Rész,  Fezejet

 1  1,      I|                 hogy hajón vagyunk, az ég mosolyog, a tenger hizelg,
 2  1,      I|       imádkoztam az éghez.~ ~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott
 3  1,      I|                boldog, az az elhagyott ég!~ ~ ~ ~
 4  1,     IV|               őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak ama
 5  1,     IV| visszasóhajtanak ama viharokkal terhes ég alá, kiknek hijába ád mennyországot
 6  2,     II|               azon örömhirrel, hogy az ég egy kis gyermek angyallal
 7  2,    III|         szemeid mint a pokol, s valami ég bennök, mint elkárhozottak
 8  3,      I|              között, mikor a meghasadt ég lángot okádott alá a féregre,
 9  3,     II|                tükrén, körüle az egész ég lángba és vérbe öltözött;
10  3,     II|                 S még nem hamvad el az ég haragverése, midőn a fenyvesek
11  3,     II|           megdönteni. A föld virág, az ég csillag nélkül marad.~ ~
12  3,    III|                bizton alhatol a szabad ég alatt, vad fa árnyékában;
13  3,     IV|       keresztül, éjjel nappal a szabad ég alatt, mert a falukból minden
14  3,      V|               padocskán s az alkonyodó ég piros felhőin s haza térő
15  3,      V|                 szegény leány! adja az ég, hogy sokáig ne élhess,
16  4,     VI|            támadt egyszerre, mintha az ég le akarna szakadni a földre;
17  4,     VI|               végrehajtó biróhoz.~ ~Az ég menydörgött, a vihar zúgott,
18  4,     VI|            állványa mellett.~ ~Most az ég egy irtózatosat harsant,
19  4,     VI|             függőlegesen csapott le az ég magasságából a föld szinére,
20  6,      I|       árnyképei tünnek elő az elborult ég homályából, körülszegve
21  6,      I|           magasra. Az éj sötétében, az ég magasában egy roppant tűzkorona.
22  6,      I|               mely a fekete éjben, hol ég és hegy összefoly, mintha
23  6,     II|            mondá spanyolul: „hozott az ég, kedves férjem”.~ ~Donna
24  6,      V|           Rengett a föld, vöröslött az ég, menydörgött a levegő. Az
25  6,     VI|              leszek ezentúl.~ ~. ~ ~Az ég derült volt, a mezőkön nyilt
26  6,     VI|               után nem tisztult fel az ég, hanem egészen beborult
27  7        |          fellegei közül utósugáráit az ég aranytengeréből szétlövellé.
28  7        |             lábbal állitottam volna az ég felé a szép mindenséget,
29  7        |                hol csöndesen folyt, az ég látszott benne. Akartam
30  7,    XII|                Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a föld.
31  7,    XII|           sirva két szemeiből.~ ~És az ég millio csillagai közűl egy
32  7,   XIII|            szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani
33  8,     II|       délczegek, mint leopárdé; a nap, ég, virágok, minden mosolyogni
34  8,    III|                ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek