Rész,  Fezejet

 1  1        |      hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd,
 2  1,     II|            de a többi még is elég arra, hogy úr legyek. Minden
 3  1,      V|          még sem tudok aludni, ha arra gondolok, hogy miből élek
 4  1,     XI|           ezekből egy is elég sok arra, hogy az ember nyomoruságosan
 5  1,    XII|          rokonának nevezzen.~ ~Ha arra gondolok, hogy boldogsága
 6  3,    III|   legmagasabb sírt a temetőben, s arra fölállt, s két marokkal
 7  4,      I|          nem tud fizetni, - soha, arra nincs egyéb felelet, mint
 8  4,     IV|          kénytelen volt becsűlni, arra akármit fognak, tombolva
 9  4,     IV|   hozományát s értékeít forditsam arra, hogy, férje neve tisztán
10  4,     IV| mindegyike halálos, de elfeledtek arra megfelelni, hogy nem tehette-e
11  4,     IV|          Egyébiránt hány eset van arra, hogy öngyilkosok semmi
12  6,      I|     parázson. A tűz látása oly jó arra: hogy a lelket elvonja önmagától.
13  6,     II|         szokott ön tánczolni?~ ~- Arra vén ember vagyok úrnőm.
14  6,     II|          érzé magát elég magasnak arra: hogy őt elérhesse. Nem
15  6,     II|   elérhesse. Nem volt méltó senki arra: hogy őt birja. E magasztos
16  6,     II|           kaczaj közt tért vissza arra.~ ~- Ah! kiálta nevetve
17  6,    III|        fiatal ur képe tűnt elő, s arra aztán olyan szerelmesen
18  6,    III|           nem tartozik. Maga csak arra vigyázzon, hogy ha valaki
19  6,    III|       körülbelől elégnek látszott arra: hogy a második emeletből,
20  6,    III|         fölállitott a tüzhelyre s arra felállva, szétfeszitett
21  6,    III|         kötél épen elég volt neki arra, hogy annál fogva az első
22  6,    III| észrevehette volna.~ ~Utoljára is arra határozta magát, hogy be
23  6,      V|               Azt elhiszem, hanem arra felelj: hogy emlékezel-e
24  7,    VII|          tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~ ~
25  7,    VII|         mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis
26  8,     II|          elég keskenynek látszott arra, hogy egy kétségbeesett
27  8,     II|      esését. E pillanat elég volt arra, hogy eszméletét visszanyerje.
28  8,    III|        meglátta, repesve mutatott arra, szaggatott szavakban rebegé: „
29  8,     VI|               Ez önnek okot adhat arra, hogy neje birtokát bitorolja,
30  8,     VI|      leánynyal mit akar ön tenni? arra feleljen.~ ~- Ha ön asszonyom,
31  8,    VII|       ösztönről hallott beszélni, arra gondolt, hogy tán e titkos