Rész,  Fezejet

 1  1        |      arczczal fordulni a borús idő felé s csak a napfényt keresi,
 2  1,      V|      harapni lehetett, s mikor dél felé javulni kezdett, akkor eső
 3  1,      V|           szeme egyszerre tizenkét felé állt:~ ~Az Istenért, ki
 4  1,      V|            minden ember a csónakok felé, kiki ölében vitte, a mit
 5  1,   VIII|       akartam fordulni, midőn este felé nagy triumphussal jelenti
 6  1,   VIII|          vezetett bennünket Ikaria felé.~ ~Barátom! olyan statusban,
 7  1,   VIII|      valami állat.~ ~Máskor reggel felé nagy tombolást hallok a
 8  1,      X|           Ma nagy öröm ért.~ ~Este felé, midőn a közteremben családunk
 9  2,    III|          közelíte neje hálókamrája felé, lábai meg-megrogytak alatta,
10  3,     II|          gőz.~ ~„Segits!” - rebegi felé fordulva a kis lyány, anyámnak
11  3,     II|     arczczal fordul vissza üldözői felé s tajtékzó lovát vérig sarkantyúzza,
12  3,     II|           magát e küzdésben a part felé vonszolni s üldözői már
13  3,     II|      hullám hömpölyge a két csónak felé. - „Vigyázzatok!” kiálta
14  3,     II|        egyik naszád tört a túlpart felé, félig megtelve vizzel,
15  3,     IV|           férfi által a tulsó part felé. „Ne hagyj itt!” sikolta
16  3,     IV|       hajtotta tutaját a déli part felé s hosszas vergődések után
17  3,      V|       útnak inditá őket Brozoliáni felé. Maga pedig bezörgetett
18  4,     VI|       menet megindúlt a vesztőhely felé, oly vihar, oly menydörgés
19  5,      V|         tábor hullámzott a kastély felé, elől a két leány ment:
20  6,      I|         Minden szoba kiürült. Este felé csöndes, viszhangos lett
21  6,     II|           ragyogott.~ ~Minden arcz felé volt fordulva, minden lélek
22  6,     II|     örömtől derült arczczal nyujtá felé kisded szépidomú kezét,
23  6,    III|      szenvedélylyel rohant a férfi felé.~ ~- Diaz!~ ~Az elforditott
24  6,    III|         arczczal fordultak a hölgy felé, minden arcz gúnyosan mosolygott
25  6,     VI| köszöntgettek az érdemrendes lovag felé. Egy csoport galamb repült
26  7        |      lábbal állitottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy
27  7,   XIII|      csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi fájdalom súlyától.~ ~
28  8,      I|     közelit, csatlósával a kastély felé, ez ifju tétova szemei csak
29  8,     II|             visszatartva a zuhatag felé, mely itt két egyenlő magasságú
30  8,     II|           menekülni nem tudó vadja felé. Ez lihegve jártatá villogó
31  8,     II|           lepett sas fordult ekkor felé kétségbeesetten a bájoló
32  8,    III|           daczczal tett egy lépést felé, s mig egy kezével a gyermeket
33  8,     VI|              A nő reszketve nyujtá felé karjait, szólni akart, de
34  8,     VI|        önkénytelen másik ellensége felé hátrált, ki ijedelmén mosolygott.~ ~-
35  8,    VII|          elől, nem jövünk lakásaik felé soha... A puha mohart, az
36  8,    VII|          tetézve s azzal a nyugágy felé közelitett.~ ~Oda simult
37  8,    VII|           megigézi, egy lépést tőn felé, hideg nyugalmát egy perczig