Rész,  Fezejet

 1  1,      I|      gunyoros persiflageokon töri fejét, miknek czéltáblájaúl azon
 2  1,      V|          meg akartam czirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet,
 3  1,   VIII|          viselt, a mivel a szamár fejét innen onnan ütögette.~ ~-
 4  1,     XI|     megjuhászodott az én emberem, fejét lehajtá előttem a földre,
 5  2,      I|            ott ül, körül forgatja fejét, meg-meglebbenti aranynyaljátszó
 6  2,      I|        Adamante”! s ismét behúzza fejét, sohajtva hörg és összegubbad,
 7  2,      I|        orrával ruháikat rángatja, fejét kezeikhez dörzsöli s bús,
 8  2,      I|      holtakat költögeti, s kedves fejét arczaikhoz nyomja. Azután
 9  2,    III|         azonban tollai közé húzta fejét: „Brrrrrr! hideg van!” monda
10  2,    III|           hangon az öreg, a madár fejét reszkető kezekkel kezdé
11  2,    III|           karszékébe rogyott, ősz fejét tenyerébe temetve, nejének
12  2,    III|    vánkosai közé hajtá szép szőke fejét. Fehér karja feje fölé volt
13  2,    III|  énekeltek a madarak; ő felemelte fejét és kérdezé: „Hát soha sem
14  3,     II|      fekütt a mirigyes halottnak, fejét lehajtá azon vánkosra, melyen
15  3,     II|     felrezzent, e szóra felemelte fejét, reszketett, leszállt az
16  3,     II| vasrostélyai közt kidugta éktelen fejét, s lenézett oly tekintettel,
17  3,     II|   távolság a két csónak között, s fejét és karjait kidugva a vasrostélyzaton,
18  3,    III|   üldözött nyugodtan hajthatja le fejét, - a becsületet - s hiába
19  3,    III|   szomorúan ingatva sárral dobált fejét, haza kell mennem, mert
20  3,     IV|    tekinte föl rá, a nélkül, hogy fejét fölemelné. „Azt nem szabad
21  3,     IV|           s ott egy ágra lehajtva fejét oly ékes szolló zokogással
22  3,     IV|          hozzá, felemelte elalélt fejét, halavány arczába nézett
23  3,     IV| esteledett, az ő keblére hajtá le fejét, ott aludt el; ha zivatar
24  3,     IV|          ölelte magához a térdelő fejét - maradj velem, a mig te
25  3,     IV|        gyermek térdeire hajtva le fejét.~ ~Két napig vártak az utasok
26  4,     II|        éktelenitve, csaknem egész fejét összeszaggatá a lövés.~ ~-
27  4,     IV|     készpénzt kiadott.~ ~Duval ur fejét csóválta s a körüle állókhoz
28  5,      V|         földön fekvő hajdúhoz, ki fejét karjára hajtva horkolt a
29  6,     IV|              Leütötte biz annak a fejét egy franczia álgyú, úgy
30  7        |  mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~Terv tervet űzött zaklatott
31  7        |    vehetém, kezeit keblére rakva, fejét félre hajtá és nem mozdult.~ ~
32  7,     II|         minden földesúr meghajtja fejét a király előtt, - és minden
33  7,     II|           minden király meghajtja fejét a halál előtt....~ ~Ez a
34  8,    III|      lehajolt hozzá, megsimogatta fejét, azután az ölébe vett gyermeket
35  8,     IV|     egészen átölelve az oszlopot, fejét a lombok közé hajtá, úgy
36  8,      V|        sirását meghallá, fölemeli fejét s villogó szemeit fenyegető
37  8,     VI|          nyugvó fenevad fölemelte fejét, tompa fenyegető mordulással
38  8,    VII|           nyakát, összecsókolgatá fejét, sirt, töredezett emberi