Rész,  Fezejet

  1  1        |          szeretni, midőn ezt tenni élv és dicsőség és akkor nem, midőn
  2  1        |              ezt tenni élv és dicsőség és akkor nem, midőn a honszeretet
  3  1        |                ha nem szerettek senkit és semmit többé, ki utánatok
  4  1        |            kedves arczokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet
  5  1        |                mindent, fáradni mindig és megtartani a régi szivet
  6  1,      I|                 most magában zárkózott és hallgatag; egész nap cabinjában
  7  1,      I|               egymáshoz szólni, fölkel és ott hagy bennünket; testvérem
  8  1,      I|          bennük, hogy R.-G.-nak nyalka és neki igen jól illő bajuszát
  9  1,      I|       dolmányba; viszont Sz...t bajusz és szakáll nélkül, hosszú altdeutsch
 10  1,      I|             nyelvre.~ ~Ő nevet magának és én sirok, mert tudom jól,
 11  1,      I|             mely egy másik világrészen és egy másik életen túl sem
 12  1,      I|               érezni, fájni, emlékezni és nem reményleni. Nem szeretném,
 13  1,     II|                 II.~ Tekintetes Hurday és alsó kere pesi Hurday László
 14  1,     II|              tekintetes nemes nemzetes és vitézlő druszáinak.~ ~Hamburg,
 15  1,    III|              hol mindenki egyforma, úr és paraszt, fehér és rézszinű,
 16  1,    III|         egyforma, úr és paraszt, fehér és rézszinű, ember és barom;
 17  1,    III|               fehér és rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki
 18  1,    III|                 legfeljebb mocsárokkal és szúnyogokkal: itt teremteni
 19  1,    III|            érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet monopolizáló
 20  1,     IV|               valamit otthon feledett, és nem merjük magunknak megvallani,
 21  1,     IV|                hagynak el bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés,
 22  1,     IV|                  Német, frank, irlandi és olasz mind úgy él itt, mintha
 23  1,     IV|             földet, melyen megtelepült és tudja azt szeretni, vagy
 24  1,     IV|               lég fog bennünket körül, és én irigylem annak sorsát,
 25  1,     IV|                 kik kényelem, becsülés és szabadság áldásai között
 26  1,     IV|                nem szabad.~ ~Érts meg, és sirass.~ ~ ~ ~
 27  1,      V|              akkor is előbb meggyónjál és testamentomot tégy s assecuráltasd
 28  1,      V|         dolgozva mindenféle kötelekkel és korongokkal legkisebb tekintet
 29  1,      V|            úrféle a födözeten, mint én és a kapitány: már csak lemegyek
 30  1,      V|                férfi, asszony, gyermek és mopszli egymás mellett,
 31  1,      V|                hal, foghagyma, pálinka és orrtekerő kapadohányfüstből
 32  1,      V|                látok fetrengeni, a kin és gyötrelem legiszonyúbb kifejezéseivel
 33  1,      V|            golyót hajigálok a levegőbe és tartok humoristicus felolvasásokat.
 34  1,      V|           mindig benne jár, hogy nekem és a többi utazóknak jó kedvet
 35  1,      V|              alá esve, findzsa, tányér és csupor minden hegyibem hull,
 36  1,      V|                nálánál nagyobb; a test és lélek egymással versenyez
 37  1,      V|             egyedül volt emberszeretet és becsületérzés az egész nép
 38  1,      V|              menekült meg belőle.~ ~Mi és még egy másik csónak, melyen
 39  1,      V|             másik csónak, melyen Fricz és Jancsi voltak, három napig
 40  1,     VI|       Ugyanazon hazafi levele ugyanoda és onnan.~ ~Jó napot pajtás.~ ~
 41  1,     VI|               az ember este reggelizik és reggel vacsorál. Ezt megértve
 42  1,     VI|           alkalmat adott a negyediknek és ötödiknek igen ügyesen kapkodni
 43  1,     VI|            Végre felhozták az ételeket és italokat, alét, portert,
 44  1,     VI|             hurkákat, sajtot, halikrát és mindenféle salátát.~ ~Tudod,
 45  1,     VI|                tudtam, nemhogy megenni és inni. De az éhség most rá
 46  1,     VI|           elfoghatott, annak neki állt és abból regalirozta magát,
 47  1,     VI|               nincs panasz.~ ~A szobák és hely leirása után megvoltam
 48  1,     VI|               a második emeletben van, és a harmadik a harmadikban,
 49  1,     VI|         kiválogatta, hogy mit tesz meg és mit nem tesz meg, s azután
 50  1,     VI|               mintha nem is volnánk ur és szolga, hanem csupán két
 51  1,     VI|            leültetett, kérdezé hogy ki és mi vagyok?~ ~Mondám, hogy
 52  1,     VI|                 ha ismerem-e ez embert és igaz-e, hogy ütlegekkel
 53  1,     VI|             erdőket, mikben csupa kávé és szerecsendió terem; arany
 54  1,    VII|             nem ismernél reám.~ ~Atyám és bátyám szántanak, épitenek;
 55  1,    VII|               az előbbieknél. Főzésről és aratásról beszélek. Nem
 56  1,    VII|          párosodásukból eredtek volna. És e pompás növényzet között,
