Rész,  Fezejet

 1  3,     II|           zsámolyon egy halavány kis lyány űl, alig 12-13 éves, szomorú,
 2  3,     II|        hajigálja be a szobába, a kis lyány sír, az agg nő aluszik.~ ~„
 3  3,     II|           rebegi felé fordulva a kis lyány, anyámnak baja van.~ ~„Mi
 4  3,     II|              megcsókolni többet, kis lyány! - ne menj hozzá olyan közel,
 5  3,     II|                  Kérdi hallgatózva a lyány.~ ~„Mit se félj! szól a
 6  3,     II|                    Lehet” szól a kis lyány, de nem hitte a mit mondott;
 7  3,     II|          Isten irgalmazz!” sikolta a lyány s elfutott az ablakból.~ ~
 8  3,     II|             rostélyán s látá, hogy a lyány egy, a falra függesztett
 9  3,    III|        egyetlen lyánya, ki igen szép lyány volt, imádott, ünnepelt
10  3,    III|              messzeföldön és igen jó lyány; csupa szendeség, elmés
11  3,    III|       korában jutott.~ ~Egyébiránt a lyány atyja egy hírhedt nagykereskedő,
12  3,    III|          Azon asszonyságnál, kihez a lyány szolgálatba állott, már
13  3,    III|               Mi történt veled?” - A lyány nem felelt semmit, hanem
14  3,    III|            mindent; megmondá, hogy a lyány szerencsétlen; szerencsétlen,
15  3,    III|          irgalmat kért testvérétől a lyány, azt az egyet, hogy felejtse
16  3,     IV|              tudta, befeszíté. A kis lyány vérben volt, félelem és
17  3,     IV|         sírva.~ ~„Alugyál szépen kis lyány! alugyál; hunyd be szemedet
18  3,     IV|       temetni, ne nézz ide!”~ ~A kis lyány lázosan reszketve szállt
19  3,     IV|            kiséret? - - Mondtam, kis lyány, hogy eredj alunni.”~ ~S
20  3,     IV|     lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány szepegve futott utána, anyja
21  3,     IV|       gödörbe hosszan fekteté. A kis lyány rá akart még egyszer borulni,
22  3,     IV|             idegen helyen!~ ~„Jó kis lyány, nem tudnál egy imádságot?
23  3,     IV|            most menni kis árva?”~ ~A lyány félve tekinte föl rá, a
24  3,     IV|              ijedten futott vissza a lyány a faluból, kezeivel eltakarta
25  3,     IV|         férfi; „halottakat” felelé a lyány és szemeit félénken hunyta
26  3,     IV|        akarok menni” - szólt mohón a lyány; - azután mintha megbánta
27  3,     IV|                sikolta örömrepesve a lyány a férfihoz rohanva - s annak
28  3,      V|         könyes arczczal s megfogta a lyány kezét és gyöngéden megcsókolá.~ ~„
29  3,      V|     megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány, s ő is el kezde sirni,
30  3,      V|             forró ajkával leszitta a lyány első istenitő csókját, -
31  3,      V|              napjait, s ez volt az a lyány és ez volt az a barát, kikért
32  6,    III|            szárazföldi fóka, lesve a lyány szájából a szót.~ ~- A hogy
33  7,      V|             lehessek.~ ~Ezt mondta a lyány nekem.~ ~Van-e hát, van-e
34  7,      V|           élet a síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele.
35  7,     VI|         visszahozta arcza rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt
36  7,     VI|             Alkonyat volt. Hallám; a lyány mint nevetett e mese után,
37  7,      X| hátratekingettek.~ ~Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi