Rész,  Fezejet

 1  1,      V|      állapodni. Valami kétszáz férfi, asszony, gyermek és mopszli egymás
 2  2,     II|               szeretni. Szivében soha asszony képe meg nem fordult; -
 3  2,     IV|              nem hagyja őt most ez az asszony meghalni, midőn halála mindkettőjökre
 4  4,      I|           miért nem siratja jobban az asszony megholt férjét? miért nem
 5  4,      I|               minden elcsillapult, az asszony le fogja vetni a gyászt,
 6  4,     II|                  Lövés! kiálta fel az asszony, tehát meg van gyilkolva.~ ~-
 7  4,     II|            mondja: hogy rosz, hűtelen asszony voltam, mondjon akármit,
 8  4,     IV|               kit ismét mások Moncené asszony lakásán a kapussal beszélni
 9  4,     IV|            kétszerte szebb és érdekes asszony. Arcza a szokottnál halványabb
10  4,     IV|            utczán s egyenesen Moncené asszony lakásához sietett, a hol
11  4,     IV|         távozott el, ki onnan Moncené asszony lakására ment, s hogy azon
12  4,     IV|        kihallgattattak, a hol Moncené asszony érintve volt, fölszólittaték,
13  4,     IV|      eltávozni és ismét egyet Moncené asszony lakán becsengetni, ebből
14  4,     IV|             elrejteni, de mit Moncené asszony azoknak visszaszolgáltatott,
15  4,      V|           esemény után, midőn Moncené asszony egy napon ujra az esküttszék
16  4,      V|             emelve, rogyott térdre az asszony, fájdalmas jelképe a kétségbeesésnek.~ ~-
17  4,      V|            kiálta fel a szerencsétlen asszony, eltakarva mindkét kezével
18  4,      V|         hajfűrt emlitése, mit Moncené asszony keblén rejtve visel. Nem
19  4,      V|           Monce úr, vagy maga Moncené asszony bizalmasabb barátnéja előtt,
20  4,     VI|                szemeit le nem véve az asszony arczáról.~ ~- Soha sem láttam,
21  5,      V|        tieiteknek, s nem ott van-e az asszony helye, a hol férje van?
22  5,      V|               lesz-e ezentúl, hogy az asszony lesz az úr a háznál, s a
23  6,     II|           elrejtve ült egy ifju szőke asszony, nem látszott részt venni
24  6,     II|             volt minden kéjnél, a mit asszony adhat. Ugy kellett neki
25  6,    III|        hijjába szemfüleskedünk, ez az asszony nem is asszony, hanem ördög,
26  6,    III| szemfüleskedünk, ez az asszony nem is asszony, hanem ördög, a hogy nem
27  6,    III|           észrevette.~ ~- Mit akar az asszony! kiálta fel magánkivül.
28  6,     IV|           Nevetséges dolog. - Szegény asszony; hisz ő is ember.~ ~Diegonak
29  6,      V|             orrát a vonakodónak.~ ~Az asszony is aláirta. Azzal don Diego
30  6,     VI|           vitéz uram, monda a jó öreg asszony jámbor hangon. Maradjon
31  6,     VI|           tovább.~ ~- Köszönöm áldott asszony, szólt a lovag, sietős utam
32  7,     XI|             hivni a halált.~ ~Szegény asszony.~ ~Később valakinek eszébe
33  7,     XI|             sem tudta hová?~ ~Szegény asszony!...~ ~Egyszer zivataros
34  8,     VI|           laktak ott egyedül. Az öreg asszony különös előszeretettel látszott
35  8,     VI|            kiálta fel elszörnyedve az asszony.~ ~A leány arcza kigyuladt
36  8,     VI|              az emberi beszédbe.~ ~Az asszony ijedve szökött fel helyéről