Rész,  Fezejet

 1  1,     II|         országot, a hol megtudják az embert becsülni. Én megélek, fogadom,
 2  1,      V|            matróz szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva hosszú
 3  1,      V| megszólitottam egy tudós forma német embert, ha nem adna-e olvasni valami
 4  1,      V| szétpattanhat, meggyuladhat, s ha az embert el nem nyelte a czápa, vagy
 5  1,     VI|    megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert és igaz-e, hogy ütlegekkel
 6  1,     VI|           helyre menni, a hol magyar embert lelek, meg aztán Széki régi
 7  1,   VIII|        léptek, vetközzétek le a régi embert, midőn csizmáitok e határt
 8  1,   VIII|              tudod hová tenni, kapsz embert is, aki napszámban dolgozik,
 9  1,     XI|       meglapulni s vigyázni, hogy az embert agyon ne üssék a fák.~ ~
10  1,    XII|               Ismersz-e egy balgatag embert, - kérdé tőlem, - a ki legkeményebb
11  3,    III|         ismert apjánál becsületesebb embert, ki teljes életében oly
12  4,     IV|             előtt jártak, láttak egy embert a lövések utáni perczekben
13  4,     IV|                 Ismeri-e madame azon embert, ki amaz éjjel önnek egy
14  4,     IV|              hogy a lövések után egy embert láttak Monce úr bureaujából
15  4,      V|           birám: hogy nem ismerem ez embert.... S reszketve, kezeit
16  4,     VI|        márvány.~ ~- Nem ismeri ön ez embert, kérdé a közvádló, szemeit
17  6,     II|               mely elszokta fogni az embert, midőn népes zajos társaság
18  6,     IV|              pedig jól ismeré azt az embert, hanem az eseményt akarta
19  6,     IV|             kaptak valami becsületes embert. - Nevetséges dolog. - Szegény
20  7        |          melyet visel, semmi joga az embert gyűlőlni, s lelke borújában
21  7        |          tekinték az alattam terülő, embert nem mutató vidékre, a hűs
22  7        |           ajtót, másikkal a hallgató embert kémlelve, kinek nesztelen
23  7,      I|          föld, mire szűksége van; az embert mezetlenül szüli a világra,
24  7,    VII|                 Mi jogotok nektek az embert másutt gyűlölni, mint tenarczotokban?
25  7,    VII|         fájdalmat kell aratnia.~ ~Ha embert akarsz gyűlőlni, gyűlöld
26  7,     IX|            lakom e kietlen vadonban. Embert alig látok, kinek ember
27  7,     XI|                            XI.~ ~Egy embert láttam egykor kivégeztetni.
28  7,     XI|              a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, az
29  7,   XIII|        ilyenkor a halál ugorja át az embert, a mint számittja főről
30  7,   XIII|           rajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid fájdalom elöz meg,
31  7,   XIII|          most felejteni tudnám.~ ~Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé,
32  8,     VI|           egy kolostort keresni, hol embert neveljenek belőle Isten
33  8,    VII|             rá:~ ~- Mit akarsz?~ ~Az embert az ijedtség megdermeszté.