Rész,  Fezejet

 1  2,    III|         látta nejét, elveszni látta arcza mosolyát, s addig hizelge
 2  2,    III|        értetlen álomhebegés hangja. Arcza égett, keble szilajon hullámzott,
 3  2,    III|          Adamante nyájosan mosolygó arcza, ki őt fölkelteni jött.
 4  3,     IV|           vállaira s naptól barnult arcza tiszta caucasi vonásain
 5  3,     IV|                A rejtélyes seressan arcza is lángolt, erősen megnézte
 6  4,      I|    legbotránkoztatóbb volt Monce ur arcza, ki az érkezett hióbpósta
 7  4,     II|        szépség volt azon időkben.~ ~Arcza egyike volt azoknak, mik
 8  4,     II|             akar beszélni. Az ember arcza igen illetődöttnek látszik.~ ~
 9  4,     II|     nyugtalanul talpait.~ ~A belépő arcza zavart, nyugtalan volt,
10  4,     II|             nem lehet őt meglátnia, arcza szörnyen el van éktelenitve,
11  4,    III|     belépőben Arnould ismert szelid arcza, egyszerű viselete helyett
12  4,    III|        látogatása nálam.~ ~Taillard arcza kigyulladt; fölkelt helyéről.~ ~-
13  4,     IV|           szebb és érdekes asszony. Arcza a szokottnál halványabb
14  4,     IV|              sápadt, kifejezéstelen arcza szánalmas gyöngeséget látszott
15  4,     IV|          ily magasztos, ily nyugott arcza egy gonosztevőnek, ki birái
16  4,     IV|           ki... És valóban Angelika arcza azon perczben oly dicsőültnek
17  4,      V|             odább.~ ~Csak egy ember arcza mutatott örömöt, elégedettséget.~ ~
18  4,      V|             az emberre, mitől annak arcza lángvörösre gyuladt ki.~ ~
19  4,     VI|            jele nélkül tekinte reá. Arcza hideg, fehér maradt, mint
20  6,     II|          együtt kisérte szép lelke; arcza fehér volt, mint a liliomlevél;
21  6,     II|        hangok viharos zenéje, akkor arcza kigyulladt, a belső égés
22  6,     II|         szárnycsapása. A szép hölgy arcza fehér lett ismét, mint a
23  6,     II|         szakálla, sovány, satyricus arcza, nagy szellemi erőt eláruló
24  6,     II|     emberével; don Manuel emberének arcza savanyú, az Infantadoé mosolyog.
25  6,     VI|           előtt összefolyt a világ, arcza és feje lángolt, mig kezei
26  7,      I|               Milyen fehér az ember arcza, milyen fekete az ember
27  7,     VI|      második csók ismét visszahozta arcza rózsáit. A lyány szebb lett,
28  7,    XII| rémtekintettel, kuszáltak hajai, de arcza vonásai még kuszáltabbak,
29  7,   XIII|           és drágakő és a büszkeség arcza! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal
30  8,     II|           nyomott.~ ~A leány, kinek arcza egy percz előtt lángba volt
31  8,     IV|           ereiben forrongott a vér, arcza kigyuladt, ajkai reszkettek.
32  8,     IV|              a minő lehet egy nőnek arcza, ki a szerelmet előbb tanulta
33  8,      V|     feleségedhez hasonlit.~ ~Darvai arcza egy perczre zavarodottnak
34  8,     VI|       gyémánt köszörűje megnemesité arcza vonalmait, szemeiben élő
35  8,     VI|             üres volt.~ ~Az úrhölgy arcza kékült.~ ~- Soha sem akadt
36  8,     VI|             a leány szépen megnőtt, arcza elragadó, termete bájos,
37  8,     VI|  elszörnyedve az asszony.~ ~A leány arcza kigyuladt e szókra. Nem