IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] nélkülöznek 2 nélkülözni 2 nélkul 9 nem 934 néma 11 némán 10 némaság 1 | Frequency [« »] 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem 914 egy 900 hogy 651 és | Jókai Mór Árnyképek Concordances nem |
Rész, Fezejet
1 1 | élv és dicsőség és akkor nem, midőn a honszeretet neve 2 1 | ha a távozni készülő nem hall lelkében semmi hangot, 3 1 | meggyőződtetek felőle, hogy itthon nem tudtok semmit használni 4 1 | kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek senkit és semmit 5 1 | benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, 6 1 | virágait is névszerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház 7 1 | gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon 8 1 | virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban 9 1 | arczai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt 10 1 | szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szivedbe büszkeség, 11 1 | ha a multakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a 12 1 | Vándoroljatok ki. A ki ebben nem érez egyebet, mint az éghajlat 13 1 | egyedüli hibája az, hogy nem száz év mulva született, 14 1, I| Isten veled, Isten veled!~ ~Nem irok érzelmeimről, az elválásról, 15 1, I| viselünk. Ha látnál bennünket, nem ismernél reánk. Atyám, az 16 1, I| olvas, miket az előtt ki nem állhatott; velünk csak ebéd 17 1, I| szava sarcasmus, egész nap nem tesz egyebet, mint gunyoros 18 1, I| a bánat disharmoniája.~ ~Nem rég ábrándozva egy képet 19 1, I| Valami hiányzott a képből s nem tudtam rá jönni, hogy mi? 20 1, I| nagyon űres, hogy látása nem adja vissza azt a méla bús 21 1, I| minden tárgyat. Hasztalan. Nem tudtam a hiányzó vonást 22 1, I| fölkeresni.~ ~Háttal állt felém, nem látott, a keletre siető 23 1, I| De édes testvérem, itt nem a szemekben, hanem a szivben 24 1, I| hanem a szivben van a baj!~ ~Nem érezni! nem érezni! Milyen 25 1, I| van a baj!~ ~Nem érezni! nem érezni! Milyen boldogság 26 1, I| veled; köszöntsd ismerőimet. Nem kivánom, hogy rám gondoljatok, 27 1, I| érezni, fájni, emlékezni és nem reményleni. Nem szeretném, 28 1, I| emlékezni és nem reményleni. Nem szeretném, ha azt érezné, 29 1, II| sem pitypoty notárus uram nem ül együtt a zöld asztalnál. 30 1, II| majd megmutatom én nektek (nem neked szólok, hanem azoknak 31 1, II| embernek született, annak nem három lépés a világ. Elmegyek 32 1, II| benneteket meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek 33 1, II| Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.~ ~ 34 1, III| hogy egy város megalapítása nem csekély fáradságokkal jár. 35 1, III| fáradságokkal jár. Én e művet csak nem rég végezém be. Hirvágyó 36 1, III| rég végezém be. Hirvágyó nem vagyok, ezért nem adtam 37 1, III| Hirvágyó nem vagyok, ezért nem adtam saját nevemet ez általam 38 1, III| gyönyörű folyamparton épült, (nem emlitve több helyt létező 39 1, III| annyira nagylelkű, hogy nem rég saját leánya kezével 40 1, III| melyet én is elfogadtam, nem azért mintha hiuságomnak 41 1, III| te költői kedélyedet meg nem hatják, kedves barátom. 42 1, III| a világteremtő eszméknek nem kell kűzdeniök kegyelt historiai 43 1, III| őshazája van, ne érts félre, nem a nyomorult spartai szabadságé, 44 1, III| az egész népnek, még csak nem is az amerikai egyesült 45 1, III| ikáriai szabadság, melyet nem korlátol semmi, még csak 46 1, III| önmaguknak sem parancsolnak; hol nem grassál semmiféle alkotmány, 47 1, IV| valamit otthon feledett, és nem merjük magunknak megvallani, 48 1, IV| uralkodó fájdalom mindazokat ki nem törülné belőlük.~ ~Engem 49 1, IV| feledtetni azt, a mit feledni nem lehet.~ ~Boldogságot, jóllétet 50 1, IV| népkifejlődésnek semmi akadály nem áll útjában, egy gazdag 51 1, IV| elégültnek érzi magát! Miért nem érezzük hát mi is?~ ~Német, 52 1, IV| Miért hogy egyedül a magyar nem találja fel sehol hazáján 53 1, IV| mert más nép szülöttének nem kell félteni nemzetét az 54 1, IV| elhalmozó nép közűl. Úgy fáj nem szerethetnem azokat, kik 55 1, IV| szeretnem azokat, a kiket nem szabad.~ ~Érts meg, és sirass.~ ~ ~ ~ 56 1, V| tengert! Mondhatom, hogy nem jó. Tanácslom, hogy addig 57 1, V| vasutat vagy más effélét nem épitenek, akkor is előbb 58 1, V| életemben, de akkora kádban még nem fürödtem, mint most, sem 59 1, V| mineralwassert akkora quantumban nem ittam, sem a fürdőért annyit 60 1, V| ittam, sem a fürdőért annyit nem fizettem, mint most.~ ~Hamburgból 61 1, V| másféle nótát fújt, mig abba nem hagyta.~ ~Egy két asszonyszemély 62 1, V| egy harmadik kémény, utóbb nem maradt egyéb úrféle a födözeten, 63 1, V| felelt ő laconice.~ ~Még nem értünk semmi státiót?~ ~ 64 1, V| értünk semmi státiót?~ ~Nem ugyan hogy nem.~ ~Én már 65 1, V| státiót?~ ~Nem ugyan hogy nem.~ ~Én már szerettem volna, 66 1, V| kártyáját gusztálva.~ ~Én nem, hanem talán ez az asszonyság 67 1, V| ez hidegvérrel.~ ~S azon nem lehet segiteni? kérdém.~ ~ 68 1, V| földet érünk. -~ ~De tán csak nem lehet belehalni!~ ~Az orvos 69 1, V| megevett az unalom. Én olvasni nem szeretek, könyvet nem is 70 1, V| olvasni nem szeretek, könyvet nem is hoztam magammal, de negyed 71 1, V| negyed napra már annyira nem tudtam mit csinálni, hogy 72 1, V| tudós forma német embert, ha nem adna-e olvasni valami könyvet? 73 1, V| én csizmámat viseli. De nem sajnálom tőle, mert igen 74 1, V| meg is birálom, csupán azt nem teszem, hogy megvegyem. 75 1, V| akadt bolondra: én reám; nem mulik el nap, hogy valamimet 76 1, V| oly félve hallgattam, ha nem hallatszik-e keresztűl a 77 1, V| Nyolczadnap reggel már nem hallottam hogy nyögött volna, 78 1, V| s szinte jól esett, hogy nem hallottam a vékony deszka 79 1, V| alattam e szavakra. Meg nem tudtam mozdulni helyemből, 80 1, V| lepett meg a gondolkozás, nem birtam elfeledni azt a látványt, 81 1, V| Öcsém ez borzasztó gondolat; nem akarom, hogy a tengeren 82 1, V| meggyuladhat, s ha az embert el nem nyelte a czápa, vagy a vizbe 83 1, V| nyelte a czápa, vagy a vizbe nem fult, hanem valami tutajra 84 1, V| szenteket, mert bizonyára nem sokára meglátandom őket.~ ~ 85 1, V| deliriumban ott feküdtem, nem képzeltem egyebet erre a 86 1, V| haláltóli félelem.~ ~E kint nem lehet tollal leirni, az 87 1, V| örök elkárhozott eszméje nem lehet nálánál nagyobb; a 88 1, V| lekapta a sipkámat s elvitte nem tudom hová. A födözeten 89 1, V| gyermekeit.~ ~Csupán én értem nem jött senki, ott feküdtem 90 1, V| aztán az a fürdő, a mit nem recommendálnak az orvosok.~ ~ 91 1, V| Kétségtelenül ott veszek, ha valaki nem könyörűl rajtam, egy valaki, 92 1, V| melytől a kivándorlók makacsul nem akartak megválni, szemünk 93 1, V| hagymázban feküdtem, különben nem tudom, hogy mit ettem volna, 94 1, V| volna, de még azt sem, hogy nem ettek volna-e meg engem; 95 1, V| mint beteget, de a kapitány nem engedte.~ ~Már most ide 96 1, VI| siettem pénzzé tenni.~ ~Inasom nem levén, egy hôtel garniban 97 1, VI| tanulásomnak, egy hangot nem birtam belőle megérteni, 98 1, VI| észrevettem magamat, nekem nem maradt egyéb, mint egy tál 99 1, VI| hogy ezt a mulatságot már nem vártam végig.~ ~Felmentem 100 1, VI| melyikben tetszeni fog. -~ ~Nem értettem.~ ~De hát a szállás 101 1, VI| Ugy bolond volnék, ha nem az első emeletben laknám. -~ ~ 102 1, VI| nézzek bele. -~ ~Lelkem! nem vagyok én sem mesterember, 103 1, VI| mesterember, sem kereskedő, nekem nem kell a bolt. -~ ~Együtt 104 1, VI| egész ház igy van felosztva, nem keresztben, hanem hosszában.~ ~ 105 1, VI| hogy mit tesz meg és mit nem tesz meg, s azután megmondta 106 1, VI| szabott dijat, melyen alul nem szegődik; csekélység biz 107 1, VI| egészen ugy bánt velem, mintha nem is volnánk ur és szolga, 108 1, VI| theaestélyt ád, s akkor nem fog rá érni, hogy velem 109 1, VI| szükségem, az én inasom nem jön, a csengetyühuzót is 110 1, VI| a csészékbe.~ ~Hát kend nem hallotta, hogy csengettem? 111 1, VI| kövessen meg! -~ ~Azzal valóban nem tartozik. -~ ~Egy szót sem 112 1, VI| köpönyegemből készült rajta. De nem juthattam szóhoz, mire ő 113 1, VI| Már nincs nyugtom, mig ott nem leszek. Előre örülök neki. 114 1, VI| leszek. Előre örülök neki. Nem sokára utban leszek, a hely 115 1, VI| sokára utban leszek, a hely nem igen lehet messze, s meglehet, 116 1, VI| az öreg Széki vonult, de nem akarok olyan helyre menni, 117 1, VI| Széki régi antagonistám, s nem bizok olyan vállalathoz, 118 1, VI| városokat számlál.