IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] égrol 2 égtek 1 egünk 1 egy 914 egy-egy 3 egy-két 1 egyaránt 1 | Frequency [« »] 1717 az 1286 s 934 nem 914 egy 900 hogy 651 és 453 volt | Jókai Mór Árnyképek Concordances egy |
Rész, Fezejet
1 1 | dicsőség vagy gyász emléke; egy halom, - egy diadalmező, - 2 1 | gyász emléke; egy halom, - egy diadalmező, - egy rom vagy 3 1 | halom, - egy diadalmező, - egy rom vagy egy sir, - mit 4 1 | diadalmező, - egy rom vagy egy sir, - mit látsz rajtuk? 5 1 | szivet mindhalálig!~ ~. ~ ~Egy képet rajzolok elétek, olvasgassátok 6 1 | rajzolják.~ ~Az elsö rendbeliek egy érzelemdús hölgyé, kinek 7 1 | el az országot, a második egy derék vállalkozó magyar 8 1 | vállalkozó magyar hazafié, ki egy tisztújitás alkalmával rajta 9 1 | indignatione; a harmadik példány egy korát évekkel megelőzött, 10 1, I| szerelmesek voltunk, most egy keserű gúnyolódó, tele élczes 11 1, I| magasztos arczczal, hogy neki egy világjavitó eszméje van. 12 1, I| világjavitó eszméje van. Ő egy majomtelepet fog Amerikában 13 1, I| francziául úgy beszél mint egy bajor, s németül a berlini 14 1, I| tévedésből tenné, be-becsusszant egy egy tót felsóhajtást, s 15 1, I| tenné, be-becsusszant egy egy tót felsóhajtást, s mig 16 1, I| disharmoniája.~ ~Nem rég ábrándozva egy képet kezdtem el naplómba 17 1, I| tudja meg soha, hogy van egy sziv, mely egy másik világrészen 18 1, I| hogy van egy sziv, mely egy másik világrészen és egy 19 1, I| egy másik világrészen és egy másik életen túl sem szünt 20 1, I| lelkében ne maradjon számomra egy halk hangja a csendes kegyeletnek, 21 1, II| a mi akarok. Megveszek egy birodalmat s kikiáltom magamat 22 1, II| a parancsolat, s majd ha egy pár millióm lesz, akkor 23 1, II| ugyan incognitó akarok lakni egy ideig Amerikában, de az 24 1, III| III.~ Citoyen Kurz egy elvbarátjának Berlinbe.~ ~ 25 1, III| kimentend. Elképzelheted, hogy egy város megalapítása nem csekély 26 1, III| megalapitott városnak. Fekszik az egy szabad nép, a mohavkok szomszédságában, 27 1, III| mohavkok szomszédságában, egy kellemes völgyben, mely 28 1, III| e napokban fedeztem fel egy gazdag rézbányát, melynek 29 1, III| kiszolgáltatni.~ ~Házam egy gyönyörű folyamparton épült, ( 30 1, III| hiányzik, csupán csak még egy gőzös, melynek épitése iránt 31 1, III| önző római szabadságé, hol egy nép zsarnoka volt a többieknek, 32 1, III| szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis kérdés miatt. 33 1, IV| újdonsága lelkünkre teendett, ha egy uralkodó fájdalom mindazokat 34 1, IV| részvéte, a férfiak biztatásai egy perczig sem hagynak el bennünket.~ ~ 35 1, IV| akadály nem áll útjában, egy gazdag mellett nincsen ezer 36 1, IV| nemzetek testvérként laknak egy fedél alatt, mindenki szabadnak 37 1, IV| hijába ád mennyországot egy új világ, lelkeik mindig 38 1, V| mig abba nem hagyta.~ ~Egy két asszonyszemély kendővel 39 1, V| tanácsoltak, szabattam magamra egy tengeri kutyabőrt, fejemen 40 1, V| pípám tettem a zsebembe. Egy vizmentes táska lógott az 41 1, V| ajánlóleveleim, másik oldalon egy kulacs, abban volt valami 42 1, V| rágyújtottam s füstöltem, mint egy harmadik kémény, utóbb nem 43 1, V| szakadt, a kapitány helyén egy szép nagy hosszú szőrü neufundlandi 44 1, V| találtam.~ ~Az emberek mind egy asztal körül voltak gyülekezve: 45 1, V| közibök sem léptem, midőn egy szögletből kinos sóhajtozás 46 1, V| tekinték s az egyik pamlagon egy fiatal hölgyet látok fetrengeni, 47 1, V| halálfélelem kifejezésivel.~ ~Egy fiatal menyecske volt az, 48 1, V| bankot adott.~ ~Az emberek egy részét épen boszantani látszék 49 1, V| ön valamit? kérdé tőlem egy úri ember, kártyáját gusztálva.~ ~ 50 1, V| keresztül hallatszott hozzám egy egy sikoltás a födözet alól. -~ ~ 51 1, V| keresztül hallatszott hozzám egy egy sikoltás a födözet alól. -~ ~ 52 1, V| csinálni, hogy megszólitottam egy tudós forma német embert, 53 1, V| neki ajándékoztam. Volt egy czifra alföldi bundám. Magára 54 1, V| levő hölgy sikoltozása. Egy hétig folytonosan tartott 55 1, V| a tengeri betegség, soha egy órára sem csillapult el. 56 1, V| négy kéz láb mászott ha egy tizlépésnyi expeditiora 57 1, V| burkolt nyalábot emelve. Egy szót sem szóltak, letették 58 1, V| letérdelt a holttest mellé, s egy vastag tűvel hozzá varta 59 1, V| szokás szerint, a másik egy tizenkét fontos ágyúgolyót 60 1, V| utána ugrottam magam is.~ ~Egy percz mulva senki sem tudott 61 1, V| a hol megsirassák; a kik egy hét előtt elbucsúztak tőle, 62 1, V| megenni, ez szomorú állapot.~ ~Egy reggel szokatlan zajra ébredtem 63 1, V| valami otromba tréfát, hanem egy másik taszitás; mely ellenkező 64 1, V| mind a négy falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~ ~ 65 1, V| hogy feküdtem bele mint egy darab fa, megfogtam a kezemmel 66 1, V| nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve mindenféle 67 1, V| hordókra senki sem ügyel, egy szikra bizonyosan oda pattant, 68 1, V| mit szeretett, némelyik egy egy nagy ládát, melyet a 69 1, V| szeretett, némelyik egy egy nagy ládát, melyet a többiek 70 1, V| mellett, Jancsit láttam egy csónakba lépni. Utána kiáltottam, 71 1, V| hagyott.~ ~Ezen pillanatban egy irtózatos hullám tulcsapott 72 1, V| valaki nem könyörűl rajtam, egy valaki, kiben egyedül volt 73 1, V| magamhoz térve láthatám, még egy darabig ingadozott az elhagyott 74 1, V| azonban szétzavarta a vihar. Egy közülök túl levén málhával 75 1, V| meg belőle.~ ~Mi és még egy másik csónak, melyen Fricz 76 1, V| hányódtunk a tengeren, mig egy utánunk jövő brigg fölszedett 77 1, VI| tenni.~ ~Inasom nem levén, egy hôtel garniban foglaltam 78 1, VI| három neki állt a falaknak s egy darab szénnel számokat irt 79 1, VI| évi angolul tanulásomnak, egy hangot nem birtam belőle 80 1, VI| nekem nem maradt egyéb, mint egy tál saláta, meg valami hideg 81 1, VI| evés után vett mindenki egy vellát, azzal szétfeküdvén 82 1, VI| hol van?~ ~Erre elém tett egy kis orvosságos üveget.~ ~ 83 1, VI| patikában árulják, minden órában egy evőkanállal beveendőt? Hozz 84 1, VI| beveendőt? Hozz legalább egy itczét.~ ~Ujabb öt percz 85 1, VI| legényre, hogy keressen nekem egy butorozott szállást, mintegy 86 1, VI| mintegy öt szobából állót, meg egy inast, a ki ételt hordani, 87 1, VI| más efféléket értsen.~ ~Egy óra alatt készen volt a 88 1, VI| targonczára rakta holmieimet s egy jó fél óra mulva egy szép 89 1, VI| holmieimet s egy jó fél óra mulva egy szép tágas utczában állt 90 1, VI| utczában állt meg velem, egy magas ház előtt, melynek 91 1, VI| a földszinten fölnyitott egy boltot s inte, hogy nézzek 92 1, VI| alkalmatos.~ ~A boltból egy facsiga lépcső vezetett 93 1, VI| többi?~ ~A kulcsárné ismét egy csigalépcsőhöz vezetett, 94 1, VI| Jött a megrendelt inas, egy nagy vörös képü siheder, 95 1, VI| siheder, beállt hozzám, leült egy székre minden kinálás nélkül, 96 1, VI| főszolgabiró koromban.~ ~Egy pár napig jól megvoltam 97 1, VI| a szobájába, s csakugyan egy egész társaságot találok 98 1, VI| fujhattam magamat, midőn egy uniformisos egyéniség benyit 99 1, VI| notabilitásnak.~ ~Azután inte egy uniformisos legénynek, ki 100 1, VI| valóban nem tartozik. -~ ~Egy szót sem szóltam többet, 101 1, VI| föltevém magamban, hogy egy óráig sem maradok tovább 102 1, VI| olyan helyen, a hol az ember egy qualifieatióban van a cselédjével.~ ~ 103 1, VI| földmiveléshez van szokva, nekem van egy jó barátom, egy Berlinből 104 1, VI| nekem van egy jó barátom, egy Berlinből emigrált franczia, 105 1, VI| ott megtelepedünk.~ ~S itt egy csomó levelet nyomott a 106 1, VII| hetekig megtart nekik, mig egy holdföldet, a hol semmi 107 1, VII| növényzet között, ha itt ott egy törpe nyirfát vagy egy szomorú 108 1, VII| ott egy törpe nyirfát vagy egy szomorú tölgyet pillantok 109 1, VII| e tarka madársereg közől egy egy sötét fecske néha ablakom 110 1, VII| tarka madársereg közől egy egy sötét fecske néha ablakom 111 1, VII| adja ingyen, hozományát egy mosolylyal kell jutalmaznom.~ ~ 112 1, VII| mosolylyal kell jutalmaznom.~ ~Egy tavaszi ibolyaszál volt 113 1, VII| csókjaim alatt hervadott el, egy egész elmult szivvilágot 114 1, VIII| ki.~ ~Elindulásunk előtt egy feliratot intéztünk citoyen 115 1, VIII| ütött a fejembe.~ ~Hogy egy statusfő ráérjen az indigenáknak 116 1, VIII| feltalálandók valánk.~ ~Ez egy olyan város, a hova csak 117 1, VIII| kijárni a kereskedő nép, egy pár hónapi időre, azontul 118 1, VIII| Minden házba benéztünk, sehol egy lélek sem volt, az egész 119 1, VIII| Mindenikünk találkozott egy bakterral. Az enyim azt 120 1, VIII| bevárni.~ ~Letelepedtünk egy üres házba, ott vártunk 121 1, VIII| prémes mentémet s iparkodtam egy rég betanult instellationalis 122 1, VIII| nagy koczogva közeledni egy fakó szamarat, melyen csak 123 1, VIII| a szőrén ülve lötyögött egy kicsiny ember; ha gyalog 124 1, VIII| állatok bőréből szabva, melyet egy ugrással föllehet venni, 125 1, VIII| ugrással föllehet venni, fején egy spárgából font sapka, a 126 1, VIII| spárgából font sapka, a hátán egy puska, az övében két pisztoly 127 1, VIII| az övében két pisztoly egy vadászkés, meg egy villa. 128 1, VIII| pisztoly egy vadászkés, meg egy villa. Kezeinek egyikében, 129 1, VIII| piszkosabb mint a másik, egy hosszu póznát viselt, a 130 1, VIII| Az adott szó megtartása egy neme a privát rabszolgaságnak 131 1, VIII| viszonzá: „és a charakter egy neme a privat zsarnokságnak, 132 1, VIII| vezettük magunk után.~ ~Egy hegyre felérve, vezetőnk 133 1, VIII| itt saját athmosphaera, egy külön neme a levegőbeli 134 1, VIII| sajgató halak millióitól; egy tehenem beledült a sárba, 135 1, VIII| jártunk kötéltánczot, s egy helyütt egy ölnyi széles 136 1, VIII| kötéltánczot, s egy helyütt egy ölnyi széles szakadást kellett 137 1, VIII| lábnyi mélységben omlott egy rohanó patak.~ ~Citoyen, 138 1, VIII| senki.~ ~Legvégre akadtunk egy olyan meredekre, melyen 139 1, VIII| fővárosba, vagy statiot tartunk egy utközben eső nyári pavillonban.~ ~ 140 1, VIII| utóbbit választók.~ ~Még egy hosszu csavargás után elértünk 141 1, VIII| is nyári pavillon alatt egy oszlopos, szellős hajlékot 142 1, VIII| leverve a földbe, s azon egy szarufa keresztbefektetve, 143 1, VIII| bele nem üt, s ha megázik, egy nap alatt ismét megszárad. -~ ~ 144 1, VIII| citoyen, vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek rá, 145 1, VIII| Én csörgőkigyókkal háljak egy födél alatt, hát ha ezt 146 1, VIII| Jancsival együtt, összekerestünk egy rakás száraz fát, s távol 147 1, VIII| de segitve lesz rajta, egy nagy szellem most épen egy 148 1, VIII| egy nagy szellem most épen egy nagyvilágnyelven dolgozik, 149 1, VIII| ember között. -~ ~Ez érdekes egy grammatika lehet. -~ ~Végre 150 1, VIII| grammatika lehet. -~ ~Végre egy folyamhoz értünk, melynek 151 1, VIII| ezer meg ezer lépésnyire, egy csoport góré és levélszin 152 1, VIII| a neve, nem város.~ ~Még egy örömöm volt hátra, mely 153 1, VIII| természet vadgyermeke. És jött. Egy riska tehenen ült, lábai 154 1, VIII| kacskaringókkal, a minők csak egy indus herczegasszonyt illetének. 155 1, VIII| görbülő pisze orr, s alatta egy elbájoló száj egyik fültől 156 1, VIII| másikig, melynek alsó ajka egy csigahéjra ki lévén feszitve, 157 1, VIII| alá, s orra porczogóján egy hosszu halcsont volt keresztül 158 1, VIII| szeret.~ ~A citoyennek elébb egy párt a nyaka közé kellett 159 1, VIII| gazda mondá, hogy van itt egy üres ház, mely a státusé, 160 1, VIII| tengerifüzfás rekettye közt épült egy kis vityilló, keresztül 161 1, VIII| erdő közepébe, ott mutatott egy dombot, sok szerencsét kivánt 162 1, VIII| geniek vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk), ki régóta 163 1, VIII| járás után rá bukkantunk egy falka fekete loboncsos állatra, 164 1, VIII| loboncsos állatra, mely egy szép mezőségen mintegy kétezernyi 165 1, VIII| legelészett.~ ~Szeretnék belőle egy párt kiválasztani, mondék, 166 1, VIII| végre bevették magukat egy mocsárba, a hova nem követhettük 167 1, VIII| indigo.~ ~Az ember elővett egy bogyót, a minek a leve előbb 168 1, VIII| óhajtottam látni; ide adott egy valami kórót, hogy rágjam 169 1, VIII| fölfedezte a telepitvényt, egy egész hold volt affélével 170 1, VIII| neki, hogy jobb lenne annál egy száraz malom, a min a málét 171 1, VIII| szántani a nélkül, hogy egy fordulóban egyszernél többször 172 1, VIII| látnék nőni.~ ~Jancsinak egy csepp hasznát sem tudom 173 1, VIII| ugy feldagad az orra, mint egy tülök.~ ~A multkor kiküldtem 174 1, VIII| s elmondja, hogy leült egy lapos kősziklára, s a mint 175 1, VIII| De majd elfogott engem egy hal, monda ő, csunya nagy 176 1, VIII| elriogassam őket.~ ~Nem rég egy kis fiatal üszőmet kikötöttem 177 1, VIII| megyek, hát a bornyum helyén egy roppant óriás kigyót találok, 178 1, VIII| találok, akkora volt, mint egy gerendely, a mint elnyelte 179 1, VIII| hajtottam fel a padlásra. Egy éjjel nagy zajra ébredek 180 1, VIII| hajlékomba, hát az ajtóm előtt egy akkora tigrist látok feküdni 181 1, VIII| tigrist látok feküdni mint egy tinó.~ ~A derék állat nyugodtan 182 1, VIII| a legvégsőre, kifesziték egy gerendát az akol hátuljából 183 1, VIII| vigyáznom kellett, hogy egy lövéssel leteritsem a fenevadat.~ ~ 184 1, VIII| pedig undoritó, s még van egy másforma féreg is, mit maringoingnek 185 1, VIII| fekhelyemet? s nagy ijedelmemre egy rétes formára összetekeredett 186 1, VIII| között agyagból polyvával.~ ~Egy hét alatt készen volt a 187 1, IX| közt legelsö helyen áll egy magyarországi férfi, Hurday 188 1, IX| csak fényűzési czikk volt, egy oly ujabb alkalmazását ismerteté 189 1, X| egyszerre ajtónk előtt egy ismerős harsány hang szólalt 190 1, X| legyen a távol hazából, egy idegen! egy ellenség! mi 191 1, X| távol hazából, egy idegen! egy ellenség! mi tárt karral 192 1, X| is az elhagyott hazának egy vándordarabja volna, egy 193 1, X| egy vándordarabja volna, egy eleven atom az imádott nemzetből.~ ~ 194 1, XI| salamandrák legelésztek, egy domboldalba levő hat hold 195 1, XI| embernek fogalma sincs.~ ~Egy egy zivatar, mely három 196 1, XI| embernek fogalma sincs.~ ~Egy egy zivatar, mely három napig 197 1, XI| csavarja guzsnak, mint én egy fűzfavesszőt; folyóviz megáll 198 1, XI| próbálgatja a tetejét, mig egyszer egy iszonyu roppanásra ébred 199 1, XI| békáknak és bogaraknak; egy napon, hogy otthon nem voltam, 200 1, XI| annyit tudnod, hogy ezekből egy is elég sok arra, hogy az 201 1, XI| buslakodásain tépelődnöm.~ ~Egy reggel, midőn épen ágyamban 202 1, XI| universal-genie legyen, egy kicsinyt földmives, egy 203 1, XI| egy kicsinyt földmives, egy kicsinyt orvos, egy kicsinyt 204 1, XI| földmives, egy kicsinyt orvos, egy kicsinyt mechanicus, jó 205 1, XI| szobámba a citoyen, utána egy mási citoyen, egy hét láb 206 1, XI| utána egy mási citoyen, egy hét láb magas rézszinü indus, 207 1, XI| hasitva méltóságosan, s belőle egy nagy rézperecz lógott alá, 208 1, XI| lescalpozott, egyik kezében volt egy hosszu harminczfogu szigony, 209 1, XI| harminczfogu szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze. A derék 210 1, XI| hozomány a nyakába volt téve, egy tarka kutya, melynek lábait 211 1, XI| leölte vele s felhuzta azt egy fanyársra, oda tette a tüzre 212 1, XI| arról, mondám, s előhozva egy kulacsot tele rhummal, odanyujtám 213 1, XI| áthajitotta a vállán, mint egy macskát; s miután Cannibal 214 1, XI| magáét, mely szintén gyönyörü egy darab, állván az egy kokusdió 215 1, XI| gyönyörü egy darab, állván az egy kokusdió héjából, melybe 216 1, XI| kokusdió héjából, melybe egy nád van dugva szárnak.~ ~ 217 1, XI| faggyugyertya, azt mind egy szálig megette.~ ~Leendő 218 1, XI| elkisért bennünket, s mikor egy tó mellett elmentünk, hogy 219 1, XI| és izgatottság miatt.~ ~Egy este az elnöktől különös 220 1, XI| ajándékot kapott az öreg. Egy átalag igazi magyarországi 221 1, XI| használni többé? Ha elvesztettél egy tért, állj a másikra és 222 1, XI| takarékossággal szerzett, te egy idegennek engedted át. Eladtad 223 1, XI| idegennek engedted át. Eladtad egy darabját a hazádnak, mely 224 1, XI| van mit szeretni.