 57  1,   VIII|               ember irányában, mint én és Friczi, tartozott.~ ~Tizenkét
 58  1,   VIII|               nélkülöznek minden ajtót és ablakot.~ ~Szerencsénkre
 59  1,   VIII|           menni, vegyünk kocsit, lovat és ökröket, s ámbár Friczi
 60  1,   VIII|              ezrével vannak a bivalyok és egész ménesek vadlovakból,
 61  1,   VIII|               napig, azalatt megettünk és ittunk mindent, a mit magunkkal
 62  1,   VIII|               a privát rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem
 63  1,   VIII|              meggyőződéssel viszonzá: „és a charakter egy neme a privat
 64  1,   VIII|          korlátolja a szabad akaratot, és mi semmi zsarnokságot, semmi
 65  1,   VIII|          mosolygó vampyrok, vadmacskák és csörgőkigyók egész corporatioitól,
 66  1,   VIII|       bőszültté téve a pióczák, kigyók és sajgató halak millióitól;
 67  1,   VIII|        támogatva.~ ~Nálunk a pásztorok és csőszök szoktak ilyen pavillonokat
 68  1,   VIII|               mondám a citoyennek. -~ ~És czélszerü! felele ő. A legnagyobb
 69  1,   VIII|             szemeit egész éjjel láttuk és hallottuk tiz husz lépésnyi
 70  1,   VIII|              lehetett hallani.~ ~Fricz és Kurcz ezalatt philosophi
 71  1,   VIII|               nem lesz különbség ember és ember között. -~ ~Ez érdekes
 72  1,   VIII|              rajta.~ ~Elhitte az amice és nem iparkodott megczáfolni.~ ~
 73  1,   VIII|           lépésnyire, egy csoport góré és levélszin által környezve. -~ ~
 74  1,   VIII|               a természet vadgyermeke. És jött. Egy riska tehenen
 75  1,   VIII|           hagyma, kányabogyó, tej, vaj és fagygyu volt gyönyörü tuttifruttivá
 76  1,   VIII|          kőházat épitettem volna, szél és eső pedig ott jött be rajta,
 77  1,   VIII|               rávenni, hogy az aranyat és ezüstöt semmire se becsüljék,
 78  1,   VIII|               ingóságait, szerszámait, és baromfiait nekem jó pénzért
 79  1,   VIII|                 nálunk cziroknak híják és seprüket csinálnak belőle.~ ~
 80  1,   VIII|             Eleinte csak a tigrisektől és csörgőkigyóktól ijedezett,
 81  1,   VIII|             fejü állat, négy lába volt és száz fog a torkában, alig
 82  1,   VIII|        autochtonok, a mindenféle szinü és szagu jaguárok, macskák,
 83  1,   VIII|            macskák, párduczok, sakálok és kigyók s egész éjjel orditanak
 84  1,   VIII|          birtam pusztulni a scorpióból és scolopendrumból, miknek
 85  1,   VIII|                harapása gyilkos, szaga és alakja pedig undoritó, s
 86  1,   VIII|               hosszu mint a czérnaszál és szőrös s ha éjjel az embernek
 87  1,     IX|                speculans, bátor vadász és bámulatra való épitész.~ ~
 88  1,     IX|         alakzatu villákat, kastélyokat és raktárakat.~ ~Azt mondanom
 89  1,      X|      kellemetlen összeütközése volt.~ ~És mennyi öröm volt e találkozásban
 90  1,      X|              Kárpátok alatti melodiák, és azután ugy nyomja valami
 91  1,     XI|              beállt az esőzési időszak és nyitva voltak az égnek csatornái
 92  1,     XI|             égnek csatornái negyvennap és negyvenéjjel oly mértékben,
 93  1,     XI|             mérges kigyóknak, békáknak és bogaraknak; egy napon, hogy
 94  1,     XI|             egyebet mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez időben előjöttek
 95  1,     XI|     elephantiasis, scorbut, vereshimlő és gugavész s más mindenféle
 96  1,     XI|           mechanicus, jó nagyon vadász és erősen katona, különben
 97  1,     XI|              volt pingálva sáfránynyal és vörös agyaggal, az orra
 98  1,     XI|            üdvözölhessem, ő szuszogott és kiáltott valamit, (e nép
 99  1,     XI|               itt a kutya szent állat, és annak a husa delicatesse. -~ ~
100  1,     XI|           nálam, hogy egymással a béke és szövetség pipáját kiszivjuk.~ ~
101  1,     XI|      paradicsomtól, minden muskitóival és csörgőkigyóival egyben.~ ~
102  1,     XI|              volt az egész család öröm és izgatottság miatt.~ ~Egy
103  1,     XI|             hazát kerestem, felelék.~ ~És ha találtál volna, most
104  1,     XI|               egy tért, állj a másikra és hass ott; ha nem lehetsz
105  1,     XI|          nektek szent legyen ez önzés, és a divatrajongások semmi
106  1,    XII|       visszafanyalodom nagy szégyennel és pironkodással az elhagyott
107  1,    XII|              balgatag ember én vagyok. És igy van az. Ha nem tudjátok
108  1,    XII|               itt volna is az özönvíz, és ott az Ararát hegye. -~ ~
109  1,    XII|              én élek, apja leszek neki és testvére és védelmezője. -~ ~
110  1,    XII|                leszek neki és testvére és védelmezője. -~ ~Az ifju
111  1,    XII|                Akár a más világig. -~ ~És ha jutalom helyett önt ezért
112  1,    XII|               mosolyogva veté utána: - és igy megnyertem fogadásomat...
