Rész,  Fezejet

 1  1        |       határról, a nélkűl, hogy szemei nedvesek volnának, a kinek
 2  1,   VIII|         hogy majd kiugrottak a szemei belé; Jancsi az első falatnál
 3  1,   VIII|         szőre felborzadt, zőld szemei szikráztak. Azon pillanatban,
 4  1,    XII|  Arczán semmi változás, ajkai, szemei mosolyogtak, mint egyébkor,
 5  2,    III|   többé, semmi nem érdekelte s szemei gyakran ki voltak sírva.~ ~
 6  2,     IV|     útra e forrást felkeresni, szemei ismét meggyógyulnak, ő ismét
 7  2,      V| melynek lobbanásait világtalan szemei nem láthaták.~ ~Ilyenkor
 8  3,      I|          a kigyók és patkányok szemei - nem világitanának, azt
 9  3,     II|  éktelenül kivettek alakjából; szemei mélyen beestek, homlokán
10  3,     II| bozontos veres arcz tekint be, szemei alig látszanak elő, homlokát
11  3,     II| sohajszerű hangon az ember, és szemei villogtak; oda futott újjolag
12  3,     IV|      egész éjjen át alunni, és szemei ki voltak sírva.~ ~„Alugyál
13  3,     IV|       miután a lyányt elveszté szemei elől, egy gyalog bodza árnyába
14  3,     IV|       magát a férfi ölébe, míg szemei exaltált félelemmel néztek
15  3,     IV|       vadságukat levetkőzék és szemei nem forognak olly vadul,
16  3,      V|       harambasákat. - Evezett. Szemei vérben forogva függtek az
17  4,    III|        Óh még többet is. Önnek szemei arczomra vannak függesztve,
18  4,     IV|       lorgnettek, a kiváncsiak szemei tolakodva fordultak oda,
19  4,      V|  kiegyenesedett, keble tágúlt, szemei ragyogtak.~ ~- Uraim, esküttbirák,
20  4,     VI|    nyaktiló előtt letérdepelt. Szemei szenvedélyittasan függtek
21  5,     II|      őt is a többiekkel együtt szemei elől. Ki tudná, hogy mi
22  6,      I|       tengeri szörny tűzkarika szemei rémlenek a messzeségbe.~ ~
23  6,      I|        volt róva, ismét eltűnt szemei elől.~ ~A fogoly felállt
24  6,     II|    rózsaszin hajnallott végig, szemei egében futó csillagok villantak
25  6,     II|   liliomlevél; ajkai rebegtek; szemei egén mintha felhők vonultak
26  6,     II|       eláruló homloka, villogó szemei, miknek egyike elé egy négyszögű
27  6,     II|       a közepén. Nagy sötétkék szemei merengő nyugalommal néztek
28  6,     II|    volt az, oly mosolygó arcz, szemei szinte élni látszottak,
29  6,    III|      jobban jobban reszketett. Szemei azon vadállati ijedelemmel
30  6,      V|   vette el mindenét?~ ~A kapus szemei zavarodtak, forogni érzé
31  6,     VI|     mondogatá magában a lovag. Szemei előtt összefolyt a világ,
32  7,     XI|        nem sirt, csak nyögött, szemei véresek voltak, ősz haját
33  7,    XII|   vihar orditását. A csillagok szemei kápráztak.~ ~- Légy elátkozott! -
34  7,    XII|      vonásai még kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint
35  8,      I|   kastély felé, ez ifju tétova szemei csak akkor veszik észre,
36  8,     II|  bokrok között eltűnt a vadász szemei elől, ki őt még mindig nem
37  8,      V|    azért rejté el arczát, mert szemei nincsenek szokva az éji
38  8,     VI|      az emberi hangokat, lelke szemei felnyiltak, az állati vad