Rész,  Fezejet

 1  1        |             cselekszik, ha itt hágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni
 2  1,      I|           belől viselünk. Ha látnál bennünket, nem ismernél reánk. Atyám,
 3  1,      I|          szólni, fölkel és ott hagy bennünket; testvérem Géza lelkülete
 4  1,     IV|        panaszkodom.~ ~Mindazok, kik bennünket megismerének, kikhez utasitva
 5  1,     IV| legmegelőzőbb szivességgel fogadnak bennünket; atyámat a tisztelet legőszintébb
 6  1,     IV|          egy perczig sem hagynak el bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés,
 7  1,     IV|           érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak! Az egész úton
 8  1,     IV|         egünk volt, mindenki sajnál bennünket, még a természet is, mindenki
 9  1,     IV|                Itten szabad lég fog bennünket körül, és én irigylem annak
10  1,     IV|           várom, hogy szabaduljak e bennünket minden jósággal elhalmozó
11  1,      V|        hullám, majd a felhőkig tolt bennünket, majd lehajitott a tenger
12  1,      V|       utánunk jövő brigg fölszedett bennünket.~ ~Én ez idő alatt folyvást
13  1,   VIII|           felszólitók, hogy kiván-e bennünket statusa polgáraivá felvenni?
14  1,   VIII|       válaszában felelt, biztositva bennünket azon rendkivüli kegyéről,
15  1,   VIII|         miszerint nemcsak hogy örül bennünket elfogadni, sőt a statusához
16  1,   VIII|          jőni s személyesen vezetni bennünket saját fővárosáig.~ ~E készség
17  1,   VIII| keresztüljöttünkben figyelmeztettek bennünket, hogy ha odább akarunk menni,
18  1,   VIII|        mentémet! A citoyen meglátva bennünket, oda akart szamaragolni,
19  1,   VIII|            meg paripáját s vezetett bennünket Ikaria felé.~ ~Barátom!
20  1,   VIII|         felérve, vezetőnk megállita bennünket, mondván: „megálljatok,
21  1,   VIII|      szeretetreméltó hölgy meglátva bennünket, elbámult ránk, s a helyett
22  1,     XI|       jutott eszébe, hogy felhivjon bennünket birkózni.~ ~A szegény citoyen
23  1,     XI|     menyasszonyom messzire elkisért bennünket, s mikor egy tó mellett
24  1,    XII|     magyarok istene bele nem fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy
25  4,     IV|           kinek semmi köze hozzánk, bennünket minden invectivák mellőzésével
26  6,     II|             fűzve, te közel akartál bennünket egymáshoz vezetni, most
27  6,     II|           fordulva. Ajándékba adtál bennünket egymásnak; s azzal szép
28  6,    III|             azt hiszem: hogy ki tud bennünket játszani. Mig mi idebenn