Rész,  Fezejet

 1  1,      V|       benézek a fedezet alá, ott tán találok valami mulatságot.
 2  1,      V|      száraz földet érünk. -~ ~De tán csak nem lehet belehalni!~ ~
 3  1,      V|  szemekkel kendőikkel integetve, tán atya, anya, barátnéi, tán
 4  1,      V|        tán atya, anya, barátnéi, tán most is forrón imádkoznak
 5  1,     VI|      annyira élni látszott, hogy tán elbődül, ha a vellát bele
 6  1,     VI|      vitt föl.~ ~Hát ez micsoda? tán a másik szobám meg a második
 7  2,     II|     szerelme eltart a halálig és tán túl is rajta.~ ~Rynn Tamás
 8  2,    III|      jőni, mintha e madáralakban tán egy elátkozott emberlélek
 9  3,     II| visszabőgik; valaki szökni akart tán a határon át, s agyon lőtték.~ ~
10  3,     II|         ma már csendesen vannak. Tán elutaztak.”~ ~„El ám - a
11  3,    III|        midőn eszébe jutott, hogy tán illendő volna testvérétől
12  3,    III|       testvérétől is elbúcsúzni, tán annak is lesz valami izenni
13  3,      V|         férjedet megzsinórozzák, tán a sultan hárem hölgye. -
14  4,    III|         kegyed fájdalmai annyira tán már enyhűlve vannak, hogy
15  4,    III|       rettenetes nem lett volna, tán én sem lennék különböző
16  4,    III|    minden reménytől megfosztani. Tán később....~ ~- És én kérni
17  4,     IV|    kérdéses pénzzel nejéhez? mit tán hitelezői elől akart elrejteni,
18  4,      V|       asszonyom, most az egyszer tán nem mutattam önnek halálfőt,
19  4,      V|         segitett mindenekben.... Tán ideje lenne már elhiresztelned
20  4,      V|         Tonners valaki lehet, ki tán irántam, vagy férjem vagy
21  5,      I|  Rendesen volt neki öt hat. Ezek tán elszegényűlt rokonok leányai,
22  5,      I|      hűséges gazdatisztek árvái, tán egy egy magasabb családbeli
23  5,      I|   annyira ment indulatában, hogy tán képes lett volna feleségűl
24  5,      I|    leányai közűl, a mit némelyek tán nem megvetendő jövedelemforrásnak
25  5,    III|    kicsiny szál gyertyát.~ ~Vagy tán a rendes szokásnak kivántak
26  5,    III|         az uri udvarban; sőt még tán a méltóságos urnak is szemébe
27  6,    III|    észrevevé millyen sápadt.~ ~- Tán beteg? kérdezé tőle.~ ~-
28  6,    III|         megcsalta magát! A kötél tán elég leendett a második
29  7        |          nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
30  7        |         visszamennék azon tájra, tán újra eszembe jutnának. Ha
31  7        |     pásztorkűrt tévedő hangjait; tán mindazon eszme föltámadna
32  7,    III|       rövidremért időt? vagy még tán kevésbé félné a hosszúra
33  7,     IX|         éhen a hatodikra....~ ~S tán csak az embernek van lelke
34  7,     IX|     legyen mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen
35  7,     IX|     piros vérnek van élete? vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak?
36  7,   XIII|         halál eszméi bántanak.~ ~Tán érezi lelkem közeledtét
37  8,      I|          ember, hanem vadállat s tán ijedségnek sem szégyenlem
38  8,      I|  leirásoddal a való hatását.~ ~- Tán magad akarod látni?~ ~-
39  8,      I|        hogy medvéje is van, a ki tán medvének épen olyan szép,
40  8,     II|       ködös éjszaka van, még ott tán egy óra múlva lesz reggel.~ ~
41  8,    III|       erdőn, bokrokon keresztül, tán valami sejtő ösztön vezérlé
42  8,    VII|     beszélni, arra gondolt, hogy tán e titkos sejtelem megsúgta