Rész,  Fezejet

 1  1,      I|      emberek előzékenyek; mintha mindenki tudná, hogy minket vigasztalni
 2  1,      I|     kinek nyiltsága ismerős volt mindenki előtt, ki vele egyszer összejött,
 3  1,    III|         az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, úr és paraszt,
 4  1,    III|       ember és barom; hol a föld mindenki számára egyenlően terem,
 5  1,    III|        az asszonynak a férfival, mindenki lehet az, a mi akar, teheti
 6  1,     IV|          úton derült egünk volt, mindenki sajnál bennünket, még a
 7  1,     IV|   bennünket, még a természet is, mindenki iparkodik velünk feledtetni
 8  1,     IV|          laknak egy fedél alatt, mindenki szabadnak elégültnek érzi
 9  1,     IV|        el kelle azokat titkolnom mindenki előtt. A körülem élő világban
10  1,     VI|        használta, evés után vett mindenki egy vellát, azzal szétfeküdvén
11  1,     VI|         a székkarján lógtak alá, mindenki elkezdte a vellákkal előbb
12  1,     VI|    számlál.~ ~Hijába! nem érthet mindenki mindenhez.~ ~ ~ ~
13  1,   VIII|          egymással? -~ ~Még most mindenki a saját nyelvén kénytelen
14  2,    III|        éjjel jött meg, mikor már mindenki aludt a háznál. E nap látták
15  4,      I|   telegrafl sürgönyökre.~ ~Pedig mindenki tudta, hogy neki milliói
16  4,     IV| sajnálták Moncenét, de Arnouldot mindenki előre legyőzöttnek hitte.~ ~* ~ ~
17  4,      V|        sirbolti csend tanyázott, mindenki feszűlt figyelemmel várta
18  4,      V|   sóhajtól látszott menekűlni.~ ~Mindenki megvolt illetődve, Arnould
19  4,     VI|       megdöbbent tömeg között.~ ~Mindenki szorulni érzé szivét.~ ~- ~ ~
20  5,      I|     társaságot gyűjteni, melyben mindenki hasonlóan kellemes és könnyelmű
21  5,     IV|          kés, másikban a fáklya. Mindenki ő reá figyelt e pillanatban;
22  5,     IV|          pillanatban; és a midőn mindenki ő vele volt elfoglalva,
23  6,     II|         melyből nincs több, hogy mindenki örüljön neki, és senki le
24  6,     II|        ember saját magától is.~ ~Mindenki el volt ragadtatva, még
25  6,     II|       elfelejtett parancsszavát. Mindenki közelitni érzé magát azokhoz,
26  6,     II|        töltheté be a kebleket.~ ~Mindenki jobbnak érzé magát, mint
27  6,     II|       magát, mint volt az előtt. Mindenki tett magában valami szent,
28  6,     II|         megmásolhatlan fogadást. Mindenki boldogabb volt, mint egy
29  6,    III|       kijuthatni. Még éjjel van, mindenki alszik. Fogd e kulcsot,
30  6,     IV|          azért a katona világban mindenki pajtás.~ ~- Ugy látszik:
31  7,    VII|       ver, ha nyomorúvá lettél s mindenki megvetett, gyűlöld meg magadat,
32  8,     VI|  hölgygyel karján, kinek láttára mindenki bámulva kiáltana fel, ez