Rész,  Fezejet

 1  1        |                ki.~ ~Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt ingyen osztogatnak. -
 2  1,    III|        rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki számára egyenlően
 3  1,      V|           tenger is szép látmány, de a föld még is legsolidabb tünemény.~ ~
 4  1,   VIII|           mondván: „megálljatok, szent föld, a melyre léptek, vetközzétek
 5  1,   VIII|          Ikariában is csak ugy terem a föld, ha az ember szánt-vet rajta,
 6  1,     XI|                lelsz benne, onnan való föld ez! onnan hoztam azt el....
 7  1,     XI|                nyugodjék fejem - hazai föld alatt!...~ ~ ~
 8  3,     II|         sziklákat akarná megdönteni. A föld virág, az ég csillag nélkül
 9  3,    III|             ugy tetszik neki, mintha a föld futó lépések alatt dobogna
10  3,     IV|           Törődik is azzal a nap, ha a föld beteg.~ ~Korán reggel zörgetett
11  3,      V|         elcsalhatta volna őt magával a föld utolsó részébe.~ ~Egy este
12  3,      V|               Fuss - rejtsd el magad a föld gyomrába! A talizmán elveszett.
13  4,     VI|                le az ég magasságából a föld szinére, látni engedve a
14  6,      V|    heroismusával a másikról. Rengett a föld, vöröslött az ég, menydörgött
15  7        |          nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak, midőn
16  7        |              léptekkel, az ázott mohos föld csúszott lábaim alatt s
17  7,      I|              Minden állatnak megadja a föld, mire szűksége van; az embert
18  7,      I|           kisebb férgeket eltaposd s a föld virágait letépd.~ ~Mit adtál
19  7,     II|           jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr
20  7,     II|                előle a napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap az
21  7,     IV|              anyai keblen pihenni, - a föld kebelében, mikor sirba tesznek.
22  7,     IX|               átom körűl, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja
23  7,    XII|                mint kihúztam belőle. A föld megitta véremet, s mikor
24  7,    XII|              pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~ ~Megvolt rá
25  7,    XII|              És kietlen, puszta volt a föld minden határa. Az ember
26  7,    XII| felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld népe.~ ~Csak egyetlen ember
27  7,    XII|               megégessék, midőn az élő föld, teremtője „ne legyen” szavára
28  7,    XII|                   Fehér, sápadt lett a föld köröskörül. A nap nem csalt
29  7,    XII|               az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját
30  7,   XIII|               csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi fájdalom súlyától.~ ~
31  8,     II|                által oda vert porhanyó föld a rázástól kezdett alá hullani.~ ~