Rész,  Fezejet

 1  1,      V|      bátran nézzen szemeik közé. Végre hat lövést hallottam dördülni,
 2  1,      V|       tenger mélységes fenekére: végre láttam, hogy a mentő csónakokat
 3  1,     VI|         az orrom alá nevetett.~ ~Végre felhozták az ételeket és
 4  1,   VIII|        még vadember sem lakik.~ ~Végre eljutottunk az utolsó városba,
 5  1,   VIII|          állt három utczából, mi végre utóbb azt határozók el,
 6  1,   VIII|      elébb engem azután Friczit, végre Jancsit csókolgatva össze.
 7  1,   VIII|        egy grammatika lehet. -~ ~Végre egy folyamhoz értünk, melynek
 8  1,   VIII|        meglátjuk a várost, szólt végre mihelyt ez erdőből kibukkanunk.~ ~
 9  1,   VIII|         sehol sem érhettük utól, végre bevették magukat egy mocsárba,
10  1,   VIII|      Eleinte titkolódzott, hanem végre fölfedezte a telepitvényt,
11  1,   VIII|         nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza akarok menni a hajlékomba,
12  1,   VIII| elaludtam, mindig fölébresztett, végre nem állhatva tovább, tüzet
13  1,     XI|         itt mindennapi dolog, de végre polypus támadt a torkában,
14  1,     XI|         tanult volna énekelni.~ ~Végre az jutott eszébe, hogy felhivjon
15  2,     II|      nevetik.~ ~Volt tehát mégis végre egy élő teremtés, kit a
16  2,    III|     képzelhető hangváltozatokon, végre a csókolózás minden nemeit
17  3,     IV|          bizalmasan átkarolta.~ ~Végre egy erdőszélben házak kezdtek
18  4,     IV|         hidegen visszautasitá, s végre egészen eltünt a világ elől,
19  4,     IV|    szekrény aranyat külde át, és végre, hogy Moncené az egész eseményt
20  4,      V|    magához térve Angelika, tehát végre meg fogom őt látni, szemeibe
21  4,      V|          kifejlődését.~ ~Egyszer végre nyilt a terem, az esküttek
22  5,     II|         esztendős boszontás után végre hozzá jutott a keserűségeit
23  5,      V|      Eleinte emeletről emeletre, végre a padlásra szorultak fel,
24  5,      V|          és a chinai fajoknál.~ ~Végre sikerült a kormánynak elfojtani
25  6,      I|        és sehol nem találta..... Végre észrevevé a hasadékot, mely
26  6,     II|       sem lelte, a kit keresett. Végre betekintett boudoirjába.~ ~-
27  6,     II|         eltöltött lármás éj után végre egy éjfélutáni órára egyedül
28  6,     II|      lelkének oly jól esik: hogy végre egyedül maradt, s nem kénytelen
29  6,    III|       Csitt. Legyenek csendesen. Végre kitudtam valamit!~ ~- Nos?
30  6,    III|         balra induljon-e neki?~ ~Végre is vaktában benyitotta az
31  6,    III|          hangja nem hallatszott. Végre ismét egy szőnyegajtóra
32  7        |     szirtről szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bércztetőre
33  7        |        annál mélyebbre jutottam, végre csak kezeimmel tapogatva
34  7,     XI|      távolba, még mindig remélt, végre beköték szemeit, és nem
35  7,     XI|       rántotta, még erősebben, - végre elszakadt - e perczben gördűlt
36  7,    XII|     ezután élni fog.~ ~Megindult végre kalauztalan, nem tudva,
37  8,      I|     tüskén, bozóton üldözöm, mig végre a medve barlangjához érve,
38  8,     II|         mindenségen, s szemeivel végre a napba néz bele, el nem