Rész,  Fezejet

 1  1,      V|          nagyon roszul aludtam, a szél valami lyukat talált, melyen
 2  1,      V|          hallatszik-e keresztűl a szél zúgásán az a velőkig ható
 3  1,      V|           Pedig ekkor még nagyobb szél fújt, mint valaha; úgy jártunk
 4  1,      V|           kibuktam a födözetre. A szél menten lekapta a sipkámat
 5  1,   VIII|          kőházat épitettem volna, szél és eső pedig ott jött be
 6  1,     XI|   fűzfavesszőt; folyóviz megáll a szél miatt s keresztül tör a
 7  2,      I|         vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány ki van facsarva
 8  2,      I|        végtelen oczeánon, merre a szél vakszeszélye űzi.~ ~Némán,
 9  2,      I|        azon az úton, mely felől a szél fú, nem is hagy maga után
10  2,      V|       eskünni. Látta mint hajtá a szél magánosan a hajót, tengervirággal
11  3,     II|      hideg Bóra, az éjszaknyugati szél orditva vágtat alá a hegyekről,
12  3,     II|    vesztegház! ablakait beverte a szél, mely csukatlan kapuját
13  3,     II|              kiáltja száz hang, a szél együtt felsivit vele, azután
14  3,     II|          félj! szól a betegőr - a szél hajigálja a kéményeket a
15  3,    III|         hamvadó őrtűze mellett, a szél zúg, az eső esik, a szélzugási
16  3,     IV|       éjen át üvöltött az éjszaki szél, korán reggel volt, mikorra
17  3,     IV|     mindez nem volt elég. A hideg szél elálltával erős dér esett,
18  3,     IV|          takarták be a zápor és a szél hidege ellen is; gyakran
19  5,     II|      szokva. A hó sűrűn omlott, a szél fújt szemeibe, a szegény
20  6,      I|  diadalivek zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról
21  6,      V|          másik perczben elkapta a szél, Diego már a bástyaormot
22  7,     IV|         kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könyező
23  7,     VI|             Künn a hideg éjben~ A szél szava szól....~ S rémes
24  7,    XII| örökkévalóság.~ ~Ment ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek
25  7,    XII|          fehér haját lobogtatta a szél.~ ~Kilenczven év fehérité
26  7,   XIII|          a másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri
27  7,   XIII|        omlának, azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz
28  8,    III|             A hegyekről alárohanó szél ijedelmesen fut végig a
29  8,    III|           két előbbi alak után, a szél elmarad mögötte, olykor
30  8,     IV|       körül az éjjel. Elnyugodott szél és madár. Egyedül járt végig
31  8,    VII|         zöld lombjaikkal, mikor a szél fú. Mint hizelegnek hulló
32  8,    VII|         testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, és a hold világot,