Rész,  Fezejet

 1  1,      I|           egyszer összejött, most magában zárkózott és hallgatag;
 2  1,      V|         mintha előbb számot vetve magában, ha valljon feleljen-e?
 3  1,    XII| szeretetreméltó ellentétben birta magában egyesitni a gyermeteg érzelgéseket
 4  2,      I|     fölött, mely órákig eljátszik magában, pompás ködvárosok változó
 5  2,     II|           tisztában, s mik fölött magában elpirúl. Sohajtozni kezd,
 6  2,     II|          gondolt egy balga tervet magában: -~ ~E g y s z e r f öl
 7  2,    III|         ismernek egy mérget, mely magában használva hatástalan, ártatlan
 8  2,    III|        hiányt érez ismét, gondolá magában, valami után vágyik s nem
 9  2,     IV|        bele fogok halni - gondolá magában a vak - legyen ugy.” Elfogadá
10  2,      V|          ismét csüggedten suttogá magában: még nem azok, még nem azok! -
11  3,     II|           lessz!” dörmögi fázósan magában a végőr s gubájába búvik
12  3,    III|       miken megnyugodjék, s áldja magában az első kakas-szót, mely
13  3,     IV|        erősen megnézte a férfit s magában mondá! „T e h á t t e v
14  3,     IV|       időben!’~ ~„Hazudsz - mondá magában a seressan - a te neved
15  3,      V|          is megpróbálták, gondolá magában az örmény, de én is vigyáztam
16  3,      V|   becsesebb ékszereit s elhatárzá magában, hogy apjától megszökik.
17  4,      I|   phrasisok fognak lenni, gondolá magában előre, essünk át rajtuk.
18  4,     II|         igy töprenkedve fejtegeté magában a sors által oda vetett
19  5,    III|         inyének; ez úttal föltevé magában Csarekoff, hogy a falusi
20  5,     IV|         összehasonlitásokat tenne magában a kettő között, hogy melyik
21  6,      I|        lehetett? gondolá a fogoly magában, a mint visszatért lelkébe
22  6,     II|        gyanusitatni, jogot érzett magában bétiseket mondani.~ ~- Tehát
23  6,     II|  tenyerébe könyökölve mondá félig magában.~ ~- Meglehet, hogy azok
24  6,     II|           az előtt. Mindenki tett magában valami szent, nagy, megmásolhatlan
25  6,    III|            vagy vakot! mondá most magában elhatározottan, s a még
26  6,     VI|  Közelitek! közelitek”, mondogatá magában a vágtató lovag. Nemsokára
27  6,     VI|     halavány az Isten adta, mondá magában az ember.~ ~Don Diego szinte
28  6,     VI|            csak előre”! mondogatá magában a lovag. Szemei előtt összefolyt
29  7        |           a földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki,
30  7,     VI|           éj viharában,~ Mormogva magában~ Igy szól: nem igaz, nem
31  8,    III|           is vadfiú lesz, gondolá magában a gyermek.~ ~A leány pedig