~ ~.....Egy szót sem tudtam válaszolni 225 1, XI| iróasztalomban találsz egy ezüst szelenczét, ha meghalok, 226 1, XI| ha meghalok, nyisd fel, egy maroknyi homokot lelsz benne, 227 1, XII| odavont ágyához:~ ~Ismersz-e egy balgatag embert, - kérdé 228 1, XII| pártvezéreinket kiküldenék ide egy pár esztendei p a t v a 229 1, XII| vénebb, hogy apja lehetnék.~ ~Egy estve pipázva ültünk a veranda 230 1, XII| Ő bement a szobájába, egy percz mulva pisztolylövést 231 1, XII| berontok, s im az ifjut egy pamlagra dőlve találom, 232 1, XII| gyöngesége ösztönöz többé, hanem egy haldoklónak adott fogadásom 233 1, XII| haldoklónak adott fogadásom s egy élő angyalnak földi üdve.~ ~ 234 1, XII| bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap mulva megláttok.~ ~ 235 2, I| A természet hallgatása egy nagy fehér könyv, teleírva 236 2, I| véletlenűl a sürű vad csalitban egy elpusztult házra, egy égett 237 2, I| csalitban egy elpusztult házra, egy égett fára, egy kiszáradt 238 2, I| elpusztult házra, egy égett fára, egy kiszáradt kútra, egy nagy 239 2, I| fára, egy kiszáradt kútra, egy nagy gömbölyü halomra akad; 240 2, I| gömbölyü halomra akad; mintha egy ott lakó szellem illyenkor 241 2, I| ütközetről, melynek halottait egy rakásra hányva támadt a 242 2, I| aluszik, s a nagy csöndben egy h á r f a h ú r e l p a 243 2, I| verőfényben. A hajó orrán egy aranyzott nőalak van kifaragva, 244 2, I| kezében ó idomú serleggel, s egy felől a hajó oldalán még 245 2, I| halott az árbocz tövében: egy férfi és egy nő. Fiatalok 246 2, I| árbocz tövében: egy férfi és egy nő. Fiatalok voltak mind 247 2, I| midőn a leszakadó pózna egy csapással mindkettejöknek 248 2, I| csapással mindkettejöknek egy halált adott. A nő feje 249 2, I| szárnyu pirosfejű madár ül - egy kajdacs (papagáj), egyetlen 250 2, I| hajósok sokat tudnak beszélni egy babonás tengeri rémről, 251 2, I| szerencsétlenség fogja érni. Ez egy hajó árnyképe, melyen ködszerü 252 2, I| tünemény, eltünő ködalakja egy meghalni nemtudó kisértetnek.~ ~ 253 2, I| idegen hangzásu név.... És egy halott-arcz.~ ~Körül a halálos 254 2, II| ugy szolván alig 54 éves, egy éjjel csecsemő sirás verte 255 2, II| s a borág levelei között egy csinosan fonott kosárkát 256 2, II| azon örömhirrel, hogy az ég egy kis gyermek angyallal áldotta 257 2, II| azon szék mellett melyet egy ünnepeltebb hölgy saját 258 2, II| Volt tehát mégis végre egy élő teremtés, kit a sors 259 2, II| számlálva voltak. Kellett egy élő lénynek támadnia, ki 260 2, II| izzadság-adta jelétért, melyet egy gyermek lelke még remélni 261 2, II| öltözetlenül jár.~ ~Még egy év folyt le s Rynn Tamás 262 2, II| derengett, halványulni kezd egy hatalmasabb érzelem hajnalodó 263 2, II| gyermek többé! -~ ~És gondolt egy balga tervet magában: -~ ~ 264 2, II| elhalmoztatik? Van-e türelme egy vén ember súlyos napjait 265 2, II| azt, ki mellett a szívben egy hang sem szóllal meg; hogy 266 2, III| és alchymisták ismernek egy mérget, mely magában használva 267 2, III| ártatlan alvószer; de ha egy cseppet belőle egy pohár 268 2, III| de ha egy cseppet belőle egy pohár méz közé öntenek, 269 2, III| a méreg nem mese! - Van egy indulat, melyről nem adhat 270 2, III| mezőn alvó száján belopózik? Egy cseppet e méregszenvedélyből 271 2, III| Minden gyönyört, mit az ember egy 70-éves életből félre tett, 272 2, III| éves életből félre tett, egy utolsó év alatt végig élvezni 273 2, III| ragyogásait nem ismeré.~ ~Egyszer egy ritkaság-gyűjteményben egy 274 2, III| egy ritkaság-gyűjteményben egy gyönyörü papagájt látott 275 2, III| mintha e madáralakban tán egy elátkozott emberlélek volna 276 2, III| néma, szomjas epedésnek.~ ~Egy álmatlan éjjel ugy tetszék 277 2, III| ajtaját benyitá, hirtelen egy ismert hang kiálta elébe: „ 278 2, III| várná. Az pedig elkezde egy jókedvü skót népdalt énekelni 279 2, III| csattanásig s az egészet egy óriási fülijesztő csikorgással 280 2, III| sejtelmek közt hanyatlott egy közel karszékbe. Agyában 281 2, III| halálmadár visítását….; egy élő madárral beszéltem, 282 2, III| egybefüggésben lett volna. Egy párszor titokban Lórát is 283 2, III| összerázkodék, csak keze nem, mely egy sima hideg szelenczét tapinta 284 2, IV| IV.~ ~Igy élt még egy hosszu hónapig. Minden este 285 2, IV| előtte dicséretekkel halmozni egy gyászba öltözött nőt, ki 286 2, IV| Mit akarhat még vele?~ ~Egy napon elkezde Adamante az 287 2, IV| mikép India belsejében van egy csodatévő szent forrás, 288 2, IV| drágakövekkel cserélte be, s egy reggel 72-éves lakása helyéről 289 2, IV| kiséretében elutazott.~ ~Cadixban egy hajót kifogadtak, a hajó 290 2, V| V.~ ~Egy este a cadixi kikötőben 291 2, V| piros alkonyatvilágnál.~ ~Egy a többek között merészen 292 2, V| sárga láz, mely a legénység egy harmadát elölte.~ ~Igy jár, 293 2, V| épen a regemondó lábainál, egy kopasz vakkoldus ült, kit 294 2, V| Volt rá eset, hogy egy fiatal férfit, kit a kiváncsiság 295 2, V| a bomlott hajó árboczán egy tündéres zöld madár ült, 296 2, V| látni akarna velök, - - egy hosszut sóhajta és holtan 297 3, I| kovácsolták volna s végei egy durva kőbe vannak megerősitve. 298 3, I| összeszárad, arról tudom meg, hogy egy hosszú hó lefolyt. Minden 299 3, I| kenyeret és vizet.~ ~Csak egy akkora foltját láthatnám 300 3, I| láthatnám az égnek, mekkorát egy lánczszem bekeríthet! Csak 301 3, II| U n n a közepén fekszik egy regényes kis sziget, sötét 302 3, II| Csaknem átellenében van egy kisded város, melynek alacsony 303 3, II| gyertyánfák zöldjéből! túl rajta egy magas kopasz vörös hegy, 304 3, II| bibircsók merednek elő; tetején egy düledezett puszta vár, melynek 305 3, II| szomorú e táj, mintha csak egy hosszú tömlöcz folyosóját 306 3, II| bórfenyő közűl tünik elő egy magános, emeletes épület, 307 3, II| néhány utas.~ ~A megholtakat egy nagy verembe temették össze, 308 3, II| külön sírt ásni? A sír elébe egy durván összefaragott keresztet 309 3, II| Már a negyedik nap csak egy igen kicsinyke sírt kelle 310 3, II| megszünt a ragály, csak egy beteg volt a veszteg-intézetben 311 3, II| szélvitorla előre leröpül; még egy nyomás, a szarufák elszakadtak 312 3, II| utolsó beteg az intézetben.~ ~Egy aggnő volt; őszhaja kúszáltan 313 3, II| ágy mellett kis zsámolyon egy halavány kis lyány űl, alig 314 3, II| melynek rostélyos ablakán egy bozontos veres arcz tekint 315 3, II| nagyon szomorú volt.~ ~Egy rögtöni lövés szólalt belé 316 3, II| szigettől a dalmát parton egy lovas férfi nyargal, utána 317 3, II| pisztolyain remeg, mintha egy elhatározó perczre tartogatná 318 3, II| perczre tartogatná azokat. Egy lövés levitte fejéről fövegét 319 3, II| zilálva! - a folyam parton egy csónak van kikötve, azt 320 3, II| megszabaduljon. Lova ki van fáradva, egy jól irányzott lövés találja 321 3, II| csónak mellett van. Lő. Egy eb elmarad. Elmarad a másik, 322 3, II| dühösen rúgja el magától, s egy képtelen ugrással eléri 323 3, II| rostélyán s látá, hogy a lyány egy, a falra függesztett feszület 324 3, II| rántá magához a csónakot.~ ~Egy éktelenül magas hullám hömpölyge 325 3, II| temetve be mind a kettőt. - - Egy siket jajkiáltás hallatszott, 326 3, III| bizonyos M u r á n y i Á d á m egy becsületes családos öreg 327 3, III| esztendei börtönre itéltetett, egy éjjel tömlöcze ablakára 328 3, III| később pedig szobalyány lett egy éltes uri hölgynél s tányérokat 329 3, III| Gábor épen akkor járt jegybe egy előkelő nagykereskedő kisasszonyával, 330 3, III| Egyébiránt a lyány atyja egy hírhedt nagykereskedő, elég 331 3, III| útiköltség.... nem mondom, hogy egy pár forinttal meg nem segítem.”