Rész,  Fezejet

 1  2,      I|          út, s véletlenűl a sürű vad csalitban egy elpusztult
 2  2,      I| énekeltek a kútra járván, s régi vad ütközetről, melynek halottait
 3  2,    III|    léleknyomás alatt küzdő kebel vad nyögése, néha egyes rebegő
 4  3,      I|           Mikor mint az üldözött vad, futottam hegyeken és vizeken
 5  3,     II|  bizonyos volt, hogy elfogják.~ ~Vad kárörömmel nézte a férfi
 6  3,    III|       alhatol a szabad ég alatt, vad fa árnyékában; járhatsz
 7  6,     II|    dicsőség sötét piros reménye, vad, volcanhevü hangok viharos
 8  6,    III| hústömeget, mintha valami idegen vad állattal birkóznék.~ ~-
 9  6,    III|        Jőjjön ön, mondá halkan a vad iszonyatos alakhoz fordulva,
10  6,    III|     semmit. Lelkem most is olyan vad, mint volt akkor, midőn
11  6,      V|          az égnek lövellő lángok vad ijesztő rém világot vetettek
12  7        |         vén fenyőt, mely alatt a vad madár kiáltásait hallgattam,
13  7        |        hol végződik, mentem vele vad szirtmosásokon, lapályos
14  7        |          minthogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől sem
15  7,    XII|           merre ment; ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása,
16  7,    XII|       ismét a földre hullok...~ ~Vad, gyötrő sejtelem, mit látogatsz
17  8,      I|       perczre a nem várt királyi vad előtt, abban a pillanatban
18  8,      I|        felnevelték. Ha szoptatós vad talál meg kis gyermeket,
19  8,     II|  vadállatnak? -~ ~Körültekint, a vad, ragyogó szemekkel; mozdulatai
20  8,     II|          egyszerű lepleit, miket vad zerge viselt ő előtte. Gazdag
21  8,     II|        tünemény előtt, nem igy a vad.~ ~A mint megpillantá üldözőjét,
22  8,     II|      pillanatban még egyszer oly vad hőség futotta el arczát,
23  8,     II|        arczát, és minden tagjait vad, leopárdi vonaglással feszité
24  8,    III|       lába elé vágta a földre, s vad, bátor mozdulattal hágott
25  8,    III|    galambturbékolás, vagy mint a vad papagály nyögése, minő a
26  8,    III|      hogy valami soha nem látott vad viszi haza kölykeinek eledelül.~ ~
27  8,    III|   mezitelen lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi medve,
28  8,    III|         hozzája.~ ~- Köszönöm jó vad leány, hogy haza hoztál
29  8,    III|          eb futni akart, a medve vad orditással szökött rá, s
30  8,      V|     viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is
31  8,     VI|     szemei felnyiltak, az állati vad ösztönök helyét érző indulatok
32  8,     VI|          elveszett leányt valami vad állat elragadta, haza vitte
33  8,     VI|  terheitől szabadulni.~ ~A leány vad, tűztekintetet lövelt fekvő
34  8,    VII|     mohart, az éneklő madarat, a vad méhet, a kék virágot - ott
35  8,    VII|          kinoz, úgy öldököl.~ ~A vad nyöszörgve, vihogva bújt