~ ~Hijába! nem érthet mindenki mindenhez.~ ~ ~ ~ 119 1, VII| teremteni, pihenni senki nem jöhet.~ ~Én szeretem a munkát, 120 1, VII| barnára égetve a naptól, nem ismernél reám.~ ~Atyám és 121 1, VII| Főzésről és aratásról beszélek. Nem ábrándozom többé, csupán 122 1, VII| nekem is hozott valamit, de nem adja ingyen, hozományát 123 1, VII| ezer tárgyra, a mit el nem feledek soha, csókjaim alatt 124 1, VII| megszáradva neked küldöm el. Itt nem lehet hazámbeli virágokat 125 1, VII| virágokat tartanom, atyám nem türheti az érzelgés semmi 126 1, VIII| dátumról láthatod, hogy nem erről a világról irok.~ ~ 127 1, VIII| én vagyok, oda okos ember nem jár.~ ~Ha ez a levelem hozzád 128 1, VIII| pár hónapi időre, azontul nem lakik benne senki egyéb, 129 1, VIII| emlitett nyári városba, el nem tudtuk gondolni, hogy hol 130 1, VIII| hogy akár ott maradjunk. Nem volt mit tenni mást, mint 131 1, VIII| fésű zsarnokságát soha nem ismerve, képe fekete, mint 132 1, VIII| megtartátok szavaitokat, én nem. Az adott szó megtartása 133 1, VIII| rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem türjük.~ ~De barátom, mondék, 134 1, VIII| zsarnokságot, semmi korlátolást nem szivelünk!~ ~A mint látod, 135 1, VIII| alakját emberi kéz utakkal meg nem csufitotta. -~ ~No hát csak 136 1, VIII| szaporán, mondék, a statusnak nem használ a természet hajadonsága. -~ ~ 137 1, VIII| helybenhagyólag, erre még nem gondoltam.~ ~Ugy látszék, 138 1, VIII| látszék, hogy sok másra nem gondolt a citoyen.~ ~Egész 139 1, VIII| vágni, hasogatni kellett, nem is szólva a musquitokról, 140 1, VIII| musquitokról, melyeknek sokaságát nem szabad számokkal kifejeznem, 141 1, VIII| ide ugyan ágyuval utánunk nem jön senki.~ ~Legvégre akadtunk 142 1, VIII| galylyal a farkaikra.~ ~Már itt nem állhattam tovább.~ ~Messze 143 1, VIII| lefestve; no épen ilyen nem volt az a valóságban: hanem 144 1, VIII| A legnagyobb zivatar el nem hordja, a földingás le nem 145 1, VIII| nem hordja, a földingás le nem dönti, a villám soha bele 146 1, VIII| dönti, a villám soha bele nem üt, s ha megázik, egy nap 147 1, VIII| mint nálunk a patkány, nem kellemetes, de nem is félelmes.~ ~ 148 1, VIII| patkány, nem kellemetes, de nem is félelmes.~ ~De már én 149 1, VIII| az éjszaka, s ha folyvást nem tüzelünk, minden marhánkat 150 1, VIII| dicsőült arczczal felelt, itt nem ismertetnek a nemzetiségek, 151 1, VIII| egyaránt megértsen, s azontul nem lesz különbség ember és 152 1, VIII| város épült, még ezt akkor nem láthattuk.~ ~A kérdéses 153 1, VIII| nyargalt, hogy a kövecset nem lehetett bele hajitani, 154 1, VIII| rajta.~ ~Elhitte az amice és nem iparkodott megczáfolni.~ ~ 155 1, VIII| residentiának tanya a neve, nem város.~ ~Még egy örömöm 156 1, VIII| lakirozva, annak alapszinét ki nem találhatám, de vonásai annál 157 1, VIII| gyertek Ikariába; bezzeg nem azzal akadsz itt meg, a 158 1, VIII| annyi az erdő rajta, hogy nem tudod hová tenni, kapsz 159 1, VIII| baromfiait nekem jó pénzért el nem adta volna.~ ~Igy legalább 160 1, VIII| a paradicsomban éhen meg nem halok.~ ~Az első napokban 161 1, VIII| magukat egy mocsárba, a hova nem követhettük őket. -~ ~Hát 162 1, VIII| mondék neki, hisz az indigo nem cserje, s a szárát használják, 163 1, VIII| s a szárát használják, nem a gyümölcsét;~ ~Az ember 164 1, VIII| kórót, hogy rágjam meg, nem valóságos czukornád-e?~ ~ 165 1, VIII| belőle.~ ~Ez napságtól fogva nem megyek a citoyenhez tanácsot 166 1, VIII| oraculum előtte, én pedig nem jól érzem magamat olyan 167 1, VIII| legokosabb ember; én ehez nem vagyok szokva.~ ~Annyit 168 1, VIII| ha a status madarai ki nem eszik a vetést, vagy a szüz 169 1, VIII| természet virágos kertet nem csinál belőle. Én legalább 170 1, VIII| csinál belőle. Én legalább nem csudálkoznám rajta, ha a 171 1, VIII| mindennap uj meg uj csoda éri, nem küldhetem száz lépésnyire 172 1, VIII| jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok vették üldözőbe.~ ~ 173 1, VIII| Tekenősbéka volt az miért nem fogtad el? mondám, megettük 174 1, VIII| Mi hal lehetett az? -~ ~Nem mondtam meg neki, hogy majd 175 1, VIII| léphetek, s a házam elé ki nem lehet ülnöm töltött puska 176 1, VIII| hogy elriogassam őket.~ ~Nem rég egy kis fiatal üszőmet 177 1, VIII| iparkodtak elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, mi bajuk. Végre 178 1, VIII| elmegy, ha megunja magát. Nem az, ott várt késő estig, 179 1, VIII| mozdulva helyéből.~ ~Már ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom 180 1, VIII| csendesen, a tigris szerencsémre nem vett észre. Ott benyultam 181 1, VIII| köszönhetem, hogy azt ketté nem harapta, mig a puskaagygyal 182 1, VIII| talált fel.~ ~Egész nyáron ki nem birtam pusztulni a scorpióból 183 1, VIII| mindig fölébresztett, végre nem állhatva tovább, tüzet gyujték, 184 1, VIII| szerencsémre jól volt lakva, azért nem bántott. Bizonyosan ő ette 185 1, VIII| élve irok a paradicsomból, nem tudom a legközelebbi levelemet 186 1, VIII| a legközelebbi levelemet nem a mennyországból fogom-e 187 1, IX| összeházasitani.~ ~Sietek, nem irhatok többet, az általános 188 1, X| kezét, s a mit oly régen nem láttam szemében, mosolygott, 189 1, X| mosolygott, s a mit soha nem láttam, könyezett.~ ~Akárki 190 1, X| tárt karral fogadtuk őt, nem találtuk helyét, kedves 191 1, X| lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e 192 1, X| valami a szivet, mint a ki nem sirhatott köny. Nincs betegség 193 1, X| betegség a miénkhez hasonló.~ ~Nem gyógyulunk.~ ~Bátyám az 194 1, XI| Garmadyhoz.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~Nem vagyok citoyen többé. Számüztem 195 1, XI| Számüztem magamat Ikáriából.~ ~Nem sokára legközelebbi levelem 196 1, XI| egy napon, hogy otthon nem voltam, a fehér hangyák 197 1, XI| megették az egész butorzatomat, nem hagytak meg egyebet mint 198 1, XI| torkában, s már annyira nem terjedt orvosi tudományom, 199 1, XI| a gyilkos kinövés.~ ~De nem soká kellett a magány buslakodásain 200 1, XI| szaladni, mig a kaczika meg nem fogta a fülét, s fülénél 201 1, XI| fülét, s fülénél fogva oda nem vezette hozzám.~ ~- Nagyon 202 1, XI| egyszer megszeret, akkor el nem hágy soha.~ ~(- De majd 203 1, XI| teringette vadkirálya csak nem csapsz a földhöz, ha még 204 1, XI| eleven békával, melyekkel nem szünt meg kinálni.~ ~Jól 205 1, XI| volna most a magyar nemzet? Nem tudsz otthon használni többé? 206 1, XI| másikra és hass ott; ha nem lehetsz egyéb, lehetsz becsületes 207 1, XI| szereti a hazát, a gazdag nem tartozik neki semmivel? 208 1, XI| nélkül, de magyar nemzet nem születik ujra, ha még egyszer 209 1, XI| világ! Eredj haza, s ha nem tudsz egyebet használni, 210 1, XI| azokon, a miket mondott. Nem tudom, mit teendek; de aligha 211 1, XI| mit teendek; de aligha meg nem kisértem még egyszer a tengeri 212 1, XI| hogy betegsége számára nem e világrész füvei termenek 213 1, XI| mely alatt összeroskadt. Nem engedett magának a hazáról 214 1, XI| siralmas sarcasmussal mondva: nem megyek hozzád közel, mert 215 1, XII| alatt.~ ~A világ ítéletével nem törődöm; mondjanak rólam 216 1, XII| de előtted bárha menteni nem is, de legalább ki akarom 217 1, XII| odahaza, mindez engem meg nem tántorit akaratomban. Én 218 1, XII| akaratomban. Én visszamegyek.~ ~Nem rég meghalt ez öreg Széki. 219 1, XII| barátjaival haragot tart?~ ~Többet nem szólt. Eleget is mondott 220 1, XII| vagyok. És igy van az. Ha nem tudjátok egymást megbecsülni, 221 1, XII| sajnálom, hogy fiatalabb nem vagyok, hogy elvehetném, 222 1, XII| vállamra üt s azt kérdi: mért nem megyek hát haza? -~ ~De 223 1, XII| hát haza? -~ ~De már azt nem cselekszem, mondék, soha 224 1, XII| eljöttem, megbántam bár, de nem vallom be; s ha itt vagyok, 225 1, XII| Hunniába. -~ ~A fejembe! -~ ~Az nem sokat ér, de fogadjunk száz 226 1, XII| visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem többé.~ ~Istenemre! 227 1, XII| Istenemre! kiálték közbe, nem lesz elhagyatva, a mig csak 228 1, XII| fogják nevetni? gunyolni? -~ ~Nem törődöm vele.~ ~Tehát vissza 229 1, XII| visszatérni, most e határozatra nem csupán szivem gyöngesége 230 1, XII| mely előtt lelkem meghajol! Nem tagadom, haza akarok menni 231 1, XII| erre a szóra: haza! mert nem kell az élet, nem kell a 232 1, XII| mert nem kell az élet, nem kell a halál, nem kell az 233 1, XII| élet, nem kell a halál, nem kell az üdvösség másutt 234 1, XII| testemnek, sem lelkemnek! mert nem akarok boldog lenni, nem 235 1, XII| nem akarok boldog lenni, nem akarok ember lenni, ha magyar 236 1, XII| akarok ember lenni, ha magyar nem lehetek, és ha itt volna 237 1, XII| Ha a magyarok istene bele nem fordit bennünket ebbe a 238 1, XII| hónap mulva megláttok.~ ~Nem bánom aztán, nevessetek 239 2, I| csöndes éjszakán, egyedűl; nem hallva egyebet, mint saját 240 2, I| a földről oda semmi hang nem hallik; a villám is némán 241 2, I| tanácsadó. Hisz a lelkek nem beszélnek egymással fenhangon.~ ~…. 242 2, I| szülőjétől megszökött, s nem ment vissza többet; a bujdokló 243 2, I| hangot álmában meghallja, de nem ébred föl rá, hanem mondhatlan 244 2, I| bújdokolva s örül, hogy nem ugy van a midőn fölébred; 245 2, I| el nyugaton, - emberhang nem ébred jöttükre, - harangszó 246 2, I| ébred jöttükre, - harangszó nem kiséri leáldozásukat, - 247 2, I| leáldozásukat, - sugaraiknak nem örül semmi, nem zöldül, 248 2, I| sugaraiknak nem örül semmi, nem zöldül, nem virágzik ki 249 2, I| örül semmi, nem zöldül, nem virágzik ki tőlök, áldatlanúl 250 2, I| zászlót, sem a vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány 251 2, I| elúnta s éhező czápasereg nem kiséri bolyongó útját, megy, 252 2, I| rajtok keresztül fekszik, nem engedé hogy a vihar őket 253 2, I| hajó himbolygása, de e hajó nem jár azon az úton, mely felől 254 2, I| úton, mely felől a szél fú, nem is hagy maga után a vízben 255 2, I| bolyongó elhagyott hajóhoz nem örömest közelitenek a tengerészek.~ ~*~ ~ 256 2, II| Rynn Tamás soha életében nem boszankodott. Soha szomoru 257 2, II| boszankodott. Soha szomoru nem volt, nem panaszkodott felebarátjaira, 258 2, II| Soha szomoru nem volt, nem panaszkodott felebarátjaira, 259 2, II| panaszkodott felebarátjaira, nem czivakodott ügyfeleivel, 260 2, II| ügyfeleivel, senkit meg nem bánta, senkit meg nem csalt, 261 2, II| meg nem bánta, senkit meg nem csalt, és senkit nem gyülölt. 262 2, II| meg nem csalt, és senkit nem gyülölt. Kérni nem lehete 263 2, II| senkit nem gyülölt. Kérni nem lehete tőle olyat a mit 264 2, II| lehete tőle olyat a mit meg nem adott volna, és ha nem teljesithette 265 2, II| meg nem adott volna, és ha nem teljesithette azt, vigasztalhatlan 266 2, II| húzott elébe, mintsem e soha nem érdemlett kitüntetést elfogadta 267 2, II| volna.~ ~Ötvennégy évig nem bírta elhinni: hogy őt valaki 268 2, II| Szivében soha asszony képe meg nem fordult; - voltak, kiket 269 2, II| kiket imádni tudott mint nem nélküli angyalt szokás imádni, 270 2, II| mintha isten csak látni, és nem ölelni teremté vala őket; 271 2, II| tetetniök kellene, ha velök nem született volna: beléhalnának.~ ~ 272 2, II| himlő. Tekintete csak akkor nem volt kellemetlen, ha hideg 273 2, II| elfutott ki hozzá szokva nem volt. És ő ezt jól tudá. 274 2, II| Szelid, jámbor lélek volt, de nem bárgyu, elfogadott mindent, 275 2, II| bárgyu, elfogadott mindent, nem panaszolt semmiért, de észrevett 276 2, II| lelke még remélni sem bír, nem hogy számítna rá - önzéstelen 277 2, II| ő a templomba ment, mert nem néztek az oltárra, hanem 278 2, II| s egyetlen fekete szál nem volt fehér hajfürtei között. 279 2, II| reszket át lényegén, melyről nem tudja, honnét jő. Az alvó 280 2, II| észrevenni: hogy gyermeke nem szereti többé ugy, mint 281 2, II| gondolattól, hogy leánya nem gyermek többé! -~ ~És gondolt 282 2, II| kiadott kérőin. Gazdag őt nem vehette, mert tudva semmije 283 2, II| semmije sem volt; szegényhez nem mehetett, mert a kényelmet 284 2, III| Látjátok, ez a méreg nem mese! - Van egy indulat, 285 2, III| Van egy indulat, melyről nem adhat magának senki számot, 286 2, III| mutatnak elő.... Ki még nem ismeri ez indulat nevét, 287 2, III| indulat nevét, kinek e soha nem látott képről álmai nem 288 2, III| nem látott képről álmai nem beszéltek, ne ismerje azt 289 2, III| oltárkép bálványoztatott. Nem volt ohajtása, mely azon 290 2, III| a gyémántok ragyogásait nem ismeré.~ ~Egyszer egy ritkaság-gyűjteményben 291 2, III| elkényeztetett szeszélyek örömei nem tartósak. - Néhány hét alatt 292 2, III| arczszíne, önfeledt sohajai, nem kerülheték ki szűntelen 293 2, III| magában, valami után vágyik s nem meri megmondani; bizonyosan 294 2, III| bizonyosan attól fél hogy nem fogja megnyerni.” - S jól 295 2, III| vágyott a nő, de vágyait nem mondá meg a férjnek s ez 296 2, III| mondá meg a férjnek s ez nem tudta azokat kitalálni. -~ ~ 297 2, III| haloványabb, epekedőbb lett: semmi nem adott neki örömet többé, 298 2, III| neki örömet többé, semmi nem érdekelte s szemei gyakran 299 2, III| pedig kerűlte az álom, mert nem bírta sejteni rejtett okát 300 2, III| álmaiban.~ ~- Ah! sóhajta - nem hallod a denevér szárnyának 301 2, III| s azután felsikoltott: „Nem szabad, Agathodaemon, ne 302 2, III| Adamante nyugodtan, meg nem hunyó szemmel, el nem piruló 303 2, III| meg nem hunyó szemmel, el nem piruló arczczal állta ki 304 2, III| Semmi gyanura igazitó nyomot nem talált, mely az éjjel hallottakkal 305 2, III| pattantott szájával, de csókot nem utánzott, s valahányszor 306 2, III| gondolkodott: hogy mért nem tud az ember meghalni, ha 307 2, III| czukor benne.”... Ha az öreg nem akar alunni, három késhegyével 308 2, III| remegett, csak azon keze nem reszketett, melylyel az 309 2, III| összerázkodék, csak keze nem, mely egy sima hideg szelenczét 310 2, III| vagy gyujtsatok lámpát, nem szeretem e sötétséget.~ ~ 311 2, III| e m e i v i l á g á t ! Nem halt meg, hanem megvakult..... ~ ~ 312 2, IV| jóakaratu vigasztalók, kik nem győztek előtte dicséretekkel 313 2, IV| mellé még meg is őrül, mert nem bírta kigondolni: hogy miért 314 2, IV| bírta kigondolni: hogy miért nem hagyja őt most ez az asszony 315 2, V| halvány halott arcczal s nem feleltek a megszólitásra. 316 2, V| látszott mutatni.~ ~Szemein nem látszék hogy vak. A fekete 317 2, V| ő is hallgatott, szavát nem lehete venni; de ha vihar 318 2, V| lobbanásait világtalan szemei nem láthaták.~ ~Ilyenkor senki 319 2, V| közelíteni, mert átkait nem merte meghallani. Ki ez 320 2, V| közől egyet meghallott, el nem felejtette azt soha; az 321 2, V| halászokhoz megkérdeni, hogy nem vetett-e ki a tenger holttesteket 322 2, V| csüggedten suttogá magában: még nem azok, még nem azok! - ha 323 2, V| magában: még nem azok, még nem azok! - ha kérdék tőle ilyenkor, 324 3, I| zöldebb a mező.~ ~Csak én nem mehetek.~ ~Nem mehetek, 325 3, I| Csak én nem mehetek.~ ~Nem mehetek, nem eresztenek 326 3, I| mehetek.~ ~Nem mehetek, nem eresztenek ezek a lánczok.~ ~ 327 3, I| kigyók és patkányok szemei - nem világitanának, azt hinném, 328 3, I| hinném, hogy megvakultam.~ ~Nem tudom hogy, mikor van reggel, 329 3, I| azt az örömet, a mit nekem nem adtál; adj neki annyi áldást, 330 3, II| mig az utolsó lakót is ki nem ölte belőle, s parthosszant 331 3, II| azután, hogy a túlparton már nem talált tenni valót a halálvész, 332 3, II| utazó, - harmadik nap már nem maradt egyéb élve, mint 333 3, II| m é l ő. -~ ~A többinek nem fájt többé az élet.~ ~- ~ ~ 334 3, II| tűzhelyére gondol. S még nem hamvad el az ég haragverése, 335 3, II| nyomástól.~ ~Az éj beáll, de nem a nyugalom. Képtelen erőszakban 336 3, II| mindig hangosabb lesz, a mint nem birja azt felkölteni. Meg-megöleli 337 3, II| baja van.~ ~„Mi baja?”~ ~„Nem akar szólni, és igen hideg!”~ ~„ 338 3, II| velem, s meg is csókolt.”~ ~„Nem fog megcsókolni többet, 339 3, II| betegőr vagyok, s apádat nem ismerem, de csak ugy gyanitom, 340 3, II| világon, a ki téged szeret; nem igaz?”~ ~„Istenem, ha meg 341 3, II| levegő, nyisd fel az ajtót; - nem akarok meghalni; - milyen 342 3, II| rostélyába kapaszkodott.~ ~„Nem nyithatom ki ajtódat, mert 343 3, II| Hivd ide őt.”~ ~„De nem fog jöhetni, mert el van 344 3, II| Hát itt a benyilókba nem mehetnék? Még tegnap úgy 345 3, II| Lehet” szól a kis lyány, de nem hitte a mit mondott; hanem 346 3, II| vonszolni s üldözői már nem messze vannak. Az ebek dühösen 347 3, II| üldözöttre, kinek már ekkor nem lehete látni arczát.~ ~Hat 348 3, II| értek a menekülőhöz, s már nem lövöldöztek rá, alig lehettek 349 3, II| betegőr. Késő. A kiáltás még nem ért le hozzájok, midőn a 350 3, II| Nincsen sors!”