113  1,    XII|                 ha magyar nem lehetek, és ha itt volna a paradicsom,
114  1,    XII|                itt volna a paradicsom, és abban ananászt teremne minden
115  1,    XII|           szálfü s patakban folyna tej és bor, mégis haza mennek,
116  2,      I|         könyvből, hallgatám e tanítást és megtanultam belőle: hogy
117  2,      I|                 a fű túlnőtt rajtok, - és én megtanultam tőlök, hogy
118  2,      I|            álmodik utána: mit tündérek és daemonok kara zeng a s z
119  2,      I|              árbocz tövében: egy férfi és egy nő. Fiatalok voltak
120  2,      I|             több mint a halál fájdalma és rémségesebb. A nő haja szőke,
121  2,      I|               a férfié fekete, kuszált és összecsapzott mind a kettőé.
122  2,      I|              férfié a nő keblén pihen, és mind a kettő oly néma, oly
123  2,      I|           behúzza fejét, sohajtva hörg és összegubbad, vagy bókokat
124  2,      I|                idegen hangzásu név.... És egy halott-arcz.~ ~Körül
125  2,      I|            megírva e névről „Adamante” és ez arczról, mely ifju és
126  2,      I|               és ez arczról, mely ifju és halott, és e hajóról, mely
127  2,      I|          arczról, mely ifju és halott, és e hajóról, mely ormán Circe
128  2,      I|            aranyzott mellképét viseli, és e tengerről, melyen azt
129  2,      I|                azt a kósza szellő fel- és alá űzi?...~ ~ ~
130  2,     II|             melyben gondosan letakarva és bepólálva kis, hathónapos,
131  2,     II|           bánta, senkit meg nem csalt, és senkit nem gyülölt. Kérni
132  2,     II|               mit meg nem adott volna, és ha nem teljesithette azt,
133  2,     II|               sem hazája, a jó istenen és az országuton kivül. De
134  2,     II|            kegyetlenül szorgalmas vala és takarékos; fogadott apja
135  2,     II|          születési előjogok, uradalmak és százados ősök nélkül születtek
136  2,     II|        Magánéletében maga volt a jóság és szelidség eszményképe, a
137  2,     II|      családtalan volt. Ifjusága sanyar és nélkülözések között folyt
138  2,     II|               éveit álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák
139  2,     II|               mintha isten csak látni, és nem ölelni teremté vala
140  2,     II|              ki hozzá szokva nem volt. És ő ezt jól tudá. Szelid,
141  2,     II|               van, vége is van; - férj és nő szerelme határozatlan
142  2,     II|              szerelme eltart a halálig és tán túl is rajta.~ ~Rynn
143  2,     II|                éves volt, szendeségben és alázatosságban még fogadott
144  2,     II|               apját is fölül mulá. -~ ~És minő szép volt. Boldogságos
145  2,     II|              ismeretlenségében a jónak és rosznak, mint szokták minden
146  2,     II|               év folyt le s Rynn Tamás és Adamante életideje egyenlő
147  2,     II|          leánya nem gyermek többé! -~ ~És gondolt egy balga tervet
148  2,     II|           időtől fogva Adamante selyem és bársony öltönyben kezde
149  2,     II|               kezde járni, gyémántokat és igaz gyöngyöket viselt,
150  2,     II|             négyszer öltözött napjában és kezdett örülni a világnak.~ ~
151  2,     II|             mehetett, mert a kényelmet és ragyogást megszokta.~ ~Hetvenkét
152  2,     II|             más s azon felül jóltevője és gazdag ember. - Azt pedig
153  2,    III|                        III.~ ~Büvészek és alchymisták ismernek egy
154  2,    III|            hozzá ér, teste undok lessz és fekélyes; ki megkóstolja,
155  2,    III|             kínok között halálozik meg és halál-lehelletéből ragadó
156  2,    III|               meg benne, sötét lesz az és iszonyatokkal tele, minőkről
157  2,    III| meggyógyulásáért, mert őrűltség, halál és örök elkárhozás magvai vannak
158  2,    III|               Tamás félév óta volt nős és mint hitte, boldog. Nejének
159  2,    III|             élvezni azt, mi a léleknek és szivnek legmagasb öröme,
160  2,    III|    hálóteremébe. Adamante mélyen aludt és álmodott, álmainak kinos
161  2,    III|               élet, s ajkai megnyíltak és tagjai reszketének.~ ~Beszélni
162  2,    III|        homlokán s lélekzete rövid volt és szakgatott, mint lázban
163  2,    III|          jókedvü skót népdalt énekelni és felkaczagott. „Ki ez az
164  2,    III|             Brrrrrr! hideg van!” monda és lehunyta szemeit.~ ~- Lóra,
165  2,    III|                  ne - halj - meg!”.... és elkezde zokogni, szüntelen
166  2,    III|       tántorgott vissza hálószobájába? és sírt egész reggelig, mint
167  2,    III|         válaszola Rynn, nagyon roszat: és különös, hogy párnáim nedvesek
168  2,    III|             madarak; ő felemelte fejét és kérdezé: „Hát soha sem lesz
169  2,     IV|          gyászba öltözött nőt, ki éjet és napot viraszta a beteg ágya
170  2,     IV|                fekvő vagyonait pénzzel és drágakövekkel cserélte be,
171  2,     IV|                őket Indiákra viendő.~ ~És ez idő óta senki sem hallott
172  2,      V|               tomboló zivatarba s port és kavicsot hányt a zúgó habok
173  2,      V|              vitt: hogy utána lopózzék és kilesse, halálos bús komorság
