Rész,  Fezejet

 1  1        |      füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt
 2  1,      V|            erőtetések kényszeriték, mik alatt meg látszott szakadni,
 3  1,     VI|       azokat a nagyszerü városokat, mik itt oly hirtelen támadnak
 4  1,    VII|    körülrepkedve tarka colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak
 5  1,   VIII|            az egész bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt magával,
 6  2,     II|           mikkel nincs tisztában, s mik fölött magában elpirúl.
 7  2,    III|          ifju ábrándjai álomképeit, mik lelkében oly szépen ragyogtak,
 8  2,    III| meg-megszakgatott élénk fohászokat, mik ugy hallatszának a néma
 9  3,     II|          házmagas hullámokat hányt, mik a két ladikot, mint dióhéjat
10  3,    III|          szeretet voltak hímezve, s mik később oly kék foltot hagytak
11  3,     IV|           és karvalyok kovályogtak, mik messziről megérzik a holt
12  3,     IV|    posványokon kellett átgázolniok, mik tele voltak nadályokkal
13  3,     IV|          ószerű török mecsetjeivel, mik mindenünnét sűrű kertekkel
14  3,     IV|             és bivalyok csordáival, mik innét hajtatnak fel részint
15  3,     IV|         közbe piszkos ponyvasátrak, mik alatt örmények árulnak kimustrált
16  4,     II|          Arcza egyike volt azoknak, mik a belül lakó lélek képére
17  4,     II|             asszonyom. A pisztolyok mik mellette hevernek, ugyanazok,
18  4,    III|         következni irtózatos napok, mik közt a multak emléke még
19  4,     IV|         csordult a köny, szemeiben, mik feltekintének az égre, a
20  4,      V|             szerzett törvények elé, mik a jogtudós helyett az emberhez
21  4,      V|           Nem lehet-e ily titkokat, mik természetöknél fogva semmi
22  5,    III|         áhitatos szent arczoktól, a mik ihlett fenséggel néznek
23  5,     IV|          nem törődtek mind azokkal, mik benn a kastélyban történnek.~ ~
24  6,      I|        csillagokat szórva széllyel, mik halk hullással szállnak
25  6,      I|     Megismerkedett a nagy pókokkal, mik évről évre ugyanazon szögletben
26  6,      I|           napokat. Oly időtöltések, mik a foglyot megóvják a gondolkozástól,
27  6,     II|            mimosa bosquetek megett, mik a szögletekbe voltak rendezve,
28  6,     II|         nedvben felfutó gyöngyökre, mik fehér tajtékká pezsdűltek
29  6,     II|           kilopta magát a szemekbe, mik a bűbájos idegen ajkáról
30  6,     VI|           pillanatokat számlálta, a mik még hátra vannak. Elérte
31  7,    III|         éveket, később a napokat, a mik még hátra vannak, s mint
32  7,    XII|             töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak szivemben,
33  8,     IV|            az ismeretlen tárgyakat, mik az embereket körülvevék,
34  8,     VI|          nem haszon. A körülmények, mik e titkot rám nézve veszélyessé