~ ~Az átok nem fogott. Nem lehetett foganatos. 351 3, II| Az átok nem fogott. Nem lehetett foganatos. Ártatlan 352 3, II| elvesziti! Jaj neki, ha lyánya nem lesz ártatlan többé!~ ~ ~ ~ 353 3, III| miattad; erdők fenevadai nem bánthatnak téged; dögmirigy 354 3, III| bánthatnak téged; dögmirigy nem ragadhat te rád, a felhők 355 3, III| haragja téged kikerül, vizbe nem fúlsz, földön el nem esel, 356 3, III| vizbe nem fúlsz, földön el nem esel, ellenséged meg nem 357 3, III| nem esel, ellenséged meg nem ronthat téged, mert érted 358 3, III| fizesse meg jószándékát: de nem fogadhatom el, mert útra 359 3, III| Ha tetszik útiköltség.... nem mondom, hogy egy pár forinttal 360 3, III| hogy egy pár forinttal meg nem segítem.”~ ~„Nagyon szép; 361 3, III| de a hová én megyek, oda nem szokás útiköltséget vinni.”~ ~ 362 3, III| egyik életből a másikba át nem vihető dugárukat lerakta, 363 3, III| szolgálatba állott, már nem találta őt, az asszonyság 364 3, III| elpirult, szemeit lesütötte s nem tudta bátyjának becsületes 365 3, III| történt veled?” - A lyány nem felelt semmit, hanem elkezde 366 3, III| fehér ruhájából kimosni nem lehet. Csak egy irgalmat 367 3, III| magától a szerencsétlent; de nem tudta kitaszítani szivéből 368 3, III| emberiség bűne fekünnék rajta. - Nem sirt, hisz a tüz hányó hegy 369 3, III| tüz hányó hegy oldalából nem fakadhat patak. Leült a 370 3, III| lehettek, nagyon keserűek. Nem ismert apjánál becsületesebb 371 3, III| ásatott el, még jó hogy nem az akasztófa alá. Eszébe 372 3, III| Vagy egy őrült gondolatjai nem egy polusi éj kisértetei-e? 373 3, III| Lefeküdt a temető árkába, de nem aludt, csak álmodott. Egy 374 3, III| ember, mikor fölébred; de ő nem felejté el, hogy mit fogadott 375 3, III| oka volt apja halálának, nem fogott ott meghalni azon 376 3, III| ivadék; ha annak gyermeke nem lesz földönfutó, mint az 377 3, III| születik, oly mértékben nem fogják azt utolérni, mint 378 3, III| előtte, utána; üvölt, de nem emberi fülhöz szóló hangokat; 379 3, IV| környék legvénebb lakói nem emlékeznek oly viharra, 380 3, IV| a halálnak. S még mindez nem volt elég. A hideg szél 381 3, IV| ajtaján, s miután azt kinyitni nem tudta, befeszíté. A kis 382 3, IV| vérben volt, félelem és hideg nem hagyták őt egész éjjen át 383 3, IV| helyen!~ ~„Jó kis lyány, nem tudnál egy imádságot? szólt 384 3, IV| hogy fejét fölemelné. „Azt nem szabad megmondanom.”~ ~„ 385 3, IV| saját magukkal foglalva s nem ügyeltek rá. Ismét visszafordult 386 3, IV| kezeit utána. - A férfi nem figyelt rá - „Istenem! édes 387 3, IV| magadat itten, s a halottak nem adnak sem jó szót, sem enni 388 3, IV| kérdéseket intézte hozzá?~ ~„Nem szabad róla beszélnem - 389 3, IV| ösvényen, mely mintha rég nem járt volna rajta senki, 390 3, IV| füstölt a kémény, utczáin nem járt senki, udvarain nem 391 3, IV| nem járt senki, udvarain nem ugattak az ebek. Ez keresztény 392 3, IV| keresztül; egész Priedor-ig nem fogunk néplakta helységet 393 3, IV| dögvész idején a városba be nem bocsáttatva, kénytelen volt 394 3, IV| vadságukat levetkőzék és szemei nem forognak olly vadul, mint 395 3, IV| szelidségtől enyhitve. - „Nem, ne menj el hát soha - szólt 396 3, IV| fel- s aláhullámzó tömegre. Nem találták a kit a lyánka 397 3, IV| elő. - „Gizelám!” kiálta nem festhető örömszinével arczán.~ ~,, 398 3, IV| á n y i G á b o r” de ő nem tudta azt, s apja vonásait 399 3, IV| tudta azt, s apja vonásait nem ismerte meg az ifjuban s 400 3, V| h a én v o l t a m ?”~ ~Nem képzelé, milly közel van 401 3, V| fájdalmasabb a halálnál, azt nem teszem meg.’~ ~„Micsoda 402 3, V| Olly valószinü volt. Ő nem tudhatta, hogy a jó barát 403 3, V| változtatni.~ ~Török polgárt nem adnak ki más státusnak s 404 3, V| ő is el kezde sirni, bár nem tudta, hogy miért.~ ~,Elhagylak 405 3, V| sirni is tudok? ’~ ~„De az nem lehet; te az én lelkem, 406 3, V| Kereszténnyé fog lenni!”~ ~,Oh nem, ti tértek át hitére,’ -~ ~„ 407 3, V| látsz még oda fenn.’~ ~„Nem úgy Lőrincz, ha isten van 408 3, V| elveszett. Ártatlan gyermek nem imádkozik érted többé! -~ ~ 409 3, V| Elfeledte az ember, hogy neki nem szabad a magyar határon 410 3, V| senki elváltozott arczára nem ismerhet. Ha tudta volna, 411 3, V| előttök törő csónakon. Csak nem egyszerre ért mind a két 412 3, V| jóbarátot, sem leányát, nem látta sehol. Egy harambasa 413 3, V| vén Murányi. Csak annyiban nem telt be az átok, hogy Tóváry 414 3, V| hogy Tóváry leánya, Gizela, nem lett olly nyomorú, mint 415 4, I| Legnevezetesebb különösen azért, mert nem a keresztények istenének 416 4, I| a börze.~ ~Harangszó nem hí ide senkit, mégis tele 417 4, I| fossée cessony de vivre”t, s nem ügyelt az óranegyedenkint 418 4, I| legújabb tudósitások épen nem látszanak érdekelni.~ ~Monce 419 4, I| M. Taillard? ugy hiszem, nem igen.~ ~- A course azon 420 4, I| igen tréfás dolognak tartja nem de.~ ~- Oh igen, elannyira, 421 4, I| magamat lőni.~ ~- Ah azt ön nem teendi, ezt önnek nem szükséges 422 4, I| ön nem teendi, ezt önnek nem szükséges tenni.~ ~Monce 423 4, I| és remélem, hogy ön ebben nem lát egyebet egy neménél 424 4, I| neménél az üzletnek, a mit nem ön talált föl először.~ ~- 425 4, I| két hamis banqueroutirt s nem volna kedvem azon becstelenséget 426 4, I| de azt a szégyent, hogy nem tud fizetni, - soha, arra 427 4, I| kellene fölhajhászni, a mi nem nagy mesterség s megbízni, 428 4, I| elutazik, ott hajóra ül s meg nem pihen, mig magát Philadelphiában 429 4, I| mig magát Philadelphiában nem találja. Az emberek azt 430 4, I| Neki a valószinűség végett nem szabad erről egy ideig tudomásának 431 4, I| Kutatna, kérdezősködnék, miért nem siratja jobban az asszony 432 4, I| asszony megholt férjét? miért nem fogad el látogatókat, imádókat, 433 4, I| hosszú; hogy az uj kérő nem szép ember, első férjének 434 4, I| francziául, ő pedig angolúl nem, végtére sok biztatásra 435 4, I| gondolkodóba ejt. De hátha nem találva a pénzeket nálam, 436 4, I| s egypár késői kóborló nem sokára azután egy asztrakán-prémes 437 4, II| kincseket küldeni.~ ~A szekrény nem volt lezárva, csak lepecsételve, 438 4, II| küldeményre. „Ez eltévedt, mondá, nem hozzám lesz intézve.”~ ~- 439 4, II| segéd visszatartóztatá.~ ~- Nem Madame, önnek nem lehet 440 4, II| visszatartóztatá.~ ~- Nem Madame, önnek nem lehet őt meglátnia, arcza 441 4, II| halálhir hamar terjed.~ ~- Nem ezt kérdeztem, ama másikat, 442 4, II| Angelika, lesűtve szemeit s nem birva szót adni azon eszmének, 443 4, II| jobban megijeszté.~ ~- Még nem.~ ~- Égesse ön el azon mérleget, 444 4, II| semmije sem marad.~ ~- Az nem tesz semmit. Élhet az ember 445 4, II| nélkűl is, de becsűlet nélkül nem. A világ soha se tudja meg 446 4, II| közé volt téve.~ ~- Ezt nem szükség elvennem asszonyom.~ ~ 447 4, III| mindennapi szenvedések meg nem görnyesztenek, mintha megakarná 448 4, III| Angelikát, midőn egy napon, nem a szokott időben koczogtatást 449 4, III| beszélni, mely a könyeket épen nem veszi igénybe.~ ~- A mi 450 4, III| vele terhére, fájdalmaimat nem hordom mutogatásul; beszélhet 451 4, III| bárminő fájdalmas emlékről, nem fogok semmit mutatni, mi 452 4, III| él.~ ~- Meglehet, de az nem tesz semmit.~ ~- Pedig kegyednek 453 4, III| hideg indulatnál egyébbel nem viszonozhatom.~ ~- Kegyed 454 4, III| férjem kimult, oly rettenetes nem lett volna, tán én sem lennék 455 4, III| egykor, meglakoltál érte. Nem - nem uram. Közöttem és 456 4, III| meglakoltál érte. Nem - nem uram. Közöttem és a boldogság 457 4, III| veszendő lélekre.~ ~- Az elsőt nem hiszem, az utóbbitól nem 458 4, III| nem hiszem, az utóbbitól nem félek: viszonzá nyugodtan, 459 4, III| pihenésnek nevezhető, mikor nem elhagyatva lesz ön, hanem 460 4, III| nemével, a minőre ön soha nem is gondolt, s a mit ha önnek 461 4, III| látni fogja az enyimet és nem fogja túlélni.~ ~- Megborzadna 462 4, III| szavaitól, ha öntudatom nem védne ellenük. Nem tettem 463 4, III| öntudatom nem védne ellenük. Nem tettem soha, nem is gondoltam 464 4, III| ellenük. Nem tettem soha, nem is gondoltam semmit, a miért 465 4, III| üldözhetnének. A haláltól pedig nem irtózom, s nemeiben nem 466 4, III| nem irtózom, s nemeiben nem válogatok. Isten önnel.~ ~ 467 4, III| békében élek.... multam nem vádol.... jövőmre vigyázni 468 4, III| jövőmre vigyázni fogok.... nem leend fölöttem hatalma senkinek.~ ~ ~ ~ 469 4, IV| volt Párisban ember, a ki nem ismerte volna, haláláról 470 4, IV| róla beszélni, hogy Monce nem maga ölte meg magát, hanem 471 4, IV| öngyilkos, a másodikra már nem lehetett ideje.~ ~Többen, 472 4, IV| leránthassa magához a porba, hogy nem kénytelen őt többé magánál 473 4, IV| el az esküttszék teremét, nem csak a szokott hallgatósági 474 4, IV| halványabb volt, de e halványság nem a félelem vére hagyott sápadtsága 475 4, IV| dacz, sem kihívó gyöngeség nem mutatta magát. Mintha észre 476 4, IV| leüljön, zavarban jött, nem tudta, hogy mit intett neki, 477 4, IV| pisztolylövéseket az emlitett irodában s nem sokára láttak egy férfit 478 4, IV| semmi felvilágosító irást nem hagyott maga után, mely 479 4, IV| irodájában semmi készpénz nem találtatott. Ezt mind összevéve 480 4, IV| halálos lövést maga a megholt nem ejthette magán, mert az 481 4, IV| Moncené az egész eseményt nem csak hogy gondosan titkolá, 482 4, IV| idegenek előtt s ő maga nem sokára eltűnt ismerősei 483 4, IV| tölt szekrényt küldött?~ ~- Nem ismerem.~ ~- Nem is gyanitja 484 4, IV| küldött?~ ~- Nem ismerem.~ ~- Nem is gyanitja hogy ki lehet?~ ~- 485 4, IV| ki lehet?~ ~- Még eddig nem birtam rá jőni.~ ~- Valóban 486 4, IV| fordúlva, hogy ezen ember a kit nem ismerünk, a kinek kilétéről 487 4, IV| közbe az elnök, e tárgy nem ön ijesztgetéseűl van ide 488 4, IV| legkisebb beszámitás alá nem jövő benyomásnak találunk 489 4, IV| elnézést kérek - - én jogtudós nem vagyok; szép elmés beszédet 490 4, IV| vagyok; szép elmés beszédet nem tudok tartani, én csak az 491 4, IV| fölhívom önöket, itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem a józan 492 4, IV| egész multjában egy foltot nem találni, ki jóltevője volt 493 4, IV| ki hozzá folyamodott, s nem ártott még ellenségének 494 4, IV| Arnould oda fordult hozzá.~ ~- Nem fogom kimélni a halottat, 495 4, IV| midőn magát meggyilkolá, nem volt azon kifogyhatlan hitelü 496 4, IV| Angelikát. Ezt, istenemre nem tevém, hallgattam ha kérdeztek, 497 4, IV| gyilkoltatott meg, mert az orvosok nem engedik meg, hogy az öngyilkos 498 4, IV| elfeledtek arra megfelelni, hogy nem tehette-e mind a két lövést 499 4, IV| ötletet.~ ~- Hogy miért nem irta meg ez elhatározását? 500 4, IV| mérleg áttekintése, s én nem találom rendkívűlinek, hogy 501 4, IV| magát meggyilkolni készűl, nem azt mondják-e, hogy az öngyilkos 502 4, IV| hogy egy tébolyodott miért nem tette ezt vagy amazt? Az 503 4, IV| kimagyarázandják azt is, miért nem találtatott Monce irodájában 504 4, IV| senki sem látta, az pedig nem látta őt az irodából kijőni. 505 4, IV| két helyen ugyanaz volt, nem valószinü-e, hogy ez Monce 506 4, IV| visszaszolgáltatott, és nem csak azt, hanem minden vagyonát, 507 4, IV| más védelem, egy semmivel nem bizonyitott gyanu ellenében, 508 4, IV| részvéttel hallgatá, a mint ennek nem várt lelkesültsége fokról 509 4, IV| el általa, a végszavaknál nem tartóztathatta magát tovább, 510 4, IV| volt olvasható.~ ~Arnould nem tudott zavarában hova fordulni: 511 4, IV| hivatását, ha ez új pályán meg nem maradna. Legelső föllépténél 512 4, V| asszonyom, most az egyszer tán nem mutattam önnek halálfőt, 513 4, V| kemény hangon felele rá: „nem ismerem.”~ ~- Lám ő ismeri 514 4, V| hogy Mr. T…. (itt a név nem volt kiirva) felvilágositása 515 4, V| lelkemet vesztem el belé és nem birok fölébredni ez iszonyú 516 4, V| voltam, de melynek kútfejére nem találok. Azon ember ki e 517 4, V| megtagadjam az Istent.~ ~- Oh épen nem pokolbeli lélek, szakasztá 518 4, V| kérdé: „Reménylem azon nőnek nem történt semmi bántalma, 519 4, V| minden keresésnek, mind eddig nem akadt kézre.~ ~- Oh hisz 520 4, V| kohol ellenem.~ ~- Épen nem asszonyom. Ő esküvel állitá, 521 4, V| ártatlan s az ő vétkéről nem tud semmit. De állitá azt 522 4, V| szakáll, hunyorgó szemek.~ ~- Nem ismerem.... Nem ismerem.... 523 4, V| szemek.~ ~- Nem ismerem.... Nem ismerem.... Oh Isten, légy 524 4, V| tanúm, légy birám: hogy nem ismerem ez embert.... S 525 4, V| egyszerű polgár vagyok, én nem tudom: lehet-e, igazságos-e 526 4, V| becsületet, mit visszaadni nem lehet, elvenni egy nő hirnevét, 527 4, V| alakjára senki itt Párisban nem emlékezik, a hol Monce Angelika 528 4, V| mindazt, a mit mondott és irt, nem valami kaján bosszuvágyból 529 4, V| asszony keblén rejtve visel. Nem lehet-e ily titkokat, mik 530 4, V| semmi gondos rejtegetésben nem részesülnek, akár melyik 531 4, V| azt megláthatta, kitudni? Nem beszélhetett-e róla Monce 532 4, V| titoktartására bizza? S nem sokkal egyszerűbb, valószinűbb 533 4, V| esküttbirák, én védenczemnek nem életét, becsületét kérem 534 4, V| kérem vissza, igazságot és nem irgalmat! nem itéletet, 535 4, V| igazságot és nem irgalmat! nem itéletet, hanem elégtételt!~ ~ 536 4, V| ezuttal véghatározat alá nem jöhet, a vádlott további 537 4, V| végig. A közvádló ezúttal nem szólt ellenfeléhez; hallgatva 538 4, V| félre forditá előle. Ön nem akar rám emlékezni. Pedig 539 4, V| tehetne, és én esküszöm, hogy nem fogom azt előbb kimondani, 540 4, V| ennyire jutottam, akkor nem félek jobban börtönömtől, 541 4, V| félek jobban börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon fekete 542 4, V| találkozásunkkor. Ha kegyed nem akarja velem megosztani 543 4, V| ejté, fordult hozzá.~ ~- Nem félek uram, ártatlan vagyok; 544 4, V| halál eszméjéhez.~ ~- De nem a gyalázatéhoz. Gondoljon 545 4, V| halálhoz van kötve.~ ~- Nem leszek annyira meggyalázva 546 4, V| Tonners?~ ~- A lelkiismeret nem engede nyugodnom, folytatá 547 4, V| Hazudott, de lelke rajta. Nem védem magamat tovább.~ ~ 548 4, VI| Addig mig gyermeke meg nem születik, a halálitéletet 549 4, VI| halálitéletet rajta végrehajtani nem lehet.~ ~* ~ ~Közel volt 550 4, VI| maradt, mint a márvány.~ ~- Nem ismeri ön ez embert, kérdé 551 4, VI| kérdé a közvádló, szemeit le nem véve az asszony arczáról.~ ~- 552 5, I| váltság, semmi védelem meg nem szabaditja őt, „mugik voltál 553 5, I| gyermekek maradnak utánok, nem kénytelenek aggódni, hogy 554 5, I| hárfaoktatót (zongorának még akkor nem volt divatja) nyelvtanitókat 555 5, I| kiknek titokteljes születésük nem engedi jogos neveiket viselni, 556 5, I| közűl, a mit némelyek tán nem megvetendő jövedelemforrásnak 557 5, I| selyempuha hajat emberi képzelet nem alkotott, mint az övé; kék 558 5, I| termetének egyéb részeiről nem is szólok, mert nem illik 559 5, I| részeiről nem is szólok, mert nem illik feleséges embernek 560 5, I| ezer rúbelért; azon alúl nem használ semmi sóhajtás.~ ~ 561 5, II| kutyát és macskát ellopni nem vétek, sőt elmés mulatság; 562 5, II| leánykát látott állani, ki nem hunyta le előtte nagy fekete 563 5, II| elszöktette volt.~ ~A leány addig nem is tudta hová viszik, a 564 5, II| ott az ismerős udvaron le nem tették a delnő ácsorgó cselédei 565 5, II| között.~ ~Az úrhölgy eleinte nem birt rá ismerni a bánattól, 566 5, II| Csarekoff egy mulatságos levelet nem irt volna neki, melyben 567 5, II| megtérittetni.~ ~Az úrnő dühe nem ismert határt. Annyi esztendős 568 5, II| húszezer értékű szépségét, a mi nem is az ő szépsége volt, hanem 569 5, II| dolgok ezek, a mikről jobb nem tudni semmit.~ ~Elég annyit 570 5, II| Csarekoff ur bizonyosan nem is álmodott róla többé ukrániai 571 5, III| megharagítanak, karmol és harap. Ez nem vágyott pompás hintók után, 572 5, III| pástétom külső boritékát, a mi nem emberi gyomornak való, s 573 5, III| való, s villával, kanállal nem is tudott bánni, zongorával, 574 5, III| zongorával, regényolvasással nem untatta magát, hanem versenyt 575 5, III| verekedett velök, s Csarekoffnak nem egy csomó kitépett hajába 576 5, III| telet jószágán töltötte s nem ment Szentpétervárra; hanem 577 5, III| farkashajtásról, olyankor volt szem nem látta, fül nem hallotta 578 5, III| volt szem nem látta, fül nem hallotta tivornya a várban, 579 5, III| sokat; ezt a mondást ugyan nem a magunk forma szegény emberek 580 5, III| mondani: „nézd csak, hogy nem fér a bőrébe!” „nézd csak, 581 5, III| bőrébe!” „nézd csak, hogy nem tud hova lenni dicsőségében!”~ ~ 582 5, III| gyönyörűségnek; a vendég nem is tuczat számra, de százával 583 5, III| százával lakott nála, ott nem ittak, hanem úsztak a borban, 584 5, III| hanem úsztak a borban, ott nem verekedtek lakomázás közben, 585 5, III| agyon ütögették egymást, ott nem csak ölelgették a szép leányokat, 586 5, III| zivataros volt az idő, és nem lehetett medvékre vadászni, 587 5, III| bájaikban válogatni.