~ ~„ 332 3, III| volt. - A lyányt azután egy nőtelen férfi fogta pártul, 333 3, III| kimosni nem lehet. Csak egy irgalmat kért testvérétől 334 3, III| eltemetve, szegény; fejénél egy szürke kődarab; valamely 335 3, III| valamely buzgó keresztény egy kosár szalma pernyét döntött 336 3, III| megismertető jelül, s minthogy egy meglehetős esőszakadás egyik 337 3, III| alá. Eszébe jutott, hogy egy év előtt mily boldog vala, 338 3, III| ültetve belé, legszélébe egy öngyilkos halott, a szerelem, 339 3, III| mennyi kisértet lakhatik meg egy emberi agyban? Vagy egy 340 3, III| egy emberi agyban? Vagy egy őrült gondolatjai nem egy 341 3, III| egy őrült gondolatjai nem egy polusi éj kisértetei-e? 342 3, III| kisértetei-e? Örömre kevés egy ember szive, miért hogy 343 3, III| nem aludt, csak álmodott. Egy nagy vadon erdőt látott, 344 3, III| szeretőt. Itt találkozott egy ősz öreg emberrel, ki egy 345 3, III| egy ősz öreg emberrel, ki egy gödröt ásott, saját sírja 346 3, III| ölve; nézd: nincsen szivem, egy ember, kit keblembe bebocsáték, 347 3, III| hideg, de homloka égett. - Egy átkot kezdett mondani álmában. - 348 3, III| rémeivel és az eső ködében egy rémet lát rohanni a széllel 349 3, III| Gábor világgá ment, hogy egy férfit keressen, k i n e 350 3, IV| tornyáról hiányzott a kereszt. - Egy repedt harang már korán 351 3, IV| apathiával, mintha csak egy köteg málhát vitt volna 352 3, IV| tartva kezei közt.~ ~Künn egy gödör volt számára feltúrva, 353 3, IV| borulni, azt eltolta onnan, s egy kapát vőn s a fagyos göröngyöket 354 3, IV| saruival jól megtaposta s egy letört fenyőfa galyról letépve 355 3, IV| Jó kis lyány, nem tudnál egy imádságot? szólt a férfi, 356 3, IV| kis árva zokogva monda el egy miatyánkot síránk reszkető 357 3, IV| ott hagyta a lyánykát. Ez egy marok földet kötve keszkenőjébe 358 3, IV| ágydeszkák között. - A lyányka egy kis ládikát keresett elő, 359 3, IV| sorok között, meg-megbotlott egy alig fölhányt halomban s 360 3, IV| Az Unna tulsó partjain egy gerendákból foltozott tutaj 361 3, IV| keservesen, azután kiült egy a vizfelé hajló fenyőderekára 362 3, IV| hajló fenyőderekára s ott egy ágra lehajtva fejét oly 363 3, IV| legelső faluig, ott majd egy szekeret fogadok, mely odáig 364 3, IV| bizalmasan átkarolta.~ ~Végre egy erdőszélben házak kezdtek 365 3, IV| házak kezdtek előtünni. Egy téres falu. De a házak egyikén 366 3, IV| lyányt elveszté szemei elől, egy gyalog bodza árnyába lefeküdt 367 3, IV| el.~ ~Abban a faluban már egy lélek sem élt. A házak tele 368 3, IV| gyakran midőn a lyányka egy árnyékos fatövében elszenderült, 369 3, IV| a kőszivű seressan, hogy egy kosár friss szamóczával 370 3, IV| Nyolczadnapra a mint egy völgytorkolatából ki értek, 371 3, IV| kapu van, kettő keletnek, egy éjszaknak s jelenleg csukva 372 3, IV| három. - A városon kivül egy tágas de szennyes földszinti 373 3, IV| keresett.~ ~Lankadtan ült le egy kőre megpihenni; kisérője 374 3, IV| forognak olly vadul, mint egy hét előtt; haja, melly akkor 375 3, IV| hirtelen a népcsoport közűl egy törökösen öltözött férfi 376 3, V| Priedor városa mellett egy gazdag örmény lakott, kinek 377 3, V| pénze, igen szép leánya és egy igen jó barátja volt.~ ~ 378 3, V| feltünő gyöngédség lehete egy Kajmakántól.~ ~A jóbarát, 379 3, V| Kajmakántól.~ ~A jóbarát, egy karcsu deli férfi, tűzszemeivel, 380 3, V| halálbetegségnek, jóval előbb pedig egy akasztott ember fia, s egy 381 3, V| egy akasztott ember fia, s egy becstelen leány testvére 382 3, V| becstelen leány testvére és egy kipusztult család koldus 383 3, V| ő róla beszélt; szemének egy intésével elcsalhatta volna 384 3, V| a föld utolsó részébe.~ ~Egy este az örmény himzett kabátjában, 385 3, V| legelteté szemeit, ujján egy nagy pecsétes gyűrű volt, 386 3, V| történetesen rátekinte s egy rugócskát nyomott meg azon, 387 3, V| a kő felugrott, alatta egy férfi arczképet engedve 388 3, V| uton sebes vágtatva jött egy lovag, a kapunál lepattant 389 3, V| innen maradtam.”~ ~,Most egy nevezetes török status fogoly 390 3, V| négy évvel ide átszökött. Egy stamboli ferman azonnal 391 3, V| fürkészők engem találtak elő, s egy közülök, noha négy év alatt 392 3, V| mormogá meredezve.~ ~,Csak egy kétségbe esett módom van 393 3, V| megmenekülhetésre, csak egy; de az fájdalmasabb a halálnál, 394 3, V| mondtam. Rabneje leszesz egy durva, állati szenvedélyű 395 3, V| tudta volna, hogy előtte egy nappal a jóbarát értesité 396 3, V| leányát, nem látta sehol. Egy harambasa lépett hozzá, 397 4 | EGY HALÁLITÉLET.~ ~Az Isten 398 4, I| istenének van épitve, hanem egy földalatti istenségnek, 399 4, I| ábránd, rajongás, képzelet.~ ~Egy reggeli órában a szokottnál 400 4, I| észrevehetők, az igaz Isten egy lehellete megrendíté a pénz 401 4, I| háború ütött ki, s a papirok egy nap alatt húsz száztólival 402 4, I| hióbpósta után több mint egy óra óta állt egyik korinthi 403 4, I| igen.~ ~- A course azon egy óra óta, hogy ön ezen oszlopot 404 4, I| hagyta magát vezettetni s egy halálra szánt ember sarkasticus 405 4, I| ön ebben nem lát egyebet egy neménél az üzletnek, a mit 406 4, I| Önnek, teszem föl, csak egy pár ressurections-mant kellene 407 4, I| megbízni, hogy az éjjel egy tegnap eltemetett halottat, 408 4, I| végett nem szabad erről egy ideig tudomásának lenni. 409 4, I| még él. E czélra ön irand egy levelet feleségéhez, melyet 410 4, I| árnyéka sem lehet, aztán egy szót sem tud francziául, 411 4, I| lehet elejét venni, hogy ön egy levélben megirandja nyilatkozatát, 412 4, I| barátságban élt, a mennyiben egy üzér és ügyvéde között létező 413 4, I| holt testeket, s éjfél után egy órakor a Quincampois utcza 414 4, I| kóborló nem sokára azután egy asztrakán-prémes úti köpenybe 415 4, I| kapuján kisurranni, ki onnan egy mellékutczába bekanyarodva 416 4, I| mellékutczába bekanyarodva egy háznál becsöngetett, s miután 417 4, II| kevés idő mulva visszatére, egy mahagoni szekrénykét hozott 418 4, II| jelentve, hogy ezt az éjjel egy ismeretlen ember adta át 419 4, II| intézve.”~ ~- De igen, ide egy kis czédula van szúrva a 420 4, II| ismét önnek szól.~ ~Valóban egy kis összehajtott papirra 421 4, II| r s.”~ ~Egyéb semmi. Még egy szó volt megkezdve, de ki 422 4, II| itt e szekrényben talál ön egy jó összeg aranyat, vegye 423 4, III| a gyászt és nyomort még egy harmadik rettentő csapással 424 4, III| elmaradtak tőle, csupán egy ember maradt, ki valahányszor 425 4, III| valahányszor munkaterhes idejéből egy üres órát elszakaszthatott, 426 4, III| meglepé Angelikát, midőn egy napon, nem a szokott időben 427 4, III| egyszerű viselete helyett egy elegáns férfit pillanta 428 4, III| melynek elundokitott arczán egy vonására sem ismertem többé 429 4, III| ragadott; a demoniakus őrjöngés egy ily pillanatában megesküvém: 430 4, III| fog meghalni.~ ~Angelika egy tekintetet vetett Taillardra, 431 4, III| megszabadúljon. Jussak eszébe akkor. Egy szó, egy intés hozzám, és 432 4, III| Jussak eszébe akkor. Egy szó, egy intés hozzám, és én megszabaditom 433 4, IV| sok monda közől egyszerre egy különös megdöbbentő hir 434 4, IV| által bontogatva, lassankint egy összevágó ténybizonyitékúl 435 4, IV| bureauja előtt jártak, láttak egy embert a lövések utáni perczekben 436 4, IV| szenvedélyt csinálva magának egy ügyesen bemutatott büntény 437 4, IV| ajánlataikat s helyettük egy egyszerű polgárt választa 438 4, IV| számára határozott padon. Egy másik padon űltek a tanúk, 439 4, IV| egymásra félelmesen tekintve, - egy elrekesztett üres pad állt 440 4, IV| üres pad állt a vádlott - egy másik védője számára.~ ~ 441 4, IV| kereskedő, folytatá Duval, egy reggel kereskedelmi bureaujában 442 4, IV| irodában s nem sokára láttak egy férfit onnan kijönni, ki 443 4, IV| lakásához sietett, a hol egy aranynyal telt szekrényt 444 4, IV| két perczczel irodájából egy férfi távozott el, ki onnan 445 4, IV| hogy azon ember Moncenénak egy szekrény aranyat külde át, 446 4, IV| embert, ki amaz éjjel önnek egy aranynyal tölt szekrényt 447 4, IV| invectivák mellőzésével egy szekrény aranynyal lepjen 448 4, IV| ismeri-e Madame? Szólt Duval, egy leplet föltakarva, mely 449 4, IV| üveg haranggal leboritva egy összeroncsolt halálfő feküdt. 450 4, IV| uraim, ez kegyetlenség, egy gyönge nőt ily ijesztgetésekkel 451 4, IV| közönség a szép nőben csak egy bűnöst vélt látni, a nyugalmat 452 4, IV| inkább hasonlitott maga egy vádlotthoz, mint védelmezőhöz.~ ~- 453 4, IV| után: lehetséges-e az, hogy egy nő, kinek egész multjában 454 4, IV| nő, kinek egész multjában egy foltot nem találni, ki jóltevője 455 4, IV| a két lövést egyszerre, egy pillanatban?