Rész,  Fezejet

 1  1,    VII|          alig látott ritkaság.~ ~Oh a cserébe adott mosoly őszinte
 2  1,      X|        kiket otthon szerettem!~ ~Oh elvesztett paradicsomom!
 3  1,      X|       hogy körünkben tarthatjuk. Oh hisz ő is magyar, ott, a
 4  1,     XI|          külföldi jövevényeknek. Oh! megérdemlik érte, hogy
 5  2,     II|          valaki érezni tudjon. - Oh higyjétek el, vannak szelid,
 6  2,    III|      sziv bűbájos álmai igérnek, oh hisz ez nagyon is szép volna
 7  2,      V|         Adamante, Adamante!”~ ~- Oh isten! kiálta a koldus fölemelkedve,
 8  3,      I|       mely örökkön örökké éljen? Oh tégy semmivé, tégy semmivé!
 9  3,     IV|    akarod, odáig elvezetlek.”~ ~„Oh igen, épen odáig akarok
10  3,      V| keservesen sirt.~ ~„Mi lelt?”~ ~,Oh!, - kétségbe kell esnem’! -
11  3,      V|  angyalom, örökre elhagylak.’~ ~„Oh ne tréfálj.”~ ~,Hiszed,
12  3,      V|      Kereszténnyé fog lenni!”~ ~,Oh nem, ti tértek át hitére,’ -~ ~„
13  4,      I|      dolognak tartja nem de.~ ~- Oh igen, elannyira, hogy főbe
14  4,      V|       megtagadjam az Istent.~ ~- Oh épen nem pokolbeli lélek,
15  4,      V|       eddig nem akadt kézre.~ ~- Oh hisz ez összeesküvés a sorstól
16  4,      V|      ismerem.... Nem ismerem.... Oh Isten, légy tanúm, légy
17  6,    III|          a mit benned elveszték! Oh mennyit szenvedtem s mennyit
18  6,    III|       akikor, megölném most.~ ~- Oh ne szólj igy!~ ~- Vétkemért
19  7        |        Megtanitott rá a világ. - Oh a világ igen keserű iskola.~ ~
20  7        |      kitagadni magát a világból; oh, mikorra a keresett fájdalom
21  7        |    halott fényt vetve a világra. Oh ily távol emberi szivektől,
22  7,     IV|        ölelés, a hizelgő hangok? oh minő messze, minő messze
23  7,     IV|    király lenni? király leszesz? Oh az én lelkemen a bor daemonának
24  7,     IV|        megrészegültem tőle....~ ~Oh a vérszomj irtózatos érzet;
25  7,    VII| örökéletének én magam maradok.~ ~Oh, mennyit vétettem önmagam
26  7,    XII|        nem voltak szavai!.... ...Oh örökélet, legrettentőbb
27  7,   XIII|         kép.~ ~Ki félné arczodat oh megnyugtató angyala az emberiségnek? -