~ ~S nem félnek ezek az emberek azoktól 588 5, III| néznek le rájuk mindenűnnen? nem félnek tőle, hogy az a megváltó, 589 5, III| vétkeitől menekűlni siet.~ ~Nem érezték ők Isten közellétét. 590 5, III| hosszú rende; pedig ki tudja, nem volna-e jó hallgatniok azt 591 5, III| jövendők könyvében? ki tudja, nem a legközelebbi órák egyike 592 5, III| a gyöngyös párta, melyet nem érdemetlenűl viselt a környék 593 5, III| leány is volt; ellene senki nem mondhatott semmi roszat, 594 5, III| fognak beszélgetni vele, s nem hajtják robotra, mikor ur 595 5, III| mikor ur dolga van. Cselédek nem ütik, kutyák meg nem ugatják 596 5, III| Cselédek nem ütik, kutyák meg nem ugatják az uri udvarban; 597 5, III| Ilyen nagy szerencse nem mindenkinek jut.~ ~Az Isten 598 5, III| zene. Ne mondjátok, hogy nem vagyok jó uratok.~ ~A csődült 599 5, IV| kedvök szerint, a kiknek nem is kellett kétszeri intés, 600 5, IV| ettek ittak, és vigadtak s nem törődtek mind azokkal, mik 601 5, IV| sem fűtve, sem bútorozva nem volt; ott reggelig majd 602 5, IV| kihűtheti haragját.~ ~A leány nem könyörgött neki, hogy ne 603 5, IV| henteregnek.~ ~Ez a mulatság nem szegény paraszt ember fejének 604 5, IV| paraszt ember fejének való, ő nem olyan gyakorlott az ivásban, 605 5, IV| úgy inni, a hogy azok, ha nem jobban. Az ő feje sem ingadozott 606 5, IV| ma pedig fajankó vagy. - Nem látod, hogy társaid már 607 5, IV| felelt a hajdú.~ ~- Hát te nem tudsz részeg lenni?~ ~A 608 5, IV| szemeit, s azt felelte, hogy nem! -~ ~Csarekoff belső zsebéből 609 5, IV| holtrészegen feküdnék, és nem hallana, nem érezne semmit.~ ~ 610 5, IV| feküdnék, és nem hallana, nem érezne semmit.~ ~Alant az 611 5, IV| Pártádat, ugye bár?~ ~- Azt nem vihetem el. De hoztam magammal 612 5, V| kötelességének tartá felkelni és nem aludni többé.~ ~- Miért 613 5, V| ember egyenesen állt, és nem volt részeg többé.~ ~- Menyasszonyod 614 5, V| húzódott apja háta mögé és nem mert felelni.~ ~A durva 615 5, V| a ki az urát elhagyta? Nem ura és parancsolója vagyok-e 616 5, V| vagytok a tieiteknek, s nem ott van-e az asszony helye, 617 5, V| férj jelen van, ott a nőnek nem szabad félni semmitől.~ ~ 618 5, V| én megyek.~ ~- Oda ugyan nem! kiálta akkor a háta mögött 619 5, V| nyomorultak, mit bámultok reám? Nem tudjátok-e hogy mi történik 620 5, V| mi történik a kastélyban? Nem pirultok-e a gyalázat miatt, 621 5, V| a mi fejetekre száll le? Nem emlékeztek-e az ütlegekre, 622 5, V| fáklyáival, véres késeivel. Nem két leány, két vészangyal 623 5, V| parasztok kaszái, cséphadarói nem sokat értek a kard és pisztoly 624 5, V| meghajlott a nyomás alatt, de nem tört el: a leány mellett 625 5, V| mind lelövöldözték, csak őt nem érte a golyó.~ ~Ekkor egy 626 5, V| hőséget s a berakott ajtókon nem menekülhettek ki. Eleinte 627 5, V| magát, mig a sokaság le nem verte. A legelső kés, a 628 6, I| után is, az ő bűnét ember nem bocsáthatá meg.~ ~A fogoly 629 6, I| Csak ő volt rab, csak ő nem érté azon lelkesülés hangját, 630 6, I| búcsuzó börtönőr, csak ő érte nem jött senki.~ ~Négy év óta 631 6, I| ágyára, lecsukta szemeit. Nem tudott aludni. A külzaj, 632 6, I| hangja; szivének érverése nem hagyta pihenni, a vér lázasan 633 6, I| gyertyák. Hallgatózott, nem hallik-e kivülről valami 634 6, I| innen néma méregkeverő; nem fogsz itt e kedves, eleven, 635 6, I| előle.~ ~Kereste és sehol nem találta..... Végre észrevevé 636 6, II| critizáló dámák, kik egyenesen nem tartának igényt a tánczolhatásra, 637 6, II| odaszökelve donna Serena, hisz ez nem müvészet, csak mesterség, 638 6, II| bizonyitá: hogy donna Serena nem csalódott.~ ~Donna Serena 639 6, II| egy ifju szőke asszony, nem látszott részt venni semmi 640 6, II| hajlam elárulja magát; ön nem tudja megtagadni a tudóst, 641 6, II| könyveket lát. De igy elbúni! Nem szokott ön tánczolni?~ ~- 642 6, II| Soha nagyobb hatást még nem aratott müvészeténél fogva, 643 6, II| igy lehetetlen volt azt el nem fogadnia. Leült tehát maga 644 6, II| lélek lelke után repült. Nem egy ifju kebléből szakadt 645 6, II| arra: hogy őt elérhesse. Nem volt méltó senki arra: hogy 646 6, II| változott a szerelem. Örömet nem adott ő senkinek, de a fájdalom, 647 6, II| kiket két havi távollét után nem fogsz megismerni, szólt 648 6, II| szólt:~ ~- Ugy-e, édes gróf, nem jó az ördögöt a falra festeni!~ ~- 649 6, II| Most meglátják egymást. Nem kerülhetik ki. Egyszerre 650 6, II| tudta, hogy saját magát nem feledi-e ki ezúttal azok 651 6, II| Meglehet, hogy azok nem mi leszünk.~ ~A csüggesztő 652 6, II| gróf toasztja előidézett, nem lehetett észre nem venni. 653 6, II| előidézett, nem lehetett észre nem venni. Egy pillanat alatt 654 6, II| Spanyolhonnak sem földét sem nyelvét nem ismeré. A szent hangok melegitő 655 6, II| Midőn végére járt a dal, nem lehetett tovább kiállani. 656 6, II| csókjaival elhalmozá. S nem szégyenlé senkitől: hogy 657 6, II| jelenet után frivol mulatság nem töltheté be a kebleket.~ ~ 658 6, II| hintaja.~ ~Kiknek lelke nem fél a magánytól, ismerik 659 6, II| végre egyedül maradt, s nem kénytelen idegen szeszélyek 660 6, II| naphosszant megjelenniök nem szabad. Egy egy örökké tartó 661 6, III| szemfüleskedünk, ez az asszony nem is asszony, hanem ördög, 662 6, III| asszony, hanem ördög, a hogy nem kellenek neki a férfiak.~ ~- 663 6, III| tudja hol éli világát?~ ~- Nem lehet neki, szólt a kapus, 664 6, III| félénken szétnézve. - De nem hallja-e meg valaki?~ ~- 665 6, III| inggallérral?~ ~- No igen.~ ~- Nem ér semmit. Monda lehangoltan 666 6, III| Monda lehangoltan a kapus. Nem ér semmit.~ ~- De hát mit 667 6, III| bizzák rám: hogy lessem ki, nem szerelmes-e úrnőm valakibe? 668 6, III| volt elég, de senki meg nem hóditotta, senki egy kegyével 669 6, III| dicsekedhetett. Az öreg don Desiderio nem győzte végit várni jóslatának, 670 6, III| megtudhasson, hanem tovább még nem látok. Hogyha úrnőnk valakibe 671 6, III| valakibe szerelmes lesz, nem tudnám: hogy miért kellene 672 6, III| boszújában hogy szóhoz nem juthatott. Hiszen v a n 673 6, III| szereti az asszonyunk, mért nem élnek együtt?~ ~- Ne kérdezzen 674 6, III| kérdezzen olyanokat.~ ~- Vagy ha nem szeretik egymást, miért 675 6, III| szeretik egymást, miért nem válnak el?~ ~- Hagyja ezt 676 6, III| ezt galambom. Ez magára nem tartozik. Maga csak arra 677 6, III| akárki, a ki azon képhez nem hasonlit, azt jelentse meg 678 6, III| felijedve álmából, s inkább nem aludt egész éjjel, minthogy 679 6, III| hallgatá zenéjét, mig el nem hangzott; azután is úgy 680 6, III| rovarok után fürkészne.~ ~- Nem tapasztaltam. Felele amaz.~ ~ 681 6, III| nyilását merőben elzárta.... Nem lehetett mellette elcsúszni.... 682 6, III| réz billentyűt keresve... Nem volt ott, azt börtönében 683 6, III| gondolkozott, hogy mit tegyen? Nem volt egyéb hátra; visszakellett 684 6, III| átellenben levő háztetőre. Odáig nem ért. Hanem túlnan volt egy 685 6, III| Örömmel tapasztalá, hogy nem csalódott.~ ~Attól függött 686 6, III| lépte alatt, szerencséjére nem nézett le a földre, hanem 687 6, III| most hova?~ ~Az utczára nem szökhetett le, mert lábai 688 6, III| valahogy kijuthatni; ha máskép nem, a legelsőt a kivel találkozni 689 6, III| lőnek és találják, jó; ha nem találják, bele veti magát 690 6, III| ott állt határozatlanul, nem tudva magát tájékozni, hogy 691 6, III| lépteinek semmi hangja nem hallatszott. Végre ismét 692 6, III| nyilt két ellenkező oldalra. Nem sok ideje volt válogatni, 693 6, III| alszik valaki.~ ~E szobából nem volt többé kijárás.~ ~A 694 6, III| élő emberreli találkozás nem ijesztette volna meg, de 695 6, III| éjféli órában.~ ~Egy szót nem tudott szólani, egy mozdulatnak 696 6, III| szólani, egy mozdulatnak nem volt ura. Lábai a földbe 697 6, III| tartson tőlem, mondá neki, nem fogok zajt ütni. Itt kulcsaim. 698 6, III| véletlenül találkozott, midőn nem tudja, hogy elfusson-e vagy 699 6, III| midőn látta, hogy az ember nem akar megmozdulni, s szemeibe 700 6, III| térdelt.~ ~- Az én kezem nem nyúlhat te hozzád, monda 701 6, III| a hölgy.~ ~- A börtönben nem lehet meghalni. Ollyan soká 702 6, III| Ki kelle törnöm onnan. Nem élni, hanem meghalni. Hijába 703 6, III| is maradtam volna tovább, nem javultam semmit. Lelkem 704 6, III| maga az Isten; az emberek nem fognak megbocsátani soha.~ ~- 705 6, III| égbevezető utat.~ ~- De igy nem lehet eltávoznod, szólt 706 6, III| szakállam teszi azzá.... Te nem változtál semmit.~ ~- Senki 707 6, III| a midőn aztán a sötétben nem lehete egyebet hallani, 708 6, IV| estélyén találkozánk. Akkor még nem volt katona, hanem egy év 709 6, IV| vitte volna el a golyót, nem az őtet, viszonzá Jacinto, 710 6, IV| Akár miből lettél, de oda nem mégy előttem; állitá a fűben 711 6, IV| Hinni vagy fogadni és nem feleselni; - szólt Jacinto 712 6, IV| én élelmezési biztos nem vagyok, hogy olyan sokba 713 6, IV| Az meglehet, hanem én nem láttalak téged sehol.~ ~- 714 6, IV| Hasonlitasz valakihez, a kiről nem örömest beszélek..... Egyébiránt 715 6, IV| megfogok halni? és most nem tudom kiverni a fejemből. 716 6, IV| megtudni.~ ~- Örülj, ha nem tudsz róla semmit, szólt 717 6, IV| egész lényét fölháboritá.~ ~Nem kérdezősködhetett tovább, 718 6, IV| ne árulja.~ ~Egész éjjel nem tudott aludni, lement a 719 6, V| csoportosult össze legtöbb ember, nem oltani: szitani a tűzet, 720 6, V| oltani: szitani a tűzet, nem egymást menteni, hanem egymást 721 6, V| visszatekinte társára, kit nem látott többé maga mellett.~ ~ 722 6, V| még rá, másutt éljenezték, nem látott, nem hallott.~ ~Néhány 723 6, V| éljenezték, nem látott, nem hallott.~ ~Néhány percz 724 6, V| Bezörgetett a kapun.~ ~Sokáig nem jött senki azt kinyitni.~ ~- 725 6, V| elkezdett szabódni: hogy azért nem jöhetett hamarább, mert 726 6, V| ember, s elkezde sirni. Én nem csináltam semmit, én egy 727 6, V| sem lőttem ki.~ ~Don Diego nem birta magát a kaczagástól 728 6, V| rám?~ ~A kapus látva, hogy nem eszik meg, magához tért 729 6, V| Háládatlan rhinoceros! hát arról nem emlékszel rám, hogy kenyeremen 730 6, V| Befogod a szád vén spion! Nem don Eustaquio gróf vette 731 6, V| irathoz. „Te is ird alá”.~ ~- Nem látom pápaszem nélkül az 732 6, V| megköszönte alázatosan, hogy nem ő maga vette magának ezt 733 6, VI| mennydörgés elvonulta után nem tisztult fel az ég, hanem 734 6, VI| azután - boldogok leszünk”. S nem sokára megpillantá az eső 735 6, VI| g y b ű n ö s, az Isten nem nézheti el. Elég, ha boldogul 736 6, VI| boldogul enged meghalni.~ ~- Te nem halhatsz meg Diaz! zokogott 737 6, VI| Most lettél csak az enyim, nem veszthetlek el most.~ ~- 738 7 | fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála istennek, 739 7 | hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem 740 7 | többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem szeret; 741 7 | nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem szeret; kinek 742 7 | semmit nem remél, nem hisz és nem szeret; kinek semmi nem 743 7 | nem szeret; kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, 744 7 | semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga van elmondani, 745 7 | elmondani, hogy megvénűlt.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb 746 7 | mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsúgár 747 7 | neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás, 748 7 | nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja többé az arcz a 749 7 | az arcz a sziv fellegeit, nem ád hangot szenvedéseinek, 750 7 | hegyek közt csinos majorsága, nem messze tőle kallómalom, 751 7 | lakóiból állott környezetem; nem mondhatnám, mintha valami 752 7 | az emberekkel, beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak 753 7 | beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak emberi hangon; tetőtül 754 7 | az alattam terülő, embert nem mutató vidékre, a hűs hegyi 755 7 | De szerencsémre, e műtét nem volt rám bizva. Legalább 756 7 | s bánja, hogy helyettök nem csicsókát termett, vagy 757 7 | Hála Istennek, ez eszmék nem bántanak többé, még emlékeiktől 758 7 | képekben gazdag álma, le nem irható, de el sem felejthető.~ ~ 759 7 | el sem felejthető.~ ~De nem, az emberéletben nincsen 760 7 | fergeteg nyakamon nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna 761 7 | hogy előttem futott és nem utánam. A völgy igen mély 762 7 | egy magányos emberi lak.~ ~Nem akartam szemeimnek hinni; 763 7 | sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~ ~ 764 7 | láb nyoma.~ ~Tekintetem nem birtam levenni róla, szemeim 765 7 | mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes 766 7 | behagyva sűtni, láthassak nála? nem birom meghatározni.~ ~Beléptemmel 767 7 | rakva, fejét félre hajtá és nem mozdult.~ ~Egész tisztelettel 768 7 | kivántam neki jó napot, de nem fogadta el. Elmondám neki, 769 7 | hogy e fél óra alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá 770 7 | nagy okai voltak ilyesmit nem tenni, s fél óra mulva a 771 7 | a szabad légen semmitől nem érintve lassankint elhamvadt, 772 7 | megtartva, mig porráomló teteme nem érinteték.~ ~E combinatiot 773 7 | eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik ama két hónapi 774 7 | minden körülményt, s félelmem nem vala tőle.~ ~Kérdezősködtem 775 7 | sem kért semmit, senkinek nem adott semmit, ki senkihez 776 7 | adott semmit, ki senkihez nem szóllt, senkinek nem felelt, 777 7 | senkihez nem szóllt, senkinek nem felelt, s kiről senkisem 778 7, I| bámúlni, s kiket a forduló év nem találand többé.....~ ~Minek 779 7, III| midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik 780 7, III| véghetetlen égbe..... Miért nem tudja: hol s mikor? Mint 781 7, IV| ereklyeként, mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem 782 7, IV| paradicsom a szivben van, nem a mennyországban. Kiűztél 783 7, IV| országban. Gyönyör, melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel 784 7, V| Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment és engemet 785 7, V| Elment és engemet látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a 786 7, VI| Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ 787 7, VI| Mormogva magában~ Igy szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~ 788 7, VI| magában~ Igy szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~ Szép 789 7, VI| szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~ Szép Emma mi bánt?~ 790 7, VII| örömeinek örűl.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve van e két 791 7, VII| világot szeretni akarod, nem szereted-e benne legjobban 792 7, VII| mely most benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre, melylyel 793 7, VII| tőletek mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. 794 7, VII| magadat, megérdemelted. Ha te nem, - vétkeztek apáid, s mint 795 7, VII| pusztitának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél és 796 7, VII| semmit nem hisz, semmit nem remél és senkitől sem szerettetik.... 797 7, VII| feledni akarta, s miután nem tudta őt elfeledni, megölte 798 7, VII| hajótörések bérczei. Miért nem tud az ember emlékei fölé 799 7, VIII| patakban lemossam kezemről, de nem ment le. Mostam, vérig mostam 800 7, VIII| mosom kezemet és soha le nem megy róla. Ott lesz az rajt, 801 7, VIII| vétkeztem, bűnhődni fogok, de nem emberek kezétől. Az örökigazság 802 7, VIII| Az örökigazság pallosa nem enged el, ne is engedjen 803 7, IX| csak pusztitani tud. Miért nem teremte őt az Isten az első 804 7, IX| vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi 805 7, IX| leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden 806 7, IX| élete? vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak? S ki 807 7, IX| kár, hogy a mai túdósok nem görögök és nem bölcsek, 808 7, IX| mai túdósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának 809 7, X| Régen volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni. A templomajtó 810 7, X| Piszkos öltönyük volt, igy nem jelenhettek meg az Isten 811 7, X| magukat, alkalmasb helyet nem is választhattak volna az 812 7, X| fillért rimánykodott tőlök; nem hallották, - hanem végig 813 7, X| alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem nyaklánczaikat 814 7, X| én oltárképet festenék, nem úgy festeném a megváltót, 815 7, X| megváltót, a mint ti szoktátok, nem a halál árnyékában, nem 816 7, X| nem a halál árnyékában, nem a keresztre feszitve, vérehullóan, 817 7, X| Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne. 818 7, XI| alig állt lábain, eszmélete nem volt többé, végig tekintett 819 7, XI| egyedűl az övé az, melyet nem lesz szabad hordozni többé.~ ~ 820 7, XI| egy ősz öreg ember feküdt, nem sirt, csak nyögött, szemei 821 7, XI| mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a 822 7, XI| zászló, a kegyelemparancs. De nem látott semmi fehéret. Le 823 7, XI| végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten 824 7, XI| szétakarta azt szaggatni, de nem engedett az. Erősebben rántotta, 825 7, XI| visszajött, a csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte oda 826 7, XI| mondani, hogy az ember halála nem volt természetes s a holtat 827 7, XII| Semmi élet, semmi hang nem élt rajta; oldalain sem 828 7, XII| oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, csak a vihar vert 829 7, XII| élő lángok laktak, s mikor nem türheté tovább az átkok 830 7, XII| ajtajáig, mit élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt, 831 7, XII| soha.~ ~Várt, várt, a nemtő nem jött érte.~ ~Alatta olykor 832 7, XII| a pirosló seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és 833 7, XII| Megindult végre kalauztalan, nem tudva, hova szálljon le 834 7, XII| szemeikkel merőn bámultak rá és nem szóliták meg. Sorra járta 835 7, XII| mennyet, kereste a poklot, de nem talált rájok. Örök bujdosásra 836 7, XII| elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt rá nézve többé idő: 837 7, XII| napok ragyogtak elé idegen, nem melegitő világgal, ismeretlen 838 7, XII| Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak szavai!.... ...Oh 839 7, XII| a mumiák is elrohadtak. Nem lehetett a kerekföldön sirt 840 7, XII| egykor halott ne lett volna, nem egy követ letenni, hol egykor 841 7, XII| és az állatok ezer nemei nem léteztek többé, csak az 842 7, XII| mentűl törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra emelte 843 7, XII| teremtőjét, az Istent.~ ~Nem álltak templomok sehol; 844 7, XII| álltak templomok sehol; nem imádkozott senki, felvilágosultnak 845 7, XII| a föld köröskörül. A nap nem csalt ki több meleget belőle, 846 7, XII| melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor 847 7, XII| vérfoltokat, miket kivülem senki nem lát, dúlt arczokat, kik 848 7, XII| engemet ismernek, de kiket én nem ismerek, - mély örvénynyilásokat 849 7, XII| mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó, mely 850 7, XII| szivem megáll bele, vagy el nem vonható titkos ujj mutat 851 7, XIII| emberiségnek? - A kit te megölelsz, nem sir többé. Örökre megpihen. 852 7, XIII| üldözöttnek, te rajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid 853 7, XIII| emlékire nyugtatni le gond nem ismerő fejűnket. És azt 854 7, XIII| élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni a 855 7, XIII| hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi 856 7, XIII| teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~- ~ ~ 857 8, I| kaczagva:~ ~- Tamás megjött, de nem csak hogy medvét nem hozott, 858 8, I| de nem csak hogy medvét nem hozott, hanem még a kutyákat 859 8, I| életemben soha sem láttam. Szőre nem volt oly molyette, gubanczos, 860 8, I| elkezdik sarkalni, a medve nem áll velök csatába, hanem 861 8, I| nevezem, mert más nevet nem tudok neki adni, egy leány 862 8, I| elhallgatva egy perczre a nem várt királyi vad előtt, 863 8, I| orditott a barlangban, de nem jött elő, hanem hagyta egyedűl 864 8, I| erőt agyamon, hogy ez alak nem ember, hanem vadállat s 865 8, I| rálőttem. Reszkető kezem nem talált, de a ráintézett 866 8, I| fegyvert, érezve, hogy ez nem vadászat többé, hanem gyilkosság. 867 8, I| kis gyermeket, rendesen nem szokta bántani, hanem haza 868 8, I| neméhez a női szépségnek még nem vagyunk szokva. Termet, 869 8, I| medvéket ijeszteni vagy már jó, nem nőket szelidíteni. Annál 870 8, I| már el, még csak medveét nem. Ki tartja a fogadást?~ ~ ~ ~ 871 8, II| zúgással rohan le a völgybe, nem hagyva soha egészen elnyugodni, 872 8, II| végre a napba néz bele, el nem vakulva fényétől, kebléről 873 8, II| minden magasabb lélek, ki nem tagadta meg jobb érzéseit, 874 8, II| állott meg a tünemény előtt, nem igy a vad.~ ~A mint megpillantá 875 8, II| sugallta volna neki: hogy nem az élet, hanem az életnél 876 8, II| keresztűl eszeveszetten, nem látva a veszélyt, csak a 877 8, II| szemei elől, ki őt még mindig nem szűnt meg üldözni.~ ~Azonban 878 8, II| már közelgett a menekülni nem tudó vadja felé. Ez lihegve 879 8, II| arczának irányozva.~ ~De ez nem gondolt a leány kezével, 880 8, II| gondolt a leány kezével, nem védte magát ellene, hanem 881 8, II| föltekintett e sikoltásra. Nem érté a szót, de látta az 882 8, II| fölveté, hol elmerité újra. Nem sokára kiért a tulsó partra 883 8, II| parton álló ifjúra, kitől nem félhetett többé, a köztük 884 8, II| köztük elrohanó vizesés nem hagyta őt átjönni, és a 885 8, II| ott maradt őt nézve, soha nem ismert kiváncsisággal, s 886 8, II| őt ekként látva és hozzá nem juthatva.~ ~ ~ ~ 887 8, III| zabbal, a harmadikban már nem teremne semmit, akkor ismét 888 8, III| magzottak föl.~ ~Messze és közel nem látni egyebet, mint az egymásba 889 8, III| ijedelmesen fut végig a tájon, nem találva tárgyat sehol, mely 890 8, III| hitte, hogy valami soha nem látott vad viszi haza kölykeinek 891 8, III| őt is, ha a vadleány el nem kapja előle. Most ő belőle 892 8, III| esetlen alakján. A leány nem ügyelt rá, csak a gyermekkel 893 8, III| menetelre. A leány tova ment, nem ügyelve az állat intő nyöszörgéseire. -~ ~ 894 8, III| örült, kaczagott, a leány nem hallott emberi kaczagást 895 8, IV| keresztül, s kitől azután nem tudott megválni. Közelebb 896 8, IV| odáig, hogy az ott ülő észre nem vevé jelenlétét. Az erkély 897 8, V| annál kisebb legyen, tehát nem csak a leányt fogod meglátni, 898 8, V| mindenfelől.~ ~- Hogy a leány nem tért az erdőbe vissza, nyomán 899 8, V| vánkosul szolgál számára.~ ~- S nem vagy féltékeny iránta? kérdé 900 8, V| egy kötekedő hangon.~ ~- Nem, mert a fenevad fogadott 901 8, V| végig a jelenlevőkön.~ ~- Nem fog bántani senkit, biztatá 902 8, V| kérdést intézi Darvaihoz:~ ~- Nem vetted észre mennyire hasonlit 903 8, V| hasonlitania, a kinek neve nem tud eszembe jutni.~ ~A czimbora 904 8, V| meglepő. -~ ~- Úgy igazán nem csoda, hogy nem emlékezem 905 8, V| Úgy igazán nem csoda, hogy nem emlékezem rá, viszonzá Darvai, 906 8, V| is elment minden kedvem. Nem nézhetnék rá többet, a mióta 907 8, V| Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~- Nem másolom 908 8, V| szavad meg nem másolod”.~ ~- Nem másolom meg, sőt lekötelezesz 909 8, V| a jókedvet, néha, mikor nem vette észre magát, elmélyedt, 910 8, V| mulattak nála nélkül, s nem vették észre, hogy két hosszú 911 8, VI| VI.~ ~Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. -~ ~ 912 8, VI| rejtekében, legkisebb neszét nem lehete hallani, de ha eljött 913 8, VI| tolt egyik szék karjára s nem fogadta el a kinálást.~ ~- 914 8, VI| gyermek ön miatt szenvedett. Nem élt önnel egy boldog napot, 915 8, VI| kolostorba.~ ~- Természeteink nem egyeztek.~ ~- Jól van. - 916 8, VI| igen. E gondolatok tárgya nem egyéb, mint hogy nőm halálával 917 8, VI| birtokát bitorolja, de jogot nem.~ ~- Fogok keresni jogokat 918 8, VI| vele három napig együtt nem lakott, ki szembeszökőleg 919 8, VI| eltemette gyermekét is.~ ~- Nem igaz - vágott közbe a hölgy.~ ~- 920 8, VI| hölgy.~ ~- No no, - kegyed nem tudja hogy mit akarok mondani. 921 8, VI| akadályozza, s midőn vissza tért, nem találta többé ott, a kosárka, 922 8, VI| kölykeinek, a medvekölykek nem bántották, megszerették, 923 8, VI| kik önnek leányát ismerék, nem egyhangúlag kiáltanának-e 924 8, VI| sem hallani sem beszélni nem tud emberi hangokon.~ ~A 925 8, VI| világ előtt. Ez önre nézve nem haszon. A körülmények, mik 926 8, VI| arcza kigyuladt e szókra. Nem vette észre senki.~ ~- Nemde 927 8, VI| mintha édes anyja volna... nem olyan roszak a vadállatok 928 8, VI| fogunk megmenekülni? ha nem engedend a leányhoz nyúlni. 929 8, VII| nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért kellett 930 8, VII| őt emészteni.~ ~A tudás nem boldogit...~ ~Reszketve 931 8, VII| elfutunk az emberszó elől, nem jövünk lakásaik felé soha... 932 8, VII| leégett erdőbe, hova ember nem mer jőni, futni, nyargalni 933 8, VII| akarná neki: hogy ő e nyelvet nem érti, beszéljen vele a régi, 934 8, VII| haragja üté meg füleit a nem várt e m b e r i szózat.