Rész,  Fezejet

 1  1        |         hogy itthon nem tudtok semmit használni többé, - ha a
 2  1        |        nem szerettek senkit és semmit többé, ki utánatok itt marad, -
 3  1,      V|    adjam. Ő a világért sem kér semmit, egyszer csak azt látom,
 4  1,   VIII|           Magammal persze hogy semmit sem hoztam azt gondolva,
 5  1,   VIII|       persze azt felelte, hogy semmit sem látott, reggelre minden
 6  2,    III|    dolgokat, de a tegnapiakról semmit, semmit; sipolt, gyalult,
 7  2,    III|      de a tegnapiakról semmit, semmit; sipolt, gyalult, dugókat
 8  2,     IV|    hallott Rynn Tamásról többé semmit.~ ~ ~ ~
 9  3,    III|   veled?” - A lyány nem felelt semmit, hanem elkezde sírni. E
10  4,     II|     sem marad.~ ~- Az nem tesz semmit. Élhet az ember gazdagság
11  4,    III|  fájdalmas emlékről, nem fogok semmit mutatni, mi önnek kellemetlen
12  4,    III|       Meglehet, de az nem tesz semmit.~ ~- Pedig kegyednek vannak
13  4,    III|  tettem soha, nem is gondoltam semmit, a miért Isten vagy emberek
14  4,      V|        s az ő vétkéről nem tud semmit. De állitá azt is, hogy
15  5,      I|       ember levén az udvarnál, semmit sem nyerhetett ellene. Még
16  5,     II|        a mikről jobb nem tudni semmit.~ ~Elég annyit tudnunk Feodoráról,
17  5,     IV|   legjobb hallgatnia, mert igy semmit sem vesznek rajta észre.
18  5,     IV|        nem hallana, nem érezne semmit.~ ~Alant az udvaron a násznép
19  6,    III|            No igen.~ ~- Nem ér semmit. Monda lehangoltan a kapus.
20  6,    III|    lehangoltan a kapus. Nem ér semmit.~ ~- De hát mit tudom én,
21  6,    III|     volna tovább, nem javultam semmit. Lelkem most is olyan vad,
22  6,    III|      azzá.... Te nem változtál semmit.~ ~- Senki sem fog így rád
23  6,     IV|       Örülj, ha nem tudsz róla semmit, szólt don Jacinto, szivarát
24  6,      V|        sirni. Én nem csináltam semmit, én egy puskát sem lőttem
25  7        |   hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit nem remél,
26  7        |       ki többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem
27  7        |      élt, ki senkitől sem kért semmit, senkinek nem adott semmit,
28  7        |     semmit, senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szóllt,
29  7,    VII| enkezeim pusztitának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél
30  7,    VII|     rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél és senkitől sem
31  7,   VIII|    enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek itéletét megvetem.~ ~ ~ ~
32  7,     XI|     szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten feszité
33  8,    III|    harmadikban már nem teremne semmit, akkor ismét elhagyják,