Rész,  Fezejet

 1  1,      V|          homlokára csapva nagy büszkén mondá: itt a capitalis.~ ~Hát
 2  1,    VII|        visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is hozott valamit,
 3  1,   VIII|          lehessek valahol. Kurcz gazda mondá, hogy van itt egy üres ház,
 4  1,   VIII|                tyukjaimat is. Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az
 5  1,     XI|              halálára, ő maga többször mondá előttünk: a világ minden
 6  1,     XI| elkényszeritett érzelem. Fülembe sugva mondá: iróasztalomban találsz
 7  2,     II|           ember. - Azt pedig senki sem mondá meg a leánynak: hogy az
 8  2,    III|           vágyott a nő, de vágyait nem mondá meg a férjnek s ez nem tudta
 9  2,    III|                az, a papagáj, mely ezt mondá.....~ ~Tamás megdöbbenve
10  2,     IV|             öregnek mesét mondani. Azt mondá neki, hogy ő hallotta: mikép
11  2,      V|             kit keres bennök? suttogva mondá: a feleségemet, ki tőlem
12  3,     IV|                nyiltan szólt, akadozva mondá: mindegy, akárhová.”~ ~S
13  3,     IV|            megnézte a férfit s magában mondá! „T e h á t t e v a g y
14  3,     IV|           minden időben!’~ ~„Hazudsz - mondá magában a seressan - a te
15  4,     II|             küldeményre. „Ez eltévedt, mondá, nem hozzám lesz intézve.”~ ~-
16  4,    III|               ha nagyon fog szenvedni, mondá még egyszer visszafordulva
17  4,     IV|            azután hideg szigorú hangon mondá el a biráknak, hogy a vádlottra
18  4,     IV|             közvádló maga legyőzöttnek mondá magát.~ ~Ez ember az oszlopok
19  5,      I|           leányokkal, minden ember azt mondá, hogy nagyon jól tevé, a
20  5,     IV|             hoztam, s magammal viszek, mondá sötét, fenyegető tekintetet
21  6,     II|       legtisztább castellan kiejtéssel mondá spanyolul: „hozott az ég,
22  6,     II|         democrata tenyerébe könyökölve mondá félig magában.~ ~- Meglehet,
23  6,    III|                Vagy hatot, vagy vakot! mondá most magában elhatározottan,
24  6,    III|      ijesztőhöz.~ ~- Ne tartson tőlem, mondá neki, nem fogok zajt ütni.
25  6,    III|     föntartotta lelkét.~ ~- Jőjjön ön, mondá halkan a vad iszonyatos
26  6,    III|                nő elé.~ ~- Igaz. Igaz, mondá a nő, szemeit lesütve s
27  6,     VI|                halavány az Isten adta, mondá magában az ember.~ ~Don
28  6,     VI|              enyim.~ ~- Az Isten igaz, mondá a szenvedő, mély bánatos
29  6,     VI|               mindig töredezőbb hangon mondá:~ ~- Itt - keblemen - az
30  7,     IX| istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi
31  7,     XI|              kérte életét a tengertől, mondá neki: hogy honn siró családja,
32  7,    XII|                És az ember erős hittel mondá: „van Isten” és meghalt
33  8,      I|               elveszett gyermek lehet, mondá egyike a lovagoknak, kit
34  8,      I|                     Látni és legyőzni, mondá Ernő büszkén és önhitten.~ ~-
35  8,      V|              nekik.~ ~- Jertek utánam, mondá az ifjú házi úr, s egy karos