Rész,  Fezejet

 1  2,    III|             hirtelen egy ismert hang kiálta elébe: „Lassan, lassan,
 2  2,      V|             Adamante!”~ ~- Oh isten! kiálta a koldus fölemelkedve, kezeit
 3  3,     II|       ajkaihoz az olvasót.~ ~„Ő az!” kiálta fel tompa sohajszerű hangon
 4  3,     II|        csónak felé. - „Vigyázzatok!” kiálta le ablakából a betegőr.
 5  3,     IV| visszafordult s mogorva nyájassággal kiálta rá messzirül: „no hát ne
 6  3,     IV|             rohant elő. - „Gizelám!” kiálta nem festhető örömszinével
 7  4,     II|             Az istenért mi történt?” kiálta.~ ~- Madame, zokogá a segéd,
 8  4,     II|    összeszaggatá a lövés.~ ~- Lövés! kiálta fel az asszony, tehát meg
 9  4,     IV|              feje.~ ~- Isten! mi az? kiálta föl visszaborzadva a nő,
10  4,      V|          tudnia.~ ~- Irgalmas Isten! kiálta fel a szerencsétlen asszony,
11  4,     VI|            fel e szóra:~ ~- Megá...! kiálta, a guillotin ketté vágta
12  5,      V|        tartott martaléka.~ ~- Péter! kiálta a földön fekvő hajdúhoz,
13  5,      V|                   Hol van feleségem? kiálta parancsoló hangon, széttekintve
14  5,      V|           megyek.~ ~- Oda ugyan nem! kiálta akkor a háta mögött egy
15  6,      I|             is? te is börtönőr vagy? kiálta felugorva fektéből a fogoly,
16  6,     II|               Ah ön ide rejté magát! kiálta rátalálva a könyvek és ujságok
17  6,     II|            ügyetlenségeket követ el! kiálta föl kaczagva a férfi. Ez
18  6,     II|            tért vissza arra.~ ~- Ah! kiálta nevetve Serenához, te az
19  6,    III|                   Mit beszél Dinita! kiálta közbe a kapusné, régóta
20  6,    III|              e.~ ~- Hallgass bolond! kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~-
21  6,    III|             a kapus.~ ~- Lehetetlen! kiálta fel a szobaleány, elálmékodva.
22  6,    III|              Én Istenem! hol vagyok? Kiálta a szökevény hangosan, -
23  6,    III|        Szentséges Isten! kicsoda ön? kiálta el a hölgy, amaz erőszakos
24  6,    III|                 Mit akar az asszony! kiálta fel magánkivül. Nekem semmi
25  6,    III|              kapus.~ ~- Megálljatok! kiálta Serena kétségbeesve. Félre
26  6,    III|        kisérve.~ ~- Nevess gazember! kiálta Diego észrevéve a szemtelen
27  6,     IV|        tekintve.~ ~- Ah! Lehetetlen! kiálta fel az csodálkozással, a
28  6,      V|      Megnyerted a fogadást, bajtárs, kiálta Diego után, elhaló szóval;
29  6,      V|               Abba a rongyos faluba! kiálta Albin méltatlankodva.~ ~-
30  7,     XI|          keresztűl a házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! visszajött,
31  7,    XII|       éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta gyilkos átkokat egyetlen
32  7,    XII|                   Légy elátkozott! - kiálta vért sirva két szemeiből.~ ~
33  8,     II|         recsegnek.~ ~- Isten segits! kiálta kétségbeesetten térdre hullva.~ ~
34  8,     VI|            Képes volna ön azt tenni? kiálta fel elszörnyedve az asszony.~ ~
35  8,    VII|             s tiszta, érthető hangon kiálta rá:~ ~- Mit akarsz?~ ~Az