Rész,  Fezejet

 1  1,      V|   mutassa magát az ismerősöknek. Azok is majd halálra nevették
 2  1,      V|        malomkövek lettek volna s azok is sokalnák az ott lételt,
 3  1,     VI|         magyar eledelektől, mert azok itt csak nagy urnak valók.~ ~
 4  1,   VIII|          gazdát, hogy hol vannak azok az egész bivalcsordák, a
 5  1,   VIII|      fölkelek, kimegyek az ólba, azok folyvást kapálóztak, nyeritettek,
 6  2,      I|   láthatlan betükkel, miket csak azok olvashatnak, kik szent ihlettel
 7  2,      I| titokteljes tanitás, melyet csak azok hallanak, kik sziveik dobbanását
 8  2,      V|         suttogá magában: még nem azok, még nem azok! - ha kérdék
 9  2,      V|   magában: még nem azok, még nem azok! - ha kérdék tőle ilyenkor,
10  3,     II|          napot.~ ~Veszélyes idők azok, midőn a dögvész a szomszéd
11  3,     II|        kéményeket a ház tetőkre, azok zuhognak, vagy a dámvadat
12  4,      I|         Tonners ur férjhez kéri, azok biztatni fogják, hogy menjen
13  4,     II|       Micsoda szükölködés napjai azok, a mikre figyelmeztetik
14  4,    III|    Egyedűl az esteli órák voltak azok, mikben meglátogathatá egykori
15  5,     IV|      tudott már úgy inni, a hogy azok, ha nem jobban. Az ő feje
16  5,     IV| segitségért kiabálva. Hasztalan, azok aludtak felkölthetetlenűl;
17  5,     IV|  szerencsétlen menyasszonyoknak; azok elborzadva látták, mint
18  5,      V|          feleségemnek, a mint ti azok vagytok a tieiteknek, s
19  6,      I|    mellette levő szobákban, most azok is úgy elnémultak. Mind
20  6,     II|          nem feledi-e ki ezúttal azok közűl, a kiket éltet. Többen
21  6,     II|      magában.~ ~- Meglehet, hogy azok nem mi leszünk.~ ~A csüggesztő
22  6,     II|        az egybegyűlt férfiakhoz; azok helyet nyitottak neki.~ ~
23  6,     II|        kisérni.~ ~Előjőnek aztán azok a titkos, ábrándos gondolatok,
24  6,     VI|     hullani. Az ő csókjai voltak azok.~ ~- Diaz! én kedvesem!
25  6,     VI|          hogy meg fog halni.~ ~- Azok leszünk, szólt hévvel Serena
26  7        |      Most a legvigabb fiú vagyok azok közt, kik kalapjaikat valaha
27  7        |        helyre, tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam,
28  7,     XI|        pedig semmijök sem égett, azok összecsoportosultak, összedugták
29  7,    XII|         becsületben őszültek meg azok.~ ~Egyetlen fia volt az
30  8,      I|     kiáltok megörülve kopóimnak, azok elkezdik sarkalni, a medve
31  8,     II|     anyja kidobott a vadaknak, s azok fölnevelték, - szépnek,
32  8,     II|         bőre ruházza, mig nyelve azok egyszerű kiáltásait beszéli,
33  8,      V|        indulatos szerelem, midőn azok közt kedvesét meglátta,
34  8,     VI|   megjelenne a világ előtt, mind azok, kik önnek leányát ismerék,