Rész,  Fezejet

 1  1,     II|        emberről, hogy valami. Én magam ugyan incognitó akarok lakni
 2  1,     IV|         fut a tisztelkedők elől. Magam is alig várom, hogy szabaduljak
 3  1,      V|       azt is keresztüláztatta.~ ~Magam csak jól el lettem volna
 4  1,      V|          eső elől a födözet alá; magam csak megmutatom, gondolám,
 5  1,      V|       beszegődöm, esztendő mulva magam nyitok korcsmát, tudom a
 6  1,      V|  tengerbe.~ ~Majd utána ugrottam magam is.~ ~Egy percz mulva senki
 7  1,      V|     csupor minden hegyibem hull, magam pedig gurulok az ágy alá.~ ~
 8  1,     VI|    reggel vacsorál. Ezt megértve magam is iparkodtam az első harangszóra,
 9  1,     VI| galléromat megragadva, azt hivé, magam is benne vagyok, s csak
10  1,     VI|        olyan vállalathoz, a mibe magam fajta ember kap. Lám ez
11  1,    VII|    varrok, fehérneműt mosok, azt magam kimángorlom, s ha látnál
12  1,    VII|     álmomban. Csak akkor álmodom magam haza, s ha ilyenkor fölébredek,
13  1,   VIII|        kibecsültessek telkéből s magam ura lehessek valahol. Kurcz
14  1,   VIII|     lakni! már akkor csak inkább magam épitek egyet, hol van üres
15  1,   VIII|   magamat olyan országban, a hol magam vagyok a legokosabb ember;
16  1,   VIII|   krokodilust fogott, mert akkor magam meheték aztán a korsóval
17  1,   VIII| gyöngytyukom, azokat minden este magam hajtottam fel a padlásra.
18  1,   VIII|          hallok a lovaim között, magam fölkelek, kimegyek az ólba,
19  1,   VIII|       mit tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre, kifesziték
20  3,    III|          készülök.”~ ~„Hová?”~ ~„Magam sem tudom, de igen messze.”~ ~„
21  6,    III|        találom hivni? Megálljon. Magam fogok önnel menni. Forduljon
22  6,    III|      kezei reszketnének. Jőjjön. Magam fogok átadni mindent.~ ~
23  6,     IV| Közkatonából lett ezredessé.~ ~- Magam sem generálisból lettem
24  6,     IV|         beszélek..... Egyébiránt magam is úgy érzem, mintha elfognám
25  7        |    mozdult.~ ~Én szépen meghúzám magam egy lócza végén, fél szemmel
26  7,    VII|       gyűlöletem örökéletének én magam maradok.~ ~Oh, mennyit vétettem
27  7,    VII|    sirvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem el magamtól mindent.~ ~
28  8,     VI|   tudhatja kegyed, hogy a mit én magam örököltem, azt réges régen