Rész,  Fezejet

 1  1,      V|           fogait összecsikorgatva s szemeit fehérével forgatva fölfelé,
 2  1,   VIII|     fertelmes orditozását s villogó szemeit egész éjjel láttuk és hallottuk
 3  2,    III|          voltak sírva.~ ~Rynn Tamás szemeit pedig kerűlte az álom, mert
 4  2,    III|             van!” monda és lehunyta szemeit.~ ~- Lóra, lóra! monda hizelgő
 5  2,    III|            Midőn legelsőbb felnyitá szemeit, fényes reggel volt, a nap
 6  3,     II|       melyen a halott feje volt, és szemeit lehunyta, mint az.~ ~„Hát
 7  3,    III|            húzódott tőle, elpirult, szemeit lesütötte s nem tudta bátyjának
 8  3,     IV|         maradt feszületre függeszté szemeit. Kis idő mulva ijedten futott
 9  3,     IV|       halottakat” felelé a lyány és szemeit félénken hunyta el.~ ~Abban
10  3,      V|             fejér nyájain legelteté szemeit, ujján egy nagy pecsétes
11  4,     II|             szólt Angelika, lesűtve szemeit s nem birva szót adni azon
12  4,    III|            hogy foglaljon helyet, s szemeit rá függesztve, várta, hogy
13  4,     IV| meggyilkoltatá.~ ~Angelika lehunyta szemeit s hosszan sóhajtott.~ ~-
14  4,     IV|             Angelika némán hunyá be szemeit, érzé, hogy senki sincs
15  4,     VI|           embert, kérdé a közvádló, szemeit le nem véve az asszony arczáról.~ ~-
16  5,     II|        hunyta le előtte nagy fekete szemeit, sőt ellenkezőleg igen bátran
17  5,     IV|        hajdú a szép Malikán felejté szemeit, s azt felelte, hogy nem! -~ ~
18  5,     IV|             dévaj társaságra, sötét szemeit végig jártatá a hahotázó
19  6,      I|        magát hideg ágyára, lecsukta szemeit. Nem tudott aludni. A külzaj,
20  6,    III|             Igaz. Igaz, mondá a nő, szemeit lesütve s megállt előtte
21  6,     VI|             vágyott. Midőn fölnyitá szemeit, feje szép hitvese ölében
22  7,   VIII|          leány még egyszer felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék
23  7,     XI|        mindig remélt, végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit.
24  8,     II|             lihegve jártatá villogó szemeit köröskörűl. Látta, hogy
25  8,    III|          borzalomtól, újra lehunyta szemeit s azt hitte, hogy valami
26  8,      V|            fölemeli fejét s villogó szemeit fenyegető mozdulással hordozza
27  8,     VI|         alak, maga az a mód, a mint szemeit az emberre szokta vetni,