Rész,  Fezejet

 1  1,    VII|            madársereg közől egy egy sötét fecske néha ablakom alá
 2  2,      I|         viharos úton álmodja magát, sötét fergeteges éjben, ázva,
 3  2,    III|         eseményeit látta meg benne, sötét lesz az és iszonyatokkal
 4  2,    III|           az én csillagom,..... ama sötét vörös ott a tiéd..... ne
 5  2,    III|        reggel? meddig fog még ilyen sötét lenni? nyissátok ki az ablakot,
 6  3,      I|       Börtönömnek nincsen ablaka; - sötét van benne; - ha laktársaim -
 7  3,      I|          tömlöcz fenekén, az örökké sötét éjszakában, kétségbeesésem
 8  3,     II|            egy regényes kis sziget, sötét zöld fenyvessel benőve.~ ~
 9  3,     IV|       Vette-e észre a gyermek azt a sötét tekintetet, melylyel a férfi
10  3,     IV|    lassanként kezde annak szomorúan sötét arczulatával megbarátkozni,
11  5,     IV|            s magammal viszek, mondá sötét, fenyegető tekintetet vetve
12  5,     IV|             A szilaj némber még egy sötét tekintetet vetett az egész
13  5,     IV|             egész dévaj társaságra, sötét szemeit végig jártatá a
14  6,      I|          mellette mingyárt egy ódon sötét épület következik, melynek
15  6,      I|         szál gyertya kitéve.~ ~Azon sötét épület... a börtön. Lakóinak
16  6,      I|            ropog a tűzben, a parázs sötét vöröse mindig fénylőbb fehérbe
17  6,      I|          undoritó borzadály, mely e sötét állatok iránt az emberrel
18  6,     II| haraglobbanásai, a szomorú dicsőség sötét piros reménye, vad, volcanhevü
19  6,    III|            van azon a képen festve, sötét palástban, lehajtott inggallérral?~ ~-
20  6,    III|          ajtót s azon keresztűl egy sötét szobába jutott.~ ~Tapogatózva
21  6,    III|          ajtó kinyilik. Valami szűk sötét folyosó feketéllett előtte,
22  6,      V|      ijesztő rém világot vetettek a sötét égre....~ ~És ott, hol legnagyobb
23  6,     VI|                Délután a láthatáron sötét felhők kezdtek felhúzódni,
24  6,     VI|          morduló fenyegetődzését. A sötét, fekete felhők már a fél
25  7        |             nincsen semmi joga azon sötét arczhoz, melyet visel, semmi
26  7        |      természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra
27  7        |        kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat
28  7,      I|                    I.~ ~Fehér arcz, sötét sziv.~ ~Milyen fehér az
29  7,      I|         volna a neve!~ ~Fehér arcz. Sötét szív.~ ~S te lész-e az,
30  7,      I|             melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van megalkotva,
31  7,      I|          tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt egykor, olyan
32  7,    III|       meghalni?~ ~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét lehunyja
33  7,     IX|      méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná
34  7,      X|             és szarvasmarhákról. Jó sötét helyre vették magukat, alkalmasb
35  7,    XII|           Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek kisérték, vakitó
36  8,     II|                           II.~ ~Még sötét van mindenütt, - a csillagok
37  8,     II|             sziklás torkolatából, a sötét fenyvesek közűl egy férfi
38  8,      V|     gömbölyű ablaka, az egész terem sötét virágú sárga selyemmel volt