174  2,      V|                    egy hosszut sóhajta és holtan rogyott össze.~ ~-
175  3,      I|               ha laktársaim - a kigyók és patkányok szemei - nem világitanának,
176  3,      I|              Ha ivóvizem megpenészedik és kenyerem összeszárad, arról
177  3,      I|        hónapban egyszer kapok kenyeret és vizet.~ ~Csak egy akkora
178  3,      I|                a mi él, s térdre húllt és fogadásokat hazudott azon
179  3,      I|        üldözött vad, futottam hegyeken és vizeken keresztűl, mikor „
180  3,      I|              tanultam meg imádkozni; - és most mégis imádkozom; itt
181  3,      I|             éjszakában, kétségbeesésem és nehéz lánczaim között, nyomorúan,
182  3,      I|            reménytelenűl, - térdeimmel és arczommal a nedves földre
183  3,      I|       imádságomat! -~ ~Isten! villámok és égi háborúk istene! - Vedd
184  3,      I|             leányomat? Árva leányomat; és azt a hű barátot, ki nyomort
185  3,      I|               a hű barátot, ki nyomort és üldözést együtt állt ki
186  3,      I|           Engem pedig engedj meghalni, és ne adj másik életet a mostani
187  3,     II|           puszta vár, melynek bástyáin és legmagasabb tornya tetején
188  3,     II|                Különben nagyon csendes és szomorú e táj, mintha csak
189  3,     II|      folyosóját látná az ember, őröket és vártákat, s néhol a folyamparton
190  3,     II|            fenyőből, sűrű vasszegekkel és keresztbe rakott pántokkal
191  3,     II|            parthosszant minden kunyhót és palotát sorra látogatott.~ ~
192  3,     II|             látogatott.~ ~Túl a horvát és dalmát határokon hármas
193  3,     II|             utazó gyapot kelméi lúgban és borszeszben mosattak ki;
194  3,     II|              két betegőr, hat seressán és tizenegy utazó, - harmadik
195  3,     II|               élve, mint három határőr és néhány utas.~ ~A megholtakat
196  3,     II|              körüle az egész ég lángba és vérbe öltözött; a távol
197  3,     II|               s honn maradt családjára és meleg tűzhelyére gondol.
198  3,     II|               mélyen beestek, homlokán és arczain veres szederjes
199  3,     II|                kezeit csókolja zokogva és fulladt, pihegő hangon beszél
200  3,     II|             baja?”~ ~„Nem akar szólni, és igen hideg!”~ ~„Meghalt.”~ ~„
201  3,     II|             szólt siránkozva a lyányka és mellé fekütt a mirigyes
202  3,     II|             melyen a halott feje volt, és szemeit lehunyta, mint az.~ ~„
203  3,     II|               meghalni; - milyen hideg és fekete lesz az ember, ha
204  3,     II|       vonásiban, mely egyszerre taszit és vonz, biztat és ijeszt;
205  3,     II|       egyszerre taszit és vonz, biztat és ijeszt; nagyon szomorú volt.~ ~
206  3,     II|               utána hajhászó lármahang és újra lövések, a szikláktól
207  3,     II|             lelohad, paripák robogását és a vér-ebek dühös csahaját
208  3,     II|                levitte fejéről fövegét és sűrű fekete haja szét van
209  3,     II|                megroskadva előre bukik és lovagját fején keresztűl
210  3,     II|            sohajszerű hangon az ember, és szemei villogtak; oda futott
211  3,     II|             két csónak között, s fejét és karjait kidugva a vasrostélyzaton,
212  3,    III|               annyiféle változtatással és hozzáadással, melyből körülbelől
213  3,    III|        alpénztárnokának, ki régi lelki és testi barátja volt, s kinek
214  3,    III|               felhimezve a hit, remény és szeretet; születése napjára
215  3,    III|          legelső köröknek messzeföldön és igen jó lyány; csupa szendeség,
216  3,    III|                 csupa szendeség, elmés és művelt, remekül tudott zongorázni,
217  3,    III|             tudott zongorázni, himzeni és tánczolni; büszkesége volt
218  3,    III|          társaságában, szobákat söpört és az uri hölgyet segité reggelenként
219  3,    III|           előkelő kisasszony oly szent és benső érzelemmel vonzódék
220  3,    III|          valója a megdicsőültek honába és elment testvérét fölkeresni.
221  3,    III|          reményekkel gazdag jövendője, és irigyei: most pedig semmije
222  3,    III|          semmije sincs, csak gyalázata és keserű emlékei a multnak,
223  3,    III|           kendőt, melyre a hit, remény és szeretet voltak hímezve,
224  3,    III|        kétségbeesés átkával ellenségét és minden áruló barátot és
225  3,    III|                és minden áruló barátot és minden hűtlen szeretőt,
226  3,    III|                minden hűtlen szeretőt, és mindent a mi él és lehelletével
227  3,    III|           szeretőt, és mindent a mi él és lehelletével vesztegeti
228  3,    III|              levegőjét. Elátkozá magát és az isten menykövét, mely
229  3,    III|            nyomorát el fogja felejteni és azt a földet, mely alatta
230  3,    III|                 mely alatta megnyiljon és őt hamvaul kihányja, ha
231  3,    III| kínszenvedéseit megtorlatlanul hagyná, és azt az eget, melynek felhői
232  3,    III|             birkózva a felhők rémeivel és az eső ködében egy rémet
233  3,    III|          szemközt, mely kúszált hajába és tépett öltönyébe markol.
