Rész,  Fezejet

 1  1,      V|                 Parancsol ön valamit? kérdé tőlem egy úri ember, kártyáját
 2  1,   VIII|               a faját a czukornádnak? kérdé tőlem aggódó ábrázattal. -~ ~
 3  1,    XII|      Ismersz-e egy balgatag embert, - kérdé tőlem, - a ki legkeményebb
 4  2,    III|                Ki ez az Agathodaemon” kérdé öntudatlanul Tamás, mintha
 5  2,    III|           végig vonta homlokán, s azt kérdé tőle, hogy mit álmodott?~ ~-
 6  3,     II|    körültekinte. - „Ismered apámat? - kérdé titkosan súgva az ismeretlentől; -
 7  3,     IV|            szomorúan elszorúlt hangon kérdé a férfitól: „hol van a koporsó?”~ ~„
 8  3,     IV|     bőrködmönét felölté, s egykedvűen kérdé a kis lyánytól: „hová készülsz
 9  3,     IV|            vándor botját kezébe véve, kérdé a gyermektől: „vannak itt
10  3,     IV|             háztetőire. „Mit láttál?” kérdé tőle a férfi; „halottakat”
11  3,      V|                     Ki akar bántani?” kérdé az örmény, s mentül tovább
12  3,      V|         teszem meg.’~ ~„Micsoda mód?” kérdé elképedve az örmény - minden
13  3,      V|              megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány, s ő is el kezde
14  3,      V|        birkozókat. „Hol van leányom?” kérdé önmagát is elfeledve az
15  4,      I|     Taillardra figyelni.~ ~- Hát nőm? kérdé zavarodottan, eltévedve
16  4,     II|             Azután hirtelen fölriadva kérdé: „hol van?” s indulni akart.~ ~
17  4,     II|               a városban ez eseményt? kérdé halkhangon, visszanyerve
18  4,      V|      fölfogatott, zavarba jött és azt kérdé: „Reménylem azon nőnek nem
19  4,      V|              mit mentségére felhozni? kérdé az elnök észrevehetőleg
20  4,     VI|              Nem ismeri ön ez embert, kérdé a közvádló, szemeit le nem
21  5,     IV|        parancsom ellen ide jőni most? kérdé dühösen Csarekoff.~ ~- Csak
22  6,     II|            ismerkedtetni.~ ~- Valjon? kérdé a férfi, még mindig ülve
23  6,     II|                  Kicsoda ez az ember? kérdé a gróf félretekintve, comicus
24  6,    III|            Megszámláltad a kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- Mind egy lábig,
25  6,    III|            Nos Dinita? valami jó hir? kérdé sátáni mosolygással a kapus.~ ~-
26  6,    III|       kitudtam valamit!~ ~- Nos? nos? kérdé a két szárazföldi fóka,
27  6,    III|               önt.~ ~- Mit hallottak? kérdé a fogoly ijedelmét alig
28  6,    III|          önnek alkalmatlan látogatói? kérdé a fogolytól, azt mutatva,
29  6,    III|             Istenem, hát mit akar ön? kérdé a nő megdöbbenve, midőn
30  6,     IV|              ostromában részt vehess? kérdé Jacintótól.~ ~- Első voltam
31  6,     IV|             elheveredve.~ ~- Kicsoda? kérdé don Jacinto felpattanva.~ ~-
32  6,     IV|              te don Eustaquio bátyád? kérdé Jacintotól közönyösen, pedig
33  6,      V| előkászolódnia.~ ~- Ismersz-e ficzkó? kérdé tőle Diego, a mint a kapun
34  6,      V|                   Van itt még valaki? kérdé don Diego, széttekintve.~ ~-
35  8,      V|            nem vagy féltékeny iránta? kérdé egy kötekedő hangon.~ ~-
36  8,     VI|          látvány elől és zavarodottan kérdé: „ki ez a nő”?~ ~- Úgy-e