Rész,  Fezejet

 1  1,      V|        fenekén: Lyuk! s rémséges hangon terjed e kiáltás egyik fedezetről
 2  1,    XII|        ön, szólt ő el-elmaradozó hangon, ez a szegény leány itt
 3  1,    XII|         Hunniába? szólt haldokló hangon s mosolyogva veté utána: -
 4  2,      I|         a hangtalan csendbe méla hangon e nevet kiáltja: „Adamante!
 5  2,      I| kezeikhez dörzsöli s bús, rekedt hangon kiáltja; „Adamante; Adamante”!
 6  2,    III|        Lóra, lóra! monda hizelgő hangon az öreg, a madár fejét reszkető
 7  2,      V|       ült, ki éles, messzecsengő hangon szüntelen e nevet kiabálta: „
 8  3,     II|       zokogva és fulladt, pihegő hangon beszél hozzá s várja annak
 9  3,     II|      kiálta fel tompa sohajszerű hangon az ember, és szemei villogtak;
10  3,     IV|    szakadatlanul, szomorú, rezgő hangon. - Sok volt a halott, a
11  3,     IV|    termetét, szomorúan elszorúlt hangon kérdé a férfitól: „hol van
12  3,     IV|       miatyánkot síránk reszkető hangon, mit a bérszolga dörmögve
13  3,     IV|          magadtól?’ szólt sajnos hangon a férfi, s olly ragaszkodó
14  4,     II|        viselt, s idegen kiejtésű hangon tudakozódva madame Monce
15  4,     IV|    leplet s azután hideg szigorú hangon mondá el a biráknak, hogy
16  4,     IV|          szavaitól egészen elütő hangon igy kezde beszélni.~ ~-
17  4,      V|      föltételezé, szilárd kemény hangon felele rá: „nem ismerem.”~ ~-
18  4,      V|  esküttbirák, kezdé erős szilárd hangon, a vád, melylyel védencznőm
19  4,      V|         észrevehetőleg reszketeg hangon Angelikától.~ ~- Semmi,
20  4,     VI|         asszonyom, szólt szigorú hangon M. Duval. Ezen úr itt miszter -
21  5,      V|     feleségem? kiálta parancsoló hangon, széttekintve a csoport
22  5,      V|     könyörgött neki szivszaggató hangon, hogy ne vigye őt vissza
23  6,     II|          Serena nagynénjéhez oly hangon, melyet szabad volt komolynak
24  6,     II| szépidomú kezét, s édes csengésű hangon, és a legtisztább castellan
25  6,    III|       amaz erőszakos asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben
26  6,     IV|      tréfából szánalomra sülyedő hangon.~ ~- Leütötte biz annak
27  6,      V|         s halk, de indulatteljes hangon e szókat súgja fülébe:~ ~-
28  6,     VI|         a jó öreg asszony jámbor hangon. Maradjon itt, mig átmegy
29  6,     VI|      édes angyal. Rebegé megtörő hangon. A paripa már az első házakhoz
30  6,     VI|         a férj, tompa, szintelen hangon. Eljutottam a hova kellett.
31  6,     VI|         a szenvedő, mély bánatos hangon. Megengedé, hogy éltem hibáját
32  6,     VI|          Diego mindig töredezőbb hangon mondá:~ ~- Itt - keblemen -
33  6,     VI|      kérdezé tőle édes, idvezitő hangon.~ ~- Szeretlek... boldog
34  7        |          mert nem szóltak emberi hangon; tetőtül talpig idegen az
35  8,      V|       iránta? kérdé egy kötekedő hangon.~ ~- Nem, mert a fenevad
36  8,      V|  arczczal s illetődött reszketeg hangon szólva hozzá, átnyújt kezébe
37  8,    VII|    beszéljen vele a régi, ismert hangon.~ ~Rövid idő mulva ismét
38  8,    VII|          leány s tiszta, érthető hangon kiálta rá:~ ~- Mit akarsz?~ ~