~ ~A hallgatók 456 4, IV| Jöhet-e hát kérdésbe, hogy egy tébolyodott miért nem tette 457 4, IV| illeti, hogy a lövések után egy embert láttak Monce úr bureaujából 458 4, IV| tünik ki, hogy a két alak egy és ugyanazon ember lett 459 4, IV| mindennapi kenyerét.~ ~Arnould egy perczre elhallgatott, a 460 4, IV| most uraim, vessenek önök egy pillanatot ez irtózatosan 461 4, IV| magasztos, ily nyugott arcza egy gonosztevőnek, ki birái 462 4, IV| szűkséges-e más védelem, egy semmivel nem bizonyitott 463 4, IV| dicsőültnek látszék, mint egy menyből leszállt angyalé.~ ~- 464 4, IV| Uraim.... vessetek rá egy tekintetet... s mondjatok 465 4, IV| kisérte ki a nép.~ ~Csak egy maradt annyi nép között 466 4, V| után, midőn Moncené asszony egy napon ujra az esküttszék 467 4, V| ismeré, ennek emlitése csak egy két értelmű bizonyiték lett 468 4, V| Lám ő ismeri kegyedet; ime egy levél, melyet emlitett Tonners 469 4, V| miután tudtára adták, hogy egy Duforet Angelikához czimzett 470 4, V| Sajnálom, asszonyom, de ez egy kivánsága alig teljesülend, 471 4, V| Angelika agyában hirtelen egy új eszme villant keresztűl.~ ~- 472 4, V| tudom: lehet-e, igazságos-e egy nő becsületét három tollvonással 473 4, V| visszaadni nem lehet, elvenni egy nő hirnevét, ki teljes életét 474 4, V| szentelé; és elvenni azt egy ember pokoli rejtélyességű 475 4, V| vádul van felhozva ellene? Egy hajfűrt emlitése, mit Moncené 476 4, V| arról föltenni, hogy azt egy levél titoktartására bizza? 477 4, V| hallgatva ment odább.~ ~Csak egy ember arcza mutatott örömöt, 478 4, V| ember - Taillard.~ ~* ~ ~Egy estve megnyilt a börtön 479 4, V| igazat mond ön s valóban csak egy szavába kerülne lelkemet, 480 4, V| vérpad halálával.~ ~Angelika egy perczre összeborzadt, de 481 4, V| róla ez idegen gyöngeség, s egy oly nyugodt mosolylyal arczán, 482 4, V| Szemeik találkoztak. Moncené egy igen magas, igen hideg tekintetet 483 4, V| ragyogott szép arczán, keble egy nehéz sóhajtól látszott 484 4, VI| Angelikához. Még megmenthetlek. Egy óra múlva holt leszek, s 485 4, VI| állványa mellett.~ ~Most az ég egy irtózatosat harsant, a villám 486 4, VI| visszament.~ ~Még az nap egy eskütt biróság alakittatott - 487 4, VI| magának halált volt adandó.~ ~Egy napon meglátogatta a közvádló 488 4, VI| szobájából, hol fogva tartatott; egy folyosóra vezették, ott 489 4, VI| folyosóra vezették, ott egy kis ajtó nyilt meg előtte, 490 4, VI| vezették őt, hol a közvádló egy intésére hirtelen egy addig 491 4, VI| közvádló egy intésére hirtelen egy addig rejtve tartott férfi 492 4, VI| láttam, felele Moncené.~ ~- Egy vonás sem változik meg arczán! 493 5, I| oroszbirodalom fővárosában lakott egy úri asszonyság, előkelő 494 5, I| látogatták, s tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin 495 5, I| tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin herczegnőé mellé 496 5, I| gazdatisztek árvái, tán egy egy magasabb családbeli 497 5, I| gazdatisztek árvái, tán egy egy magasabb családbeli hölgy 498 5, I| legtiszteltebb nagykereskedőt egy órában megszólitja az ő 499 5, I| tizezer ember közt mindig akad egy két kitűnő szépséggel biró 500 5, I| azután akárhányszor, hogy egy egy fiatal orosz gavallér, 501 5, I| azután akárhányszor, hogy egy egy fiatal orosz gavallér, vagy 502 5, I| akkor félrehivta az illetőt egy szóra, elmondá neki, hogy 503 5, I| tisztességes család ivadéka, hanem egy mugik leánya, testével lelkével 504 5, I| többször tisztelt úrnőnek egy különösen szép lyánykája, 505 5, I| idegen női kellemekről.~ ~Egy jeles fiatal orosz gróf 506 5, I| volna a delnő asztalára, egy dáridó alkalmával, mig az 507 5, I| ingyen.~ ~A fiatal gróf egy pár igen vidám évet töltött 508 5, II| valami paraszt ház előtt egy szép barna, tűzszemü leánykát 509 5, II| gróf megállitá szekerét s egy pohár vizet kért a leánykától.~ ~ 510 5, II| Az bement és hozott neki egy pohár vizet.~ ~Azután nevét 511 5, II| Kozimának hitták.~ ~Ezután egy csókot kért tőle.~ ~A lány 512 5, II| mellé a hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt és vissza sem 513 5, II| nézett Feodora, midőn a gróf egy idegen leánynyal érkezett 514 5, II| szép Feodora, ha Csarekoff egy mulatságos levelet nem irt 515 5, II| jutott eszébe, hogy ime egy gonosz szerelmes leány elpazarlá 516 5, II| tudnunk Feodoráról, a mennyit egy Sziberiát beutazott franczia 517 5, II| különösen feltűnt előtte egy fiatal leányka, kinek magaviseletéről 518 5, III| velök, s Csarekoffnak nem egy csomó kitépett hajába kerűlt, 519 5, III| ott a ki leűlt kártyázni, egy űlő helyében elvesztette 520 5, III| kik az ördögnek emeltek egy nagy oltárt, az Istennek 521 5, III| Istennek is gyújtsanak meg egy kicsiny szál gyertyát.~ ~ 522 5, III| tréfálnak Istennel, csak egy új következő nap jegyezve 523 5, III| ifju menyasszonyok között egy karcsu, sugártermetű hajadon, 524 5, III| ember. Nagy szerencse ám az egy leánynak.~ ~Milyen jó dolga 525 5, IV| haragját, de mit tartott ő egy leány haragjától, egy féregétől, 526 5, IV| ő egy leány haragjától, egy féregétől, kit ha tetszik, 527 5, IV| párok, mindegyik menyasszony egy vőlegény és egy úrfi között.~ ~ 528 5, IV| menyasszony egy vőlegény és egy úrfi között.~ ~Van az orosz 529 5, IV| Van az orosz vigalmakban egy vig társasági mulatság, 530 5, IV| mulatság, a végtelen pohár. Egy gömbölyű pohár áll az asztalon, 531 5, IV| része a mulatságnak, hogy egy egy ivó majd előbb majd 532 5, IV| a mulatságnak, hogy egy egy ivó majd előbb majd később 533 5, IV| Csarekoff belső zsebéből kivett egy marék aranyat s azt a szolga 534 5, IV| részeg lenni Péter?~ ~Péter egy ideig majd az aranyokra, 535 5, IV| hogy mezitláb hoztalak ide, egy alsó köntösben, egy himzetlen 536 5, IV| ide, egy alsó köntösben, egy himzetlen ingválban?~ ~- 537 5, IV| Mezitláb megyek el innen, egy alsó köntösben, egy himzetlen 538 5, IV| innen, egy alsó köntösben, egy himzetlen ingválban; - s 539 5, IV| vihetem el. De hoztam magammal egy kést. Azt elviszem. Emlékezzetek 540 5, IV| Emlékezzetek reá ti mind, hogy egy kést elvittem magammal.~ ~ 541 5, IV| elvittem magammal.~ ~És azzal egy hegyes kést keblébe rejtett.~ ~ 542 5, IV| leány!~ ~A szilaj némber még egy sötét tekintetet vetett 543 5, IV| felszakitá hirtelen az ablakot s egy Jézus Mária kiáltással kiugrott 544 5, V| asszonyokat? hogy pártját fogjátok egy szökevény némbernek, a ki 545 5, V| kiálta akkor a háta mögött egy éles csattanó hang, s a 546 5, V| szétszórt hajjal, kezében egy kés, vérbe mártva.~ ~- Te 547 5, V| elmentél a pokolra! szólt az egy döféssel legyilkolt hajdú 548 5, V| a ti uraitoknak, nincs-e egy köztetek, a ki megdühödjön 549 5, V| ellenök?~ ~Valóban ez az egy veszett fenevad ő maga volt. 550 5, V| fegyvereiért, s félóra múlva egy egész zendülő tábor hullámzott 551 5, V| tornácz elején sikerült egy vasrostélyt lebocsátaniok, 552 5, V| nem érte a golyó.~ ~Ekkor egy pokoli terv fogamzott a 553 5, V| minden bejárást. Ne lehessen egy ajtót is kinyitni.~ ~A mint 554 5, V| húsz lövés fogadta őket. Egy sikoltás hallatszott, Malika 555 5, V| durranás jelenté, hogy ismét egy hordó pattant szét; nemsokára 556 5, V| ablakain kezdtek kilövellni, egy eget verő orditás hangzott 557 5, V| kaczagása felelt.~ ~Csak egy embernek volt bátorsága 558 6, I| főváros örömünnepet ül, Madrid egy éji délibáb, hol a rengő 559 6, I| Manzanares fekete tükrén egy tűzcsoda tünik elő, egy 560 6, I| egy tűzcsoda tünik elő, egy horgonyra kötött bárka; 561 6, I| kirakott kerek ablakai, mint egy tengeri szörny tűzkarika 562 6, I| Néhol „viva”!-rivalgás közt egy nyilt kocsi halad végig, 563 6, I| tündéri tünemény fölött egy bűbájos jelenet tünik ki 564 6, I| sötétében, az ég magasában egy roppant tűzkorona. A buen 565 6, I| magasban úgy látszik, mint egy óriási égő korona, mely 566 6, I| buen retiroi paloták közt egy nagyobb erkélyes épület 567 6, I| kivilágitva, mellette mingyárt egy ódon sötét épület következik, 568 6, I| utján megszabadult, csupán egy maradt benn, egy élethosszú 569 6, I| csupán egy maradt benn, egy élethosszú fogságra itélt 570 6, I| haladható hintók sorai felett. Egy egy szót iparkodott elolvashatni 571 6, I| hintók sorai felett. Egy egy szót iparkodott elolvashatni 572 6, I| ez volt: „la libertad.” Egy hangot tudott kivenni a 573 6, I| utczán karöltve vonult végig egy egy örömittas férficsoport, 574 6, I| karöltve vonult végig egy egy örömittas férficsoport, 575 6, I| börtöne magányáig felhatott. Egy hónap előtt még fogolytársait 576 6, I| nagy szomorú épületben. Egy napon rivallgó néptömeg 577 6, I| épület, sehonnan sem jött egy sóhajtás, egy lánczcsörrenés. 