Rész,  Fezejet

 1  1,      V|     végéről a másikra sem látott s bele telt két óra, mig a kikötőből
 2  1,      V|          izemet úgy, hogy feküdtem bele mint egy darab fa, megfogtam
 3  1,      V|          keresztül dobott a karfán bele a tengerbe.~ ~Ez volt aztán
 4  1,     VI|           tán elbődül, ha a vellát bele szúrom.~ ~Ez beafsteak!
 5  1,     VI|         boltot s inte, hogy nézzek bele. -~ ~Lelkem! nem vagyok
 6  1,     VI| grimászokat csinált, hogy elfutott bele a méreg, kikaptam a számból
 7  1,   VIII|           nem dönti, a villám soha bele nem üt, s ha megázik, egy
 8  1,   VIII|            a kövecset nem lehetett bele hajitani, másutt meg elterült
 9  1,   VIII|            azt megvehetem s rögtön bele is szállhatok; odavezetett;
10  1,   VIII|            ez volna a Noé bárkája, bele mennék-e lakni! már akkor
11  1,     XI|     földhöz, hogy csakugy nyekkent bele.~ ~Erre rögtön megjuhászodott
12  1,     XI|         érinté, könyeink hullottak bele.~ ~Ez ital mintha valami
13  1,     XI|          azt tenni, de érzem, hogy bele is halok. Téged mi kényszeritett?
14  1,    XII|               Ha a magyarok istene bele nem fordit bennünket ebbe
15  2,     II|     szerzék meg azt neki, mibe más bele születik: gazdagságát s
16  2,     IV|         hiszi: hogy a tengeri utba bele fogok halni - gondolá magában
17  2,      V|     kibotorkázott a tenger partra, bele kiáltott a tomboló zivatarba
18  5,    III|     márványon.~ ~Csarekoff annyira bele volt bolondulva, hogy az
19  5,    III|         megy valahová a hintó, még bele is ülhet. Szakácsok, kocsisok
20  6,     II|            Serena. Néhány sort irt bele, néhány szomorú gondolatot,
21  6,    III|     találják, jó; ha nem találják, bele veti magát a Manzanaresbe
22  6,    III|        nagy szárnyas ajtók nyiltak bele.~ ~Néhány pillanatig ott
23  6,      V|             s hogy segitsen rajta, bele is ütötte az orrát a vonakodónak.~ ~
24  7,    XII|        hideget, hogy szivem megáll bele, vagy el nem vonható titkos
25  7,    XII|            hogy lelkem rángatódzik bele, mint a kigyó levágott farka,
26  8,      I|  társaságából.~ ~Legutoljára szólt bele Darvai.~ ~- Szép-e? kérdezé
27  8,     II|            egy fekete vizmedencze, bele dűledező vén fenyőfák usztatják
28  8,     II|        szemeivel végre a napba néz bele, el nem vakulva fényétől,
29  8,     II|        csak a bűbájos alakot, mely bele vezeti. -~ ~Az pedig futott
30  8,     IV|         mit a természet elfeledett bele teremteni.~ ~A mint a falu
31  8,     VI|       fenyegető mordulással szólva bele az emberi beszédbe.~ ~Az