Rész,  Fezejet

 1  6,    III|        eltávoznod, szólt Serena, Diego öltözetére mutatva. Mindenütt
 2  6,    III|    felkölté a cselédeket s midőn Diego az ajtóhoz ért, három, négy
 3  6,    III|    Serena szédülni érzé agyát.~ ~Diego azonban e megtámadásra hirtelen
 4  6,    III|          elfeledve mindent, csak Diego veszélyét látva, felszakitá
 5  6,    III|        gúnyosan mosolygott rá.~ ~Diego haragos vörössé vált a düh
 6  6,    III| gúnyolódó bókkal hajtá meg magát Diego előtt, Serenára egy mondhatlanul
 7  6,    III|          Nevess gazember! kiálta Diego észrevéve a szemtelen vigyorgást,
 8  6,    III|   kétségbeeséstől környékezve.~ ~Diego gyorsan felszakitá az ajtót,
 9  6,     IV|  tekintett a fogadótárs arczába. Diego volt az.~ ~- Nekem úgy tetszik,
10  6,     IV|         megint nevenapja lesz.~ ~Diego szivén egy ijesztő gondolat
11  6,      V|          Jacinto és Diaz. ~ ~Don Diego, mielőtt a hágcsóra lépne,
12  6,      V|        nézett föl elleneire. Don Diego rákiálta: „a másik elé dugd,
13  6,      V|         perczben elkapta a szél, Diego már a bástyaormot fogta
14  6,      V|        fogadást, bajtárs, kiálta Diego után, elhaló szóval; egyet
15  6,      V|          vár be volt véve.~ ~Don Diego sietve futotta végig az
16  6,      V|     Ismersz-e ficzkó? kérdé tőle Diego, a mint a kapun belépett.~ ~-
17  6,      V|      puskát sem lőttem ki.~ ~Don Diego nem birta magát a kaczagástól
18  6,      V|    ijedtében. „Valgame Dios! Don Diego”!~ ~- Hol a feleségem?~ ~
19  6,      V|       ficzkó! Ordita rá mérgesen Diego; azután elmosolyodott az
20  6,      V|     ember mindent irt, a mit don Diego tolla alá mondott. A documentumban
21  6,      V|        itt még valaki? kérdé don Diego, széttekintve.~ ~- Igen
22  6,      V|   tömegre mutatva, melyet is don Diego rögtön nyakon csípett, s
23  6,      V|      orrodat, förmedt ellene don Diego, s hogy segitsen rajta,
24  6,      V|    asszony is aláirta. Azzal don Diego eltevé az iratot.~ ~- Már
25  6,      V|        Néhány pillanat mulva don Diego a disztéren állt, hol Wellington
26  6,     VI|        égetően sütött alá.~ ~Don Diego egész napi lovaglás után
27  6,     VI|          magában az ember.~ ~Don Diego szinte lebukott a lórul,
28  6,     VI|        az első házakhoz ért. Don Diego a pillanatokat számlálta,
29  6,     VI|      magát a haldokló keblére.~ ~Diego mindig töredezőbb hangon