578 6, I| sehonnan sem jött egy sóhajtás, egy lánczcsörrenés. Csak ő maradt 579 6, I| jövendő örökkévaló és a jelen egy feloszthatlan percz négy 580 6, I| életrendszerét a rabnak ez egy nap semmivé tette. Izgatottan, 581 6, I| volt minden. A szögletben egy légy fogta meg magát valamelyik 582 6, I| ezzel fölvett a szögletből egy seprőt, s kereste vele a 583 6, I| elől.~ ~A fogoly felállt egy székre, gyermekes dühvel, 584 6, I| ki.~ ~A fogoly lelkében egy gondolat támadt.~ ~- Ha 585 6, II| ismét tova röppenni, ha egy észrevevő szem pillanta 586 6, II| tánczszünetek közt néha egy éltesebb divathölgy foglalt 587 6, II| elegans boudoirban, hol egy asztalon lapok, könyvek, 588 6, II| zongorateremben mingyárt akadt egy magas kopaszhomlokú férfira, 589 6, II| zsebkendőjén keresztül. Akadt is egy pár meghasonlott kedély, 590 6, II| ültek kártyaasztalaiknál; egy whisztező dáma mellett félig 591 6, II| mellett félig elrejtve ült egy ifju szőke asszony, nem 592 6, II| egészen félrevonult.~ ~Ez egy bájos angol nő volt, kit 593 6, II| bájos angol nő volt, kit egy év előtt fiatal spanyol 594 6, II| spanyol caballero vett nőül. Egy szelid, halavány teremtés, 595 6, II| terem tulsó oldalához ért, egy hamiska pillantást vetve 596 6, II| nyilt rózsapiros ajkain egy dicsőült, elragadó mosoly 597 6, II| vadrózsa levél, lehajló pilláin egy könycsepp gyémántja ragyogott.~ ~ 598 6, II| lélek lelke után repült. Nem egy ifju kebléből szakadt fel 599 6, II| arczán.~ ~E pillanatban egy ujonérkezett férfi tolakodott 600 6, II| szemei, miknek egyike elé egy négyszögű szemüveg volt 601 6, II| ismerne közűlök.~ ~Legelébb egy fiatal őrnagy ugrott elé, 602 6, II| fiatal őrnagy ugrott elé, egy szép pörge bajuszú lancier, 603 6, II| maga a gróf is elfeledé egy pillanatra magát, s mig 604 6, II| hogy annyi ismeretlen után egy pár ismerősre is találjon 605 6, II| állitá őt.~ ~A gróf ajkán egy comicus „Hah”! lebbent ki, 606 6, II| Hah”! lebbent ki, mint egy rögtön elfojtott kaczaj 607 6, II| elfojtott kaczaj kezdete, melyet egy még mulatságosabb néma főhajtás 608 6, II| büszkébb republicanusok, egy egy elhirhedett költő, majd 609 6, II| büszkébb republicanusok, egy egy elhirhedett költő, majd 610 6, II| elhirhedett költő, majd ismét egy vénebb katonatiszt, amott 611 6, II| vénebb katonatiszt, amott egy falhoz támaszkodó újságiró, 612 6, II| elömlő hölgyvilág által, mint egy virágkoszorúval egymáshoz 613 6, II| mi alatt úgy tett, mintha egy süteményről levett czukor 614 6, II| magukat. Egyik szögletben egy csoport, másikban a másik. 615 6, II| Nézd, amott a béke főnök egy párthive jött össze don 616 6, II| képet. Szólnak egymáshoz egy pár szót, s azzal elfordulnak. 617 6, II| akasztva.~ ~- Mondjatok egy toasztot, szólt don Jacinto 618 6, II| tiszta gondolattal mondott egy felköszöntést a szép úrnőre. 619 6, II| Ő is fölemelé poharát, egy pillanatot vetett az aranyló 620 6, II| lehetett észre nem venni. Egy pillanat alatt felkeserűlt 621 6, II| Jacinto gróf nejét.~ ~- Egy pillanatnyi csendet kérek. 622 6, II| selyem haját hátra simitva, egy lépést tőn előre, megszoritá 623 6, II| kezdé elszavalni.~ ~Mint egy galvanicus villanyszikra 624 6, II| lelkén ez ismert dal szava, egy idegen hon leányától elmondva, 625 6, II| leányától elmondva, ki még egy év előtt Spanyolhonnak sem 626 6, II| Mindenki boldogabb volt, mint egy órával elébb.~ ~Három nap 627 6, II| eltöltött lármás éj után végre egy éjfélutáni órára egyedül 628 6, II| megjelenniök nem szabad. Egy egy örökké tartó emlék, 629 6, II| megjelenniök nem szabad. Egy egy örökké tartó emlék, egy 630 6, II| egy örökké tartó emlék, egy egy elévült vágy, mely messze 631 6, II| örökké tartó emlék, egy egy elévült vágy, mely messze 632 6, II| alcovenje hátterébe lépett, ott egy fekete damaszttal letakart 633 6, II| összetéve, az előtt megállt.~ ~Egy szép halvány férfi arczképe 634 6, II| kik most elhagyák termeit, egy sem hasonlita e képhez.~ ~ 635 6, II| hasonlita e képhez.~ ~A hölgy egy hosszú, hosszú pillanatot 636 6, II| feljegyezte abba. A naplóhoz egy másik kis feketén szegélyzett 637 6, III| beszélgetett feleségével, egy vén vörösorrú kobold egy 638 6, III| egy vén vörösorrú kobold egy vén piszeorrú gnómmal.~ ~- 639 6, III| kérdé a kapus.~ ~- Mind egy lábig, felele a Jezabel, 640 6, III| nagy vastag kulcsot.~ ~- Egy sem maradt hátra?~ ~- Épen 641 6, III| arczfintorgatással tömött egy marék burnótot orrába, úgy 642 6, III| szőnyegén rég készitettem előre egy kis hasadást, melyen keresztűl 643 6, III| alcovenjébe ment, ott félrehúzta egy rámáról a fekete függönyt, 644 6, III| vettem ott észre, s ime egy szép - szép fiatal ur képe 645 6, III| elég kezdetnek.~ ~- Nemde egy barna bajuszú, magashomlokú 646 6, III| meg nem hóditotta, senki egy kegyével sem dicsekedhetett. 647 6, III| Künn az utczán koronkint egy pár pajkos azon járó mérges 648 6, III| előtt kelle állaniok.~ ~Egy egy szomorú legény kedvese 649 6, III| előtt kelle állaniok.~ ~Egy egy szomorú legény kedvese vállára 650 6, III| felfejté nagy sietve, s abból egy több ölnyi hosszúságú kötelet 651 6, III| hogy a második emeletből, egy merész szökéssel megtoldva, 652 6, III| gyanitva: hogy e csőnek valahol egy kéménybe kell kimenni. Fuvolájának 653 6, III| kell kimenni. Fuvolájának egy réz billentyűjét ketté törte, 654 6, III| tulsó szobától már csak egy tégla vastagságú réteg választja 655 6, III| téglákat, miknek helyén egy akkora nyilás volt látható, 656 6, III| nyilás volt látható, minőn egy ember keresztűl bújhat.~ ~- 657 6, III| terembe.~ ~A mint sejté, az egy elhagyott konyhaféle szoba 658 6, III| elhagyott konyhaféle szoba volt, egy kandallós terem, melyben 659 6, III| hirtelen föltalálta magát, egy ott heverő tőkét fölállitott 660 6, III| küzdelemmel, midőn fejével egy keresztűlálló vasba ütődött, 661 6, III| hozzá... Ekkor hirtelen egy új kétségbeejtő gondolat 662 6, III| nem ért. Hanem túlnan volt egy szűk sikátor, mely egy palotaszerű 663 6, III| volt egy szűk sikátor, mely egy palotaszerű épületet választott 664 6, III| börtönépülettől. Annak csatornája egy messze kinyúló rézdelphinben 665 6, III| utcza kövezete látszék. Egy szédülés, és ő agyonzúzza 666 6, III| házhéj ablakán s a kötél egy végét derekára kötve, a 667 6, III| kötve, a másikat a csatorna egy kiálló vaspántjára hurkolta 668 6, III| erkélyre.~ ~Alig volt attól egy lábnyomnyira, midőn a vékony 669 6, III| ajtó kinyilt. A szökevény egy nagy teremben találta magát. 670 6, III| egyik ajtót s azon keresztűl egy sötét szobába jutott.~ ~ 671 6, III| az átelleni falon ismét egy ajtóra talált, de az be 672 6, III| ekkor, a mint tapogatózik, egy szőnyegajtó kilincse akad 673 6, III| akárhova fog az vezetni; egy lépéssel odább jutand. A 674 6, III| hallatszott. Végre ismét egy szőnyegajtóra bukkant, mely 675 6, III| szobában nőcselédek aludtak, egy falra akasztott lámpa vetett 676 6, III| volt, benyitott.~ ~Ismét egy másik hálószobában lelte 677 6, III| félsötétben.~ ~Az alcoven fenekén egy mennyezetes ágy volt, melynek 678 6, III| A szökevénynek hirtelen egy eszméje támadt; az ágy mellett 679 6, III| eszméje támadt; az ágy mellett egy nagy képrámát látott fekete 680 6, III| szemmel, elképedve bámult reá. Egy élő emberreli találkozás 681 6, III| ereiben.~ ~A nagy kép alatt egy kis fekete könyv hevert, 682 6, III| megmozdúltak az ágy függönyei. Egy hófehér kar félretakarta 683 6, III| kar félretakarta azokat s egy halvány női arcz tekinte 684 6, III| csöndes éjféli órában.~ ~Egy szót nem tudott szólani, 685 6, III| szót nem tudott szólani, egy mozdulatnak nem volt ura. 686 6, III| megmozdulni, s szemeibe egy könyű lopózott, tanujeléül 687 6, III| szökevény vagyok.~ ~A nő egy nyugtalan sikoltással kapott 688 6, III| tébolyitó meglepetés vonaglott egy pillanatban keresztül lelkén. 689 6, III| megállt előtte búsan, mint egy szobor. A férfi még mindig 690 6, III| Istenemnek. Megteendem. Még egy utólsó szót, tudtad: hogy 691 6, III| soha.~ ~- Megállj. Van még egy út, mely bűnbocsánatra vezet. 692 6, III| bűnbocsánatra vezet. Van egy gondolat, mely megtisztít. 693 6, III| gondolat, mely megtisztít. Van egy mód, mely visszaád az életnek, 694 6, III| visszatérsz, az egész hon egy bűnbocsátó kezet nyújtand 695 6, III| kezet nyújtand feléd, nőd egy szerelemtől reszketőt.~ ~ 696 6, III| vedd hasznukat. - S ezzel egy ruhás szekrényt nyitott 697 6, III| újra találkozunk.~ ~- Mához egy évre kivivom magamnak vagy 698 6, III| udvar hátulsó részében van egy kis szögletajtó, azon észrevétlenül 699 6, III| Serena gyertyát gyújtva egy kis kézi gyertyatartóban, 700 6, III| szobán keresztülvezetve, egy rejtekajtóhoz vivé, melytől 701 6, III| sötétben hirtelen fölkiálta egy hang: „t o l v a j”! s utána 702 6, III| megragadott kettőt üldözői közül s egy pillanat alatt jobbra balra 703 6, III| kiknek lámpás volt kezeikben, egy pár ökölcsapással kiverte 704 6, III| lehete egyebet hallani, mint egy zajos tülekedést, melyből 705 6, III| tülekedést, melyből olykor egy egy hangosabb puffanás s 706 6, III| tülekedést, melyből olykor egy egy hangosabb puffanás s az 707 6, III| kinyitni az ajtót, midőn egy hang, melyben a kapuséra 708 6, III| magát Diego előtt, Serenára egy mondhatlanul sértő vigyorgást 709 6, IV| IV.~ ~Egy év lefolyt. Langy májusi 710 6, IV| mintha a csillagok mind egy mezőre szálltak volna le 711 6, IV| készitve tréfás beszéd között, egy pár a fűben hevert ábrándozva, 712 6, IV| fűben hevert ábrándozva, egy közülük, kinek vállrózsája 713 6, IV| sejteni, rhumot égetett egy cseréptálban.~ ~Ha jól megnézzük, 714 6, IV| még nem volt katona, hanem egy év sokat változtat az emberen. -~ ~- 715 6, IV| Jó estét bajtársak! szólt egy újon érkező tiszt, szürke 716 6, IV| Leütötte biz annak a fejét egy franczia álgyú, úgy hogy 717 6, IV| pajtás. Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők háta mögött. 718 6, IV| beszélők háta mögött. Az egy fiatal ezredes volt a fűben 719 6, IV| nyujtva elé.~ ~- Akármibe. Egy országba! viszonzá ez amannak 720 6, IV| nevenapja lesz.~ ~Diego szivén egy ijesztő gondolat villant 721 6, IV| kétszer is van Eustaquio napja egy esztendőben?~ ~- Az csak 722 6, IV| pajtás, hogy az öregapámnak egy valóságos angol végrendeleténél 723 6, IV| vagyonát elperelte: a miért egy éjjel szegény asszonynál 724 6, V| hozzá, de hangját elnyelé egy irtózatos roppanás, mely 725 6, V| gerendák darabjaival boritá el egy pillanat alatt. A várkapu 726 6, V| megelőzni, a védők tömegéből egy irtó sortűzelés ropogott 727 6, V| le az ostromlók seregére, egy pillanatra fehér füstfellegbe 728 6, V| néhány hágcsófokkal alább. Egy kezét mellére szoritá, feje 729 6, V| utána jövők vállaira.~ ~Egy óra mulva a vár be volt 730 6, V| Rútul meg volt az rongálva: egy teke keresztűl kasul járt 731 6, V| nem csináltam semmit, én egy puskát sem lőttem ki.~ ~ 732 6, V| hát ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt, melyben elismered: 733 6, V| hogy az a férfi, a ki most egy éve Serena grófnőnél találtatott 734 6, V| feleségem, felelt a kapus egy a szögletben reszkető tömegre 735 6, V| a vitézség érdemrendét. Egy jutalmat kért csupán, néhány 736 6, VI| megbocsátottál te is. Multam, mint egy szörnyű álom, átadva a feledésnek, 737 6, VI| lelkem nyugodt, hazám dicsö. Egy egészen új élet kezdődik 738 6, VI| érdemrendes lovag felé. Egy csoport galamb repült vele 739 6, VI| galamb repült vele sok ideig egy irányban, le-leszállva előtte 740 6, VI| parasztházhoz beköszönte. Egy ital vizet kért égető szomja 741 6, VI| szomja ellen.~ ~A ház lakója, egy jó vén anyóka, kihozott 742 6, VI| vén anyóka, kihozott neki egy zöld mázos korsót. Diaz 743 6, VI| eget elfoglalták; olykor egy egy villámtól megszakitva. 744 6, VI| elfoglalták; olykor egy egy villámtól megszakitva. A 745 6, VI| legközelebbi falut elérte, egy szemközt találkozótúl azt 746 6, VI| messze van-e még Sacedon?~ ~- Egy jó félóra járás még. - Milyen 747 6, VI| Minden lépése a lónak egy század volt reá nézve, minden 748 6, VI| test emésztő láza.~ ~- Csak egy pillanatig még. Nyögé a 749 6, VI| össze hanyatló erejét, „csak egy pillanatig még, azután - 750 6, VI| Elérte a templomot. Még egy percz. Most a kastély udvarán 751 6, VI| öleltél. - Most a szélnek egy lehellete elvisz.~ ~A nő 752 6, VI| az érdemrend. - Alatta egy irat, - mely téged illet. - 753 7 | fenyves erdőben laktam.~ ~Egy rokonomnak, kit ott szép 754 7 | természetre. E virágok közül egy sem hozott gyümölcsöt. A 755 7 | szivárványegysége, mint egy nyári délután képekben gazdag 756 7 | lapályos mezőkön keresztűl; mig egy posványhoz vezetett, hol 757 7 | úszott a barna vizi kigyó.~ ~Egy ily bolyongásom alkalmával 758 7 | prózai dolog.~ ~Siettem egy közel talált völgyet jókor 759 7 | völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok alatt 760 7 | lefelé bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg lábaim alatt 761 7 | legsűrübb csalit közt rejtetten, egy magányos emberi lak.~ ~Nem 762 7 | holtteteme, kisértete lett volna egy igazi háznak, melyből a 763 7 | határozott, az omló zuhatag egy lesodort sziklával úgy térden 764 7 | a kunyhó csak előszobája egy mélyen a sziklába vájt tágas 765 7 | több egyszerű bútoron kivül egy fonott karosszék is volt 766 7 | asztal, s magában a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban 767 7 | Én szépen meghúzám magam egy lócza végén, fél szemmel 768 7 | ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik ama 769 7 | kikutatni, minthogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől 770 7 | elvitték belőle, csupán egy csomag megsárgult, megfoltosult 771 7 | irott papirt hagytak ott egy szegletbe vetve, mit én 772 7, I| hogy téged, kinek élete egy buborék élete, mulattasson?...~ ~ 773 7, I| fennen arczodat?~ ~Végy egy marok port és gondolj rá: 774 7, IV| kinokért, miket fejemre mértél? Egy perczet adj vissza, egy 775 7, IV| Egy perczet adj vissza, egy pillanatot azon időkből, 776 7, IV| hideg angyalodat. Adj vissza egy érzést azon szenvedélyből, 777 7, IV| őrültté birt tenni, adj vissza egy csókot azon reszkető ajkakról, 778 7, IV| iszik meg s elolt a szívben egy évtizeden át lobogott gyehennát 779 7, IV| édessége hátra?... Van, van még egy.~ ~Egy utolsó kép, ez utolsó 780 7, IV| Van, van még egy.~ ~Egy utolsó kép, ez utolsó édesség - 781 7, V| V.~ ~Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt őrülten 782 7, V| Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt őrülten szeretett.~ ~ 783 7, V| esküvénk egymásnak hűséget; egy fájdalom, egy élet, egy 784 7, V| egymásnak hűséget; egy fájdalom, egy élet, egy halál volt eskünk 785 7, V| egy fájdalom, egy élet, egy halál volt eskünk jelszava. 786 7, V| jól ez eskűt.~ ~„Ha lesz egy másvilág, mely egy új hazát 787 7, V| lesz egy másvilág, mely egy új hazát igér, s ennek ajtaja, 788 7, V| én a lyánynak.~ ~„Ha lesz egy más világ, mely szebb hazát, 789 7, VII| Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve van e két szónak. E 790 7, VII| világi birtokom a temető. Egy mohos siremlék s néhány 791 7, VIII| boldogok voltak! midőn egy döféssel keresztül döftem 792 7, VIII| olykor előmbe áll, mint egy világló kép és jövendőt 793 7, VIII| mond fejemre. - Véréből egy csepp kezemre fecscsent, 794 7, VIII| vérfolt ott maradt, mint egy örökké élő emlék. És azóta 795 7, IX| lelke ennyi állatok közt? Egy időben istenkáromlásnak 796 7, IX| semmi haszonra nincsenek? Egy görög bölcs hajdanában megtanult 797 7, X| fejükön és hátratekingettek.~ ~Egy férfi és egy lyány léptek 798 7, X| hátratekingettek.~ ~Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. 799 7, X| Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arcz..... ~ ~Jaj 800 7, XI| XI.