Rész,  Fezejet

 1  1,      V|           nálánál nagyobb; a test és lélek egymással versenyez a szenvedésben,
 2  1,   VIII|           házba benéztünk, sehol egy lélek sem volt, az egész város
 3  1,    XII|  kiapadhatatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből támad,
 4  2,     II|             jól tudá. Szelid, jámbor lélek volt, de nem bárgyu, elfogadott
 5  3,     IV|              Abban a faluban már egy lélek sem élt. A házak tele voltak
 6  4,     II|            azoknak, mik a belül lakó lélek képére vannak teremtve,
 7  4,     II|         melyet a természet széppé, a lélek fönségessé teremtett.~ ~
 8  4,    III|         Taillardra, minővel a tiszta lélek tekint alá jelleme csillag
 9  4,    III|          mindenkitől, mikor e büszke lélek meg lesz alázva a porig
10  4,     IV| feltekintének az égre, a legnemesebb lélek hálája volt olvasható.~ ~
11  4,      V|       levelet irta, valami pokolbeli lélek lehet, ki oda akar vinni,
12  4,      V|                Oh épen nem pokolbeli lélek, szakasztá félbe Duval,
13  5,    III|             a várban, hogy minden jó lélek keresztet vetett magára,
14  6,      I|           agyonfáradva zsibbadt el a lélek.~ ~Nyáron kenyérmorzsákat
15  6,      I|         utolsó parázs is elhamvad. A lélek fáradtan tér meg alunni,
16  6,     II|         nyomását, mely alatt az erős lélek sir, a gyönge megőrül, együtt
17  6,     II|           felé volt fordulva, minden lélek lelke után repült. Nem egy
18  6,     II|             lepték meg a sziveket. A lélek kilopta magát a szemekbe,
19  6,     II|          szabad visszatérni, mikor a lélek alunni megy, az álom s ébrenlét
20  6,    III|               tanujeléül annak, hogy lélek ereje fogyni kezd.~ ~E pillanatban
21  7        |        kiáltás, madárszó, vagy kóbor lélek hangja; - ha érzeném a vaderdők
22  7        |              igazi háznak, melyből a lélek elszállt, a nélkül, hogy
23  7,     IX|               vesztegetve van belé a lélek. Nyomorú, tengődő nép, még
24  7,    XII|            seb, reszketve jött elő a lélek mezitelenül, remegve, halaványan.
25  7,   XIII|             kéjt, mit érez az emberi lélek, midőn az első csókban lelkének
26  8,     II|              madár s minden magasabb lélek, ki nem tagadta meg jobb
27  8,     II|             a sziv ember szive, és a lélek isten lehellete maradt e
28  8,     IV|             akkor tudta, hogy minden lélek alunni megy, akkor végig
29  8,     VI|             vonalmait, szemeiben élő lélek tükrözé vissza magát. Megtanulta
30  8,     VI|        vonásait hónapok óta ébredező lélek annyira átalakitá, hogy
31  8,     VI|            ki ez a leány?~ ~- Gonosz lélek.... hebegé az úrhölgy, merevül
32  8,     VI|            az ébredező dacz ellen, a lélek harcza önmagával.... A dacz
33  8,    VII|             állat, melynek nem fáj a lélek. Miért kellett lelkét föltalálnia?
34  8,    VII|           lelkét föltalálnia? Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~