Rész,  Fezejet

 1  1,      V|            kétszáz férfi, asszony, gyermek és mopszli egymás mellett,
 2  2,     II|     rézlapra fel volt írva: hogy a gyermek leány hathónapos, meg van
 3  2,     II|      keresztelve, neve Adamante. A gyermek sírt, Rynn Tamás addig hizelge
 4  2,     II|     örömhirrel, hogy az ég egy kis gyermek angyallal áldotta meg, kiben
 5  2,     II| izzadság-adta jelétért, melyet egy gyermek lelke még remélni sem bír,
 6  2,     II|     szerelme határozatlan idő; - a gyermek addig szeret apát anyát,
 7  2,     II|       addig szeret apát anyát, míg gyermek: de a szülők szerelme eltart
 8  2,     II|           magát e szeretetben. - A gyermek két év múlva elkezdé őt
 9  2,     II|       gondolattól, hogy leánya nem gyermek többé! -~ ~És gondolt egy
10  2,    III|        sírt egész reggelig, mint a gyermek s fehér hajával törölte
11  3,     II|           kije maradna akkor?”~ ~A gyermek hirtelen felrezzent, e szóra
12  3,     II|       lehetett foganatos. Ártatlan gyermek imádsága megrontá annak
13  3,    III|         téged, mert érted ártatlan gyermek imádkozik. -~ ~Ez időtájban
14  3,     IV|     Istenem! édes anyám!” rebegé a gyermek s arczát a deres fübe temetve
15  3,     IV|          menni?”~ ~Vette-e észre a gyermek azt a sötét tekintetet,
16  3,     IV|           kövecsei fölvérzék a kis gyermek lyányka lábait; vezetője
17  3,     IV|           akarja’, szólt a férfi a gyermek térdeire hajtva le fejét.~ ~
18  3,      V|       talizmán elveszett. Ártatlan gyermek nem imádkozik érted többé! -~ ~
19  8,      I|            félisten, egy elveszett gyermek, kit medvék neveltek, magas,
20  8,      I|       alakot.~ ~- Valami elveszett gyermek lehet, mondá egyike a lovagoknak,
21  8,    III|        harasztos avarban. Elől egy gyermek, ki a kétségbeesés ijedelmével
22  8,    III|    mindinkább rövidűl, az üldözött gyermek elesik a földre, két ugrással
23  8,    III|        elkezdé körül szaglászni. A gyermek behunyta szemét, lélekzetét
24  8,    III|       kifejezésivel szemeiben.~ ~A gyermek a mint vitetni érzé magát,
25  8,    III|               A leány érzé, hogy a gyermek tagjai lázasan reszketnek
26  8,    III|  lehelletével melegité őt fel.~ ~A gyermek kezdé észrevenni védelmezője
27  8,    III|            lesz, gondolá magában a gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt
28  8,    III|         intő nyöszörgéseire. -~ ~A gyermek hallva a kutyaugatást felvidulva
29  8,    III|        anyám”!~ ~A leány megérté a gyermek örömét s el kezde vele szaladni,
30  8,    III|          el kezde vele szaladni, a gyermek örült, kaczagott, a leány
31  8,    III|          ott letette, megölelte, a gyermek megcsókolta arczát s egyszerű
32  8,     VI|           egykor megszabadita.~ ~A gyermek édes anyja és nagyanyja
33  8,     VI|  elmondanám, a mit a szerencsétlen gyermek ön miatt szenvedett. Nem
34  8,     VI|         legmélyebben eltitkolni. A gyermek egy szegény pórnőnek adatott