~ ~Egy embert láttam egykor kivégeztetni. 801 7, XI| azt; - csakhogy nekünk még egy nagy darab élet is van adva 802 7, XI| többé.~ ~Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem 803 7, XI| tombolt örömében....~ ~Másszor egy várost láttam égni. - Kiknek 804 7, XI| tűzlángban lobogtak. Ekkor egy bátor férfiú elszántan betört 805 7, XI| éjszakán a felháborodott tenger egy hajót temetett gyomrába, 806 7, XII| képekkel olvadva össze.~ ~Egy óriási hegyet láttam egykor, 807 7, XII| Sorra járta a csillagokat, egy sem volt hazája - minden 808 7, XII| élethagyott testet fölkeresett, - egy sem fogadta be, egy sem 809 7, XII| fölkeresett, - egy sem fogadta be, egy sem volt az övé. Kereste 810 7, XII| az örökkévalóságból még egy percz sem mult el.~ ~Kiáltani 811 7, XII| halott ne lett volna, nem egy követ letenni, hol egykor 812 7, XII| lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért élt még a világ, 813 7, XII| halott világban bujdostam én egy országból a másikba, egyik 814 7, XII| kerek mindenségnek.~ ~- ~ ~Egy apa fiát átkozta meg.~ ~ 815 7, XII| ég millio csillagai közűl egy megindult e szó után helyéről 816 7, XII| miknek ingó szélén állok.~ ~Egy tengerszem van az erdők 817 7, XIII| Halál, halál......~ ~Egy idő óta szüntelen a halál 818 7, XIII| föl írva?~ ~- ~ ~Egykor egy szép leányt láttam halottan 819 8, I| bámul.~ ~Az erdők felől egy lovag közelit, csatlósával 820 8, I| az érkező, levágva magát egy karszékre, s hevesen szórja 821 8, I| elkezdtem hajtani, hirtelen egy gyönyörű medve szökik föl 822 8, I| nevet nem tudok neki adni, egy leány alak, egy embernek 823 8, I| neki adni, egy leány alak, egy embernek maszkirozott fenevad, 824 8, I| embernek maszkirozott fenevad, egy pokolbeli daemon a legszebb 825 8, I| legszebb angyalarczczal, egy holtnak hirdetett félisten, 826 8, I| holtnak hirdetett félisten, egy elveszett gyermek, kit medvék 827 8, I| villámló éjszaka s kezében egy akkora husánggal, hogy nekem 828 8, I| ebeim is oszták, elhallgatva egy perczre a nem várt királyi 829 8, I| három percz alatt mind egy lábig agyon verte. A medve 830 8, II| éjszaka van, még ott tán egy óra múlva lesz reggel.~ ~ 831 8, II| kietlen fenyő rengetegtől, van egy tó, egy fekete vizmedencze, 832 8, II| rengetegtől, van egy tó, egy fekete vizmedencze, bele 833 8, II| föltekinteni. -~ ~A tóból egy folyam ered, - távolabb 834 8, II| éjszakát.~ ~Hirtelen, mint egy ébredő istenség, kivillanik 835 8, II| elenyészik, a tűzisten egy tekintetére a fekete tárgyak 836 8, II| ölelkező fenyőbokrok közűl?~ ~Egy nő?... Egy tündér? vagy 837 8, II| fenyőbokrok közűl?~ ~Egy nő?... Egy tündér? vagy elvadult leányzó, 838 8, II| a sötét fenyvesek közűl egy férfi alakja tűnik elő.~ ~ 839 8, II| alakja tűnik elő.~ ~A vadász egy perczre mozdulatlanná varázsolva 840 8, II| gátló cserje között, ha egy helyütt kibontá, másutt 841 8, II| sziklafal között rohanva végig, egy szakadékot képezett, a mely 842 8, II| keskenynek látszott arra, hogy egy kétségbeesett szökéssel 843 8, II| a bérczi folyam s alant egy szélesebb medenczében megtolva 844 8, II| tavat képezett, melyből egy keskeny szakadékon át azután 845 8, II| itt ott kapaszkodott meg egy egy csenevészett tamarik 846 8, II| ott kapaszkodott meg egy egy csenevészett tamarik vagy 847 8, II| pillanatban vérpiros ajkára egy égő csókot nyomott.~ ~A 848 8, II| A leány, kinek arcza egy percz előtt lángba volt 849 8, II| karok közől, s üldözőjét egy dühös taszitással elhajitva 850 8, II| meg annak egyik ágát, mely egy pillanatra meggátolta további 851 8, II| hirtelen összehúzta magát, egy villanó pillanatot vetett 852 8, II| mélységbe, mindkét lábával egy elasticus lökést adott testének, 853 8, II| vészei közűl, ott leült egy terebélyes fa alá, hosszú 854 8, III| nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, 855 8, III| Szakadékos bazalthegyek oldalában egy leégett erdő helye látszik, 856 8, III| elő az embermagos bozótbúl egy egy fekete fatörzs, mely 857 8, III| embermagos bozótbúl egy egy fekete fatörzs, mely csak 858 8, III| harasztos avarban. Elől egy gyermek, ki a kétségbeesés 859 8, III| határtalan kietlenen, utána egy nagy fekete fenevad, egy 860 8, III| egy nagy fekete fenevad, egy fényes lomposszőrű medve, 861 8, III| bömbölve, - és leghátul egy magas délczeg női alak, 862 8, III| leány büszke daczczal tett egy lépést felé, s mig egy kezével 863 8, III| tett egy lépést felé, s mig egy kezével a gyermeket tartá 864 8, III| vadállat torkába taszitá, s egy futó pillanat alatt, megragadva 865 8, III| taposott lábat nyalogatva, mint egy eb.~ ~A leány lehajolt hozzá, 866 8, III| szomszéd bokor mellett meg egy nagy fekete medve szedi 867 8, III| meg, a ritkáson át néha egy egy ablak gyertyafénye villant 868 8, III| a ritkáson át néha egy egy ablak gyertyafénye villant 869 8, III| gyertyafénye villant keresztűl. Egy faluhoz értek. Kisded házak 870 8, III| akkor vette már észre, midőn egy ugrásra volt hozzá, akkor 871 8, III| üldözé, ott sebesen, mint egy vadmacska, felkapaszkodott 872 8, III| vadmacska, felkapaszkodott egy fára, s annak egy nagy vastag 873 8, III| felkapaszkodott egy fára, s annak egy nagy vastag ágát iparkodott 874 8, III| midőn hirtelen az erdőből egy nálánál hatalmasabb állat 875 8, IV| másik utczára került.~ ~Egy éjjel túl mert haladni a 876 8, IV| közelebb ellenállhatlanul..... Egy nagy kert rácsozatához ért, 877 8, IV| erkélyén, a holdas félhomályban egy ifjú férfit látott meg, 878 8, IV| megragadva érzé azon kezet s egy forró arczhoz szoritva, 879 8, IV| forró arczhoz szoritva, s egy forró ajk csókjaival elhalmozva. 880 8, IV| kifejezésivel, a minő lehet egy nőnek arcza, ki a szerelmet 881 8, V| V.~ ~Egy estve jókedvü czimborák 882 8, V| nyomán szaglálva utána jött, egy reggel ott találtam feje 883 8, V| féltékeny iránta? kérdé egy kötekedő hangon.~ ~- Nem, 884 8, V| mondá az ifjú házi úr, s egy karos gyertyatartót kezeibe 885 8, V| épület tulsó szárnyába, ott egy keskeny csigalépcső vezetett 886 8, V| csigalépcső vezetett le egy mélyen fekvő sötétes szobába, 887 8, V| nehéz függönyök födének el egy tágas alcovent, földig lebocsátva.~ ~ 888 8, V| lebocsátva.~ ~Darvai letette egy középen álló asztalra a 889 8, V| gyülekeztek az alcoven körűl, maga egy hosszú selyem sinort megránta, 890 8, V| váltá fel az arczokon.~ ~Egy gyönyörű nő alak volt előttük, 891 8, V| szenvedélyteljes arcz, mely egy futó pillanat alatt százféle 892 8, V| hasonlit.~ ~Darvai arcza egy perczre zavarodottnak látszék, 893 8, V| magamnál tartogatni, legkevésbé egy elevenet.~ ~A medvevadász 894 8, V| belép hozzá és jelenti, hogy egy vén pórasszony akar vele 895 8, V| szólva hozzá, átnyújt kezébe egy csomó aranyat: „itt bánat 896 8, VI| kimondatni hallja!~ ~. ~ ~Egy napon Darvai egész váratlanul 897 8, VI| magával jő szobájába.~ ~Egy úri hölgy 35-40 év között, 898 8, VI| szenvedett. Nem élt önnel egy boldog napot, önnek az üldözései 899 8, VI| igazságszolgáltatás, miszerint egy ember neje vagyonát bitorolhatja, 900 8, VI| neje vagyonát bitorolhatja, egy ember, ki nejét halálra 901 8, VI| melyhez napa támaszkodott, egy szerencsétlen szerelemgyermek, 902 8, VI| épen akkor jegyben járt egy gazdag előkelő úrral; képzelheti 903 8, VI| legmélyebben eltitkolni. A gyermek egy szegény pórnőnek adatott 904 8, VI| úrnő reszketve hanyatlott egy pamlagra, s arczát elfödé 905 8, VI| bájos, csak lelke nincsen; egy vadállat emberi alakban. 906 8, VI| nő.~ ~- Mit gondol ön? ha egy napon e leány megjelenne 907 8, VI| az, folytatá Darvai, ha egy szép estén, midőn önnél 908 8, VI| kitagadott veje megjelenne, egy hölgygyel karján, kinek 909 8, VI| megegyezésével fogok számára egy kolostort keresni, hol embert 910 8, VI| hogy az elhagyott leányra egy tekintetet vetne, eltávozott.~ ~ ~ ~ 911 8, VII| lépett be rajta,~ ~Az ajtónál egy szolgától kis porczellan 912 8, VII| a vadállatokat megigézi, egy lépést tőn felé, hideg nyugalmát 913 8, VII| tőn felé, hideg nyugalmát egy perczig sem vesztve el.~ ~ 914 8, VII| perczig sem vesztve el.~ ~Még egy lépést tőn közelebb. A kezében