234  3,    III|             szóló hangokat; el-elbukik és ismét fölkel és sárt és
235  3,    III|             el-elbukik és ismét fölkel és sárt és követ dobál az égre. -
236  3,    III|                és ismét fölkel és sárt és követ dobál az égre. - A
237  3,     IV|             lyány vérben volt, félelem és hideg nem hagyták őt egész
238  3,     IV|              őt egész éjjen át alunni, és szemei ki voltak sírva.~ ~„
239  3,     IV|             alugyál; hunyd be szemedet és fordulj a falfelé, alugyál
240  3,     IV|               koporsó?”~ ~„Hol bizony? és a koporsót beszentelő pópa,
241  3,     IV|             szemfedő, a viasz-gyertyák és a halotti kiséret? - - Mondtam,
242  3,     IV|           hátán; a holott lábai, kezei és hosszú őszhaja kétfelül
243  3,     IV|         feltúrva, alig két lábnyi mély és igen keskeny, itt letette
244  3,     IV|                szolga, átfogta derékon és a gödörbe hosszan fekteté.
245  3,     IV|              folyvást zokogott, anyját és a jó istent emlegetve, ki
246  3,     IV|               a vesztegházba; ott néma és hallgatag volt minden, csak
247  3,     IV|                Minden ajtó nyitva volt és minden kamra üres. Ekkor
248  3,     IV|              kötött földet csókolgatta és lassúdan sírdogált. Az éjszaki
249  3,     IV|              fűvel. A levegőben kányák és karvalyok kovályogtak, mik
250  3,     IV|                tele voltak nadályokkal és vizi kigyókkal; ezeken a
251  3,     IV|               megköszönte szivességeit és elindult a faluba magának
252  3,     IV|             volt bomolva, futott árkon és töviseken keresztül a feszületig,
253  3,     IV|         halavány arczába nézett sokáig és szomorúan susogta: „tavaly
254  3,     IV|             halottakat” felelé a lyány és szemeit félénken hunyta
255  3,     IV|                ajtajuk küszöbében, ott és ugy maradtak, nehéz halálszaggal
256  3,     IV|              utaztak együtt napfényben és zivatarban, hegyeken és
257  3,     IV|                és zivatarban, hegyeken és vizeken keresztül, éjjel
258  3,     IV|              kezei takarták be a zápor és a szél hidege ellen is;
259  3,     IV|            város nyulánk minaretjeivel és kúptetejű ószerű török mecsetjeivel,
260  3,     IV|                az itteniekkel; a város és az épület közötti tér tele
261  3,     IV|            szarvasmarhák, juhok, tevék és bivalyok csordáival, mik
262  3,     IV|             vitatkozik, énekel, koldul és káromkodik; - vadismeretlen
263  3,     IV|      sokadalmat, kifáradt a keresésben és még sem találta azt, a kit
264  3,     IV|           minden vadságukat levetkőzék és szemei nem forognak olly
265  3,     IV|               melly akkor kúszált volt és bozontos, most tömött fürtökben
266  3,     IV|              caucasi vonásain bátorság és szenvedély ragyogtak keresztül,
267  3,     IV|            felelt a meghivónak, szivem és kezem mindenkor készen állanak
268  3,     IV|               lappangtam mint seressan és betegőr a kósztaniczai vesztegházban,
269  3,      V|                pénze, igen szép leánya és egy igen jó barátja volt.~ ~
270  3,      V|              ki akkor 16 éves lehetett és igen szép, csupa szendeség,
271  3,      V|          mandalinon, mesterien himzett és tündérien tánczolt s gyönyörüsége
272  3,      V|            szilaj, érzelmeiben gyöngéd és nemes, s mi legfölebb ajánlá
273  3,      V|         helyzetek emberét, elszigetelt és elnyomott vallásában buzgó
274  3,      V|             elnyomott vallásában buzgó és rendületlen. - Ki hinné?
275  3,      V|               becstelen leány testvére és egy kipusztult család koldus
276  3,      V|               engedve látni, ki bajusz és barkó nélkül, fodrozott
277  3,      V|              kell lennem.’~ ~„Csak az? És ha ez elég. Hisz ezt meg
278  3,      V|               igért neki minden szépet és vigasztalá azt, mig maga
279  3,      V|           tudhatta, hogy a jó barát őt és élete előbbi folyamát ismeri
280  3,      V|           élete előbbi folyamát ismeri és mint ismeri, annak hűségéről
281  3,      V|               s megfogta a lyány kezét és gyöngéden megcsókolá.~ ~„
282  3,      V|                 nélküled meghalok.”~ ~,És én nélküled elkárhozom.
