Rész,  Fezejet

 1  1        |            el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani
 2  1,      I|           fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő kaczaj csak a bánat
 3  1,      I|         rostélyon átlátszó kertet, mindent, a mit emlékem vissza tudott
 4  1,      V|           hogy megvegyem. Én tudok mindent, a mit Bosco tudott, bort
 5  1,     VI|          megvoltam vele, elvégzett mindent, csakhogy egészen ugy bánt
 6  1,   VIII|        azalatt megettünk és ittunk mindent, a mit magunkkal hoztunk,
 7  1,   VIII|         Ketten Jancsival végeztünk mindent, a hogy a Csallóközben szokás
 8  1,      X|   Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat,
 9  1,     XI|            neki adom, sőt még mást mindent veszek, csak vezessen el
10  2,     II|          de nem bárgyu, elfogadott mindent, nem panaszolt semmiért,
11  2,     II|   panaszolt semmiért, de észrevett mindent; jól hallá sokszor mint
12  2,    III|     szivnek legmagasb öröme, bírni mindent, mit a legmerészebb fiatal
13  3,    III|    világosan megmondott az ifjunak mindent; megmondá, hogy a lyány
14  3,    III|         minden hűtlen szeretőt, és mindent a mi él és lehelletével
15  3,     IV|            esett, mely leforrázott mindent a mi zöld, a mi viruló volt;
16  3,      V|        beszélt vele s elmonda neki mindent, a mivel igazolni akarta
17  4,    III|           és én megszabaditom önt, mindent, mindent a mit elvesztett,
18  4,    III|        megszabaditom önt, mindent, mindent a mit elvesztett, visszaszerzek
19  4,     IV|         Némán intett fejével, hogy mindent helybehagy.~ ~M. Duval fölkérte
20  5,     IV|     nyaklánczát, arany kösöntyűit, mindent, egészen a himzetlen ingválig,
21  6,     II|         egyéb; ezek a gyerekek itt mindent ráhagynak, a mit mondok.
22  6,     II|      ragyogó mondatban felköszönte mindent, a mi az összegyűltek előtt
23  6,    III|         Jőjjön. Magam fogok átadni mindent.~ ~A megszólitott minden
24  6,    III|            van. Hirtelen elfeledve mindent, csak Diego veszélyét látva,
25  6,      V|         csak velem ide a szobádba, mindent tudok. - Az ember hagyta
26  6,      V|        idén.~ ~A megszeppent ember mindent irt, a mit don Diego tolla
27  7,      I|            te a természetnek, hogy mindent el végy tőle?~ ~Királya
28  7,     IV|      Akarsz felejteni? elfelejtesz mindent; akarsz gazdag lenni? tied
29  7,    VII| Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent visszavesz, s nem arra,
30  7,    VII|       visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis magjából
31  7,    VII|     megtanultam gyűlölni. Gyűlölök mindent, a mi él. Gyűlölöm, ki hozzám
32  7,    VII|           Magam vettem el magamtól mindent.~ ~Szivem egyetlen seb,
33  7,     IX|            a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak pusztitani
34  7,    XII|  temetőárkot melybe majd ledobnak, mindent, a mi él és mozog, azon
35  7,    XII|            minden határa. Az ember mindent kiirtott róla, a mi él.
36  8,     VI|          lakott, ki szembeszökőleg mindent, mi nejére emlékeztetné,
37  8,     VI|  emlékeztetné, eltávolita magától, mindent, nejének utolsó arczképeig.~ ~-