Rész,  Fezejet

 1  1,      V|   hallgattam, ha nem hallatszik-e keresztűl a szél zúgásán az a velőkig
 2  1,      V|         orditott a vihar, a habok keresztűl csapkodtak a hajón, a kapitány
 3  3,      I|         szállni a szabad felhőkön keresztűl s felkeresni azt a hazát,
 4  3,      I|      futottam hegyeken és vizeken keresztűl, mikor „hajrát!” ordíta
 5  3,     II|           bukik és lovagját fején keresztűl ledobja. „Hajrá!” kiáltják
 6  4,      V|     hirtelen egy új eszme villant keresztűl.~ ~- Minő külseje van azon
 7  4,     VI|      széthasitott felhőkárpitokon keresztűl a világos kék eget.~ ~A
 8  5,     IV|   sikoltás, a mi a tivornya dalán keresztűl tör néha, csak a vidám jókedv
 9  5,     IV|       udvarára nyilik.~ ~- Azokon keresztűl jöttem ide, felelt Kozima,
10  6,     II|     ujonérkezett férfi tolakodott keresztűl a méla vendégcsoporton,
11  6,    III|         itt senki.~ ~- Az ablakon keresztűl?~ ~- Be vannak téve a vastáblák,
12  6,    III|          egy kis hasadást, melyen keresztűl a szoba minden részébe belátni.
13  6,    III|          látható, minőn egy ember keresztűl bújhat.~ ~- Vagy hatot,
14  6,    III|           elkapott madár, sajtolá keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson
15  6,    III|       veti magát a Manzanaresbe s keresztűl úszik rajta, onnan aztán
16  6,    III|  benyitotta az egyik ajtót s azon keresztűl egy sötét szobába jutott.~ ~
17  6,    III|       tapadó éji burkonyt, melyen keresztűl még a sziv sebesebb ütései
18  6,    III|       felemeljen! te a dicsőségen keresztűl nyújtod felém irgalmad olajágát.
19  6,    III|     felszakitá az ablakot, melyen keresztűl a jelenetet nézte s a magasból
20  6,     IV|          villant e szóra „megint” keresztűl.~ ~- Ki az a te don Eustaquio
21  6,      V|        volt az rongálva: egy teke keresztűl kasul járt rajta, s a hogy
22  6,     VI|       megpillantá az eső fátyolán keresztűl Sacedon kisded tornyát s
23  7        |  szirtmosásokon, lapályos mezőkön keresztűl; mig egy posványhoz vezetett,
24  7,     XI|         betört a zsarátnokzáporon keresztűl a házba, a népség kiálta:
25  7,     XI|           halottat minden piaczon keresztűl, s mikor a temetőbe értek,
26  8,     II|        Rohant sziklákon, bokrokon keresztűl eszeveszetten, nem látva
27  8,    III| ijedelmével rohan a sűrű bokrokon keresztűl, sikoltása végig hangzik
28  8,    III|        ablak gyertyafénye villant keresztűl. Egy faluhoz értek. Kisded
29  8,     VI|           vas közti szűk nyiláson keresztűl bújt, nesztelenül, csöndesen