Rész,  Fezejet

 1  1,      I|          csendes kegyeletnek, s ha egykor boldog leend, gyanitsa,
 2  1,      X|     politikai ellenfeleinek, kivel egykor annyi kellemetlen összeütközése
 3  1,     XI|       maguk is jövevények legyenek egykor idegen országban s koldusok
 4  1,    XII|           minő harczokat viseltünk egykor egymással a zöld asztal
 5  2,    III|    legtisztább női szivbe, melyből egykor angyalok olvasták ki reggeli
 6  2,    III|             ne teljesült volna. Az egykor oly takarékos Rynn szórta
 7  3,      V|        nyomába. Azon utat, mellyen egykor hét napig utazott a jóbarát,
 8  4,    III|          te is ilyen boldog voltál egykor, meglakoltál érte. Nem -
 9  5,    III|             hogy az a megváltó, ki egykor a jeruzsálemi főtemplom
10  6,    III|      vissza. A képre mutatott.~ ~- Egykor, valaha, - úgy mond halkan -
11  6,    III|          velem. Öltönyeidet, miket egykor viseltél, mind ereklyéűl
12  6,    III|          Igy nyomodat vesztik, mig egykor magad fogod nevedet büszkén
13  7,      I|            olyan sötét, ember volt egykor, olyan mint te vagy, s ember
14  7,      I|         mint te vagy, s ember lesz egykor olyan, mint te vagy, s gázolni
15  7,     IV|           azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté birt tenni,
16  7,      V|                          V.~ ~Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt
17  7,     VI|           ölemben.~ ~Érzette, hogy egykor.....? Irgalmas Isten!.... ~ ~
18  7,      X|             X.~ ~Templomban voltam egykor. Régen volt, igen régen.
19  7,     XI|            XI.~ ~Egy embert láttam egykor kivégeztetni. Lopott, rabolt,
20  7,    XII|           Egy óriási hegyet láttam egykor, melynek végtelen látása
21  7,    XII|           dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel sújtolá. -
22  7,    XII|      álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~Egykor pedig azt álmodám, hogy
23  7,    XII|     született; el a népeket, miket egykor szűlt és ismét benyelt,
24  7,    XII| kerekföldön sirt ásni, melyben már egykor halott ne lett volna, nem
25  7,    XII|         nem egy követ letenni, hol egykor már város ne lett volna.~ ~
26  7,   XIII|      vagyunk nála föl írva?~ ~- ~ ~Egykor egy szép leányt láttam halottan
27  7,   XIII|             mily gazdagok lehettek egykor! Hogy ragyogott rajtok arany
28  7,   XIII|          házak ablakain, melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben
29  8,     VI|           a kis pórfiú lakott, kit egykor megszabadita.~ ~A gyermek