283  3,      V|      hittagadásaért, szép metaphisikai és philosophi okokkal támogatva,
284  3,      V|           egyszer kebléhez ölelé őt, - és még egyszer. -~ ~Apa, ne
285  3,      V|        Hirtelen lóra kaptak, az örmény és barátja; a berber lovak
286  3,      V|             előcsődültek a seressanok, és szétválaszták a birkozókat. „
287  3,      V|          napjait, s ez volt az a lyány és ez volt az a barát, kikért
288  4        |              urának kezéből a pallost, és azt mondja: én eljövök külön
289  4        |            választani a jót a rosztól! és hangja ne reszkessen, midőn
290  4        |                e szót kimondja „halál” és keze ne reszkessen, midőn
291  4        |              Olvassátok el ez eseményt és gondolkozzatok felőle.~ ~ ~ ~
292  4,      I|        éjszakáig. Innen árad szét öröm és kétségbeesés családokra
293  4,      I|                kétségbeesés családokra és országokra. Az ige, melly
294  4,      I|             úgy sincs mit várni többé, és valami okossabbat fogok
295  4,      I|            nevessem a világot.~ ~- No, és remélem, hogy ön ebben nem
296  4,      I|       eltemetett halottat, ki termetre és hajára nézve önhöz körűlbelől
297  4,      I|                elváltoztatott arczczal és álnév alatt a nantesi vagy
298  4,      I|             férje holta után?~ ~- Nos, és ha elfogadna?~ ~- Akkor
299  4,      I|            megmenti életét, becsületét és vagyonát.~ ~- Ön gondolkodóba
300  4,      I|              élt, a mennyiben egy üzér és ügyvéde között létező viszonyt
301  4,     II|             jellemének, - nyilt tiszta és nemes. Ollyan arcz, melynek
302  4,     II|      szűkölködés napjaira.... Bátorság és bizalom.” „T o n n e r s.”~ ~
303  4,     II|                   Itt megvolt szakadva és kihuzva.~ ~Angelika nyugtalanul
304  4,     II|           csókjaival száritá föl róla, és esküdött, hogy azt soha
305  4,     II|             párkánjára hajtotta arczát és sirt hangosan, szabad útat
306  4,     II|          szükség elvennem asszonyom.~ ~És Angelika ismét ott látta
307  4,     II|      szűkölködés napjaira.... Bátorság és bizalom.... Tonners.”~ ~
308  4,     II|                volt az? - Mit akart? - És miért?~ ~ ~ ~
309  4,    III|           húzta meg magát.~ ~Özvegység és nyomorúság egyszerre következtek
310  4,    III|      zúgolódástalanul; később a gyászt és nyomort még egy harmadik
311  4,    III|              azon nagy űrben, mi isten és ember között van s előbb
312  4,    III|               hogy szegény vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember, ki
313  4,    III|                 legyen ez mind a tied, és légy te az enyém; - ha volna
314  4,    III|             véghez megy, szeretem önt, és akár ébredek, akár álmodom,
315  4,    III|           nőktől, kiket az idő feledni és remélni tanít; de én valahányszor
316  4,    III|               Nem - nem uram. Közöttem és a boldogság között oly iszonyú
317  4,    III|        megfosztani. Tán később....~ ~- És én kérni fogom önt, hogy
318  4,    III|               az életet vagy a halált, és verjen meg az Isten: ha
319  4,    III|                meg lesz alázva a porig és keresni fogja a kétségbeesést,
320  4,    III|     kétségbeesést, mely eszét elvegye, és egyik halált, hogy a másiktól
321  4,    III|             Egy szó, egy intés hozzám, és én megszabaditom önt, mindent,
322  4,    III|              elvesztett, visszaszerzek és a legboldogabbá teendem
323  4,    III|              ön látni fogja az enyimet és nem fogja túlélni.~ ~- Megborzadna
324  4,    III|                 Taillard kalapját vevé és távozott.~ ~- Emlékezzék
325  4,     IV|                volna, haláláról sokáig és sok mindenfélét beszéltek,
326  4,     IV|           össze a két ellenfélt. Duval és Arnould: egyik hirhedett
327  4,     IV|     kereskedősegéd, elmésség, tudomány és routin nélkűl. A harcz nagyon
328  4,     IV|                de most kétszerte szebb és érdekes asszony. Arcza a
329  4,     IV|             szekrény aranyat külde át, és végre, hogy Moncené az egész
330  4,     IV|                mit mi igen természetes és legkisebb beszámitás alá
331  4,     IV|               férjgyilkosokra.~ ~Vádló és vádlott visszaültek helyeikre,
332  4,     IV|                szin, hanem a józan ész és érző sziv után: lehetséges-e
333  4,     IV|                 özvegysége csak gyászt és nyomort hozott reá. De volt
334  4,     IV|               hallgattam ha kérdeztek, és a kereskedői mérleget megtartottam
335  4,     IV|               úr bureaujából eltávozni és ismét egyet Moncené asszony
336  4,     IV|                ki, hogy a két alak egy és ugyanazon ember lett légyen,
337  4,     IV|           azoknak visszaszolgáltatott, és nem csak azt, hanem minden
338  4,     IV|                szemeiket törülték.~ ~- És most uraim, vessenek önök
339  4,     IV|         embertársaihoz jó, férjéhez hű és az Istenhez szent, kell-e,
340  4,     IV|                helyeslésben tört ki... És valóban Angelika arcza azon
341  4,     IV|        elcsillapultával az elnök a vád és védelem folytán kifejlett
342  4,      V|          sokkal tartozunk, ő tanácsolt és segitett mindenekben....
343  4,      V|                menni. Én epedve várlak és számlálom a napokat; ird
344  4,      V|               rábámuló tömeg közepett, és szava s lélekzete elállt
345  4,      V|               lelkemet vesztem el belé és nem birok fölébredni ez
346  4,      V|              fölfogatott, zavarba jött és azt kérdé: „Reménylem azon
347  4,      V|               látni, szemeibe nézhetek és megkérdhetem tőle: miért
348  4,      V|             azt is, hogy ön szereti őt és csak egyedűl őt ez életben,
349  4,      V|            csak egyedűl őt ez életben, és ez az, mi önt gyanúba keveri.~ ~
350  4,      V|           kezével meggyalázott arczát, és zokogva hanyatlott össze
351  4,      V|            tisztán tartására szentelé; és elvenni azt egy ember pokoli
352  4,      V|           ember mindazt, a mit mondott és irt, nem valami kaján bosszuvágyból
353  4,      V|          Moncené asszonynyal beszélni? És mi az, mi ott végül legsúlyosabb
354  4,      V|                kérem vissza, igazságot és nem irgalmat! nem itéletet,
355  4,      V|                engem boldoggá tehetne, és én esküszöm, hogy nem fogom
356  4,      V|            önnel megoszthatni a halált és meghalunk asszonyom, meghalunk
357  4,      V|          Holnap találkozunk úgymond, - és holnap után meghalunk.~ ~* ~ ~
358  4,      V|             szólitására fölkelt a tanú és meghiteleztetett.~ ~Azután
359  4,     VI|               végig czikázott benne.~ ~És az égdörgés, a viharorditás
360  4,     VI|       katonaság, közepett birák, papok és két elitélt. Az egyik oly
361  4,     VI|      huissiereknek, ezen ur álszakállt és vendéghajat visel.~ ~- Ah -
362  4,     VI|          leszedék az álarczot, álhajat és álszakállat s azon perczben
363  4,     VI|      sikoltással ismert reá az emberre és karjai közé rogyott.~ ~De
364  4,     VI|             közé rogyott.~ ~De a birák és a vádló szinte rá ismertek
365  4,     VI|               szinte rá ismertek mind, és szoborrá meredve bámultak
366  5,      I|              amannak diszére váljanak; és a midőn eljön az Istentől
367  5,      I|                az Istentől rendelt idő és alkalom, kiházasitják tisztességesen
368  5,      I|          gazdánknak annyira szükséges; és még azután is gondoskodnak
369  5,      I|               is gondoskodnak felőlük; és ha férjhez adtak egyet,
370  5,      I|          tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin herczegnőé
371  5,      I|            mellé merték helyezni pompa és pazarlás tekintetében. Sőt
372  5,      I|            minden jelenlevő hölgy szép és fiatal legyen, addig **
373  5,      I|            mindenki hasonlóan kellemes és könnyelmű tudott lenni,
374  5,      I|               neki az ország törvényei és szokásai szerint testükkel
375  5,      I|             szokásai szerint testükkel és lelkükkel tartozának.~ ~
376  5,      I|              nyer, az mind a gazdájáé, és ha a leggazdagabb aranyművest
377  5,      I|      íngó-bingóját, s maga feleségével és kisasszonyaival menjen haza
378  5,      I|               engedelmeskedni tartozik és semmi váltság, semmi védelem
379  5,      I|           szabaditja őt, „mugik voltál és mugik maradsz.”~ ~Ha a mugik
380  5,      I|               a mugik feleséges ember, és nincsenek gyermekei, a földes
381  5,      I|              őt elválassza feleségétől és neki más feleséget, feleségének
382  5,      I|                bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével talált is
383  5,      I|               most palotában fog lakni és selyem viganót visel.~ ~
384  5,      I|                jogos neveiket viselni, és ezek a leányok voltak a
385  5,      I|           kőrök legragyogóbb ékességei és ezekért emelték ** nő társas
386  5,      I|          fogadott leányaik neveltetése és rendeltetése felől van szó,
387  5,     II|           tréfa nálunk is, hogy kutyát és macskát ellopni nem vétek,
388  5,     II|                leánykától.~ ~Az bement és hozott neki egy pohár vizet.~ ~
389  5,     II|                meg, elfogatta a csókot és vissza is adta forrón és
390  5,     II|               és vissza is adta forrón és szenvedélyesen.~ ~A grófnak
391  5,     II|               A leány egy szóra felűlt és vissza sem nézett, midőn
392  5,     II|             mind az ő rendeletére állt és szaladt, s éjjel nappal
393  5,     II|            hajdan finomabb társasághoz és nagy kényelemhez volt szokva.
394  5,    III|              Ha Feodora szelid, mivelt és érzékeny volt, az utána
395  5,    III|                leány annál vadabb volt és szilajabb, valóságos nőstény
396  5,    III|              ha megharagítanak, karmol és harap. Ez nem vágyott pompás
397  5,    III|              ha zivataros volt az idő, és nem lehetett medvékre vadászni,
398  5,    III|              sakjátékok, wisztasztalok és a legcsikorgóbb hidegben
399  5,    III|             megsokalta már a tivornyát és megszökött, s a többiek
400  5,    III|         csarnokából kiűzte a kufárokat és zsibárusokat, újra megjelen
401  5,    III|                y r i e e l e i s o n ! és melleiket megűtni, mondván,
402  5,    III|          háborúság ellen; a násznagyok és nyoszolyóasszonyok búzát
403  5,    III|              illett termetére a selyem és himvarrás, illett méltóságteljes
404  5,    III|            mulatsághoz, lesz étel ital és zene. Ne mondjátok, hogy
405  5,     IV|            mindenféle jó süteményekkel és sültekkel rakott asztal,
406  5,     IV|           foglaljon helyet a tornáczon és vigadjanak kedvök szerint,
407  5,     IV|           kétszeri intés, ettek ittak, és vigadtak s nem törődtek
408  5,     IV|              történnek.~ ~A vőlegények és menyasszonyok azon kitüntetésben
409  5,     IV|               menyasszony egy vőlegény és egy úrfi között.~ ~Van az
410  5,     IV|              társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~- Mert részegek,
411  5,     IV|          mintha holtrészegen feküdnék, és nem hallana, nem érezne
412  5,     IV|            terem egészen elsötétült, - és abban a pillanatban felszakittatott
413  5,     IV|              tagjain, teste véres volt és összekarczolt.~ ~- Hogy
414  5,     IV|              kést elvittem magammal.~ ~És azzal egy hegyes kést keblébe
415  5,     IV|             reá figyelt e pillanatban; és a midőn mindenki ő vele
416  5,     IV|           lassan aláforditá a fáklyát, és kioltotta azt, s midőn a
417  5,     IV|                velőket fagylalá meg.~ ~És azután becsapta maga után
418  5,     IV|                után az ajtót.~ ~„Az úr és az ő angyalai vigyáznak
419  5,      V|          kötelességének tartá felkelni és nem aludni többé.~ ~- Miért
420  5,      V|          részeg vagyok.~ ~- Légy józan és állj egyenesen.~ ~Az ember
421  5,      V|               Az ember egyenesen állt, és nem volt részeg többé.~ ~-
422  5,      V|            ablakon kiugrott, s apjával és násznépével el merészelt
423  5,      V|            hajdú megcsókolta ura kezét és eltávozott.~ ~A falu végén
424  5,      V|                húzódott apja háta mögé és nem mert felelni.~ ~A durva
425  5,      V|              észrevette őt s oda ment, és megragadta kezét.~ ~- Jösz
426  5,      V|              az urát elhagyta? Nem ura és parancsolója vagyok-e én
427  5,      V|               kezeik késeiket keresni, és ajkaik szitokkal telni meg.~ ~-
428  5,      V|               a két leány ment: Kozima és Malika, a zendülés véres
429  5,      V|     cséphadarói nem sokat értek a kard és pisztoly ellenében; a felriadó
430  5,      V|                  Hordjatok ide köveket és gerendákat, temessetek be
431  5,      V|             Jerünk mi ketten Malika.~ ~És a két leány felvett két
432  5,      V|             kastély alatt végig vonult és tele volt nagy hordókkal
433  5,      V|                a golyók járásán kivül, és bámulni azt a pokoli látványt,
434  5,      V|          megforgattak, Kozimáé volt.~ ~És ettől az éjszakától számitott
435  5,      V|           lázadás mint az északi szláv és a chinai fajoknál.~ ~Végre
436  6,      I|               megmenti Spanyolországot és a királyt, VII. Hernandót
437  6,      I|         elpattan a magasban, kék, zöld és rózsaszin csillagokat szórva
438  6,      I|             kivilágított utczákon forr és tolong a néptömeg, csupa
439  6,      I|                 Hernando pártvezére.~ ~És az egész tündéri tünemény
440  6,      I|            alakja az, melly a távolban és magasban úgy látszik, mint
441  6,      I|            mely a fekete éjben, hol ég és hegy összefoly, mintha a
442  6,      I|             mint találkoztak egymással és rokonaikkal, ismerőseikkel
443  6,      I|     viaszalakidomitás, magányos séták, és a kedvencz pókok időjósló
444  6,      I|  visszahozhatlan, a jövendő örökkévaló és a jelen egy feloszthatlan
445  6,      I|         homlokát. Oly forró volt feje, és keze oly hideg. Az ablakban
446  6,      I|                eltűnt előle.~ ~Kereste és sehol nem találta..... Végre
447  6,      I|                a hasadékot, mely a fal és a kürtőcső mellett támadt,
448  6,     II|             könnyebb lelkületű hölgyek és lovagok a tánczteremben
449  6,     II|               asztalon lapok, könyvek, és aczélmetszetek voltak izletes
450  6,     II|             accordjaira felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből
451  6,     II|             kiálta rátalálva a könyvek és ujságok közt turkáló férfira.
452  6,     II|         müvészeténél fogva, a dicsőség és fáradság miatt csak alig
453  6,     II|              halavány kék jáczint..... És mikor azután jöttek a végkitörés
454  6,     II|            hogy mindenki örüljön neki, és senki le ne szakitsa, melynek
455  6,     II|                s édes csengésű hangon, és a legtisztább castellan
456  6,     II|          akkori napok minden szinezetű és véleményű celebritásai,
457  6,     II|               s mind e különnemű, fajú és érzelmű tömeg, a közte elömlő
458  6,     II|               most jer tekints szélyel és számitsd fel a hatást, melyet
459  6,     II|          fölemelkedett s egy-két elmés és ragyogó mondatban felköszönte
460  6,     II|              Hernandót, de la Romanat, és a győzedelmet.~ ~A poharak
461  6,     II|              arczvonalmait, s mig élv- és izgatottságtól kimerült
462  6,     II|         látszottak, tartása nemes volt és büszke, homloka komoly,
463  6,     II|                a mit szenvedsz miattam és miattad. Ma is megbocsátottam
464  6,     II|                 a mit vétettél ellenem és magad ellen. Könyörüljön
465  6,     II|            Könyörüljön rajtad a halál, és rajtