Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|      tisztelkedők elől. Magam is alig várom, hogy szabaduljak
 2  1,      V|           úgy bekapta a kezemet, alig tudtam kijönni belőle. Neki
 3  1,      V|        hirtelen felöltözködve.~ ~Alig voltam készen, épen csak
 4  1,     VI|     csodálatos előremenetelek!~ ~Alig várom, hogy szemeimmel győződhessem
 5  1,    VII|      volt az, minő e világrészen alig látott ritkaság.~ ~Oh a
 6  1,   VIII|       üljünk lóra. Citoyen Kurcz alig abrakolta meg paripáját
 7  1,   VIII|       horkoltak a pavillonban.~ ~Alig szürkült, midőn fellármaztam
 8  1,   VIII|        elvitt magával, s valóban alig félórai járás után rá bukkantunk
 9  1,   VIII|          és száz fog a torkában, alig tudtam előle elfutni. Mi
10  2,     II|       idejében volt, ugy szolván alig 54 éves, egy éjjel csecsemő
11  3,     II| szétbontja az egész életműszert. Alig hunyta le szemét, már szaga
12  3,     II|       egy halavány kis lyány űl, alig 12-13 éves, szomorú, dalszerü
13  3,     II|     veres arcz tekint be, szemei alig látszanak elő, homlokát
14  3,     II|          már nem lövöldöztek rá, alig lehettek tőle két evező
15  3,    III|         A hogy testvére ráakadt, alig ismert rá; elfogult félénken
16  3,     IV|     gödör volt számára feltúrva, alig két lábnyi mély és igen
17  3,     IV|       között, meg-megbotlott egy alig fölhányt halomban s lelkendezve
18  3,      V|       állitásának valóságáról. - Alig hagyá magára az örmény,
19  4,     II|         szakálla volt, szemőldei alig látszottak, s kék szemüveget
20  4,     II|         előtt térdelő segédnek s alig hallhatólag rebegé.~ ~-
21  4,     IV|    óriási városban.~ ~Monce urat alig volt Párisban ember, a ki
22  4,      V|   asszonyom, de ez egy kivánsága alig teljesülend, mert Tonners
23  5,     IV|   felugrott ijedtében.~ ~A leány alig hogy meglátta apját, odarohant
24  6,      I|           a hullámzó tömegek, az alig haladható hintók sorai felett.
25  6,     II|  dicsőség és fáradság miatt csak alig lihegett.~ ~- Ön felyülmulta
26  6,    III|         kérdé a fogoly ijedelmét alig tudva elrejteni. Ki hallott
27  6,    III|      kötélnek fonta fel. A kötél alig volt újjnyi vastagságú,
28  6,    III|          következő lépés után.~ ~Alig volt még a veszélyes útnak
29  6,    III|      második emeleti erkélyre.~ ~Alig volt attól egy lábnyomnyira,
30  6,    III| homályosan átderengve. A tárgyak alig tüntek elő a félsötétben.~ ~
31  6,     VI|          magáról minden ruhát, s alig várta, hogy valami emberi
32  7        |       boldogság tényezői közé.~ ~Alig hogy fellábadoztam, első
33  7,     IX|         kietlen vadonban. Embert alig látok, kinek ember alakja
34  7,     XI|          magát vinni a vérpadra, alig állt lábain, eszmélete nem
35  8,     II|          az őz. Futó lábai alatt alig hajlott meg a fű. Szikláról
36  8,     II|  sziklákra. A tamarikfa gyökerei alig voltak belenőve a sziklahasadékba,
37  8,      V|          hermelinprémes öltözéke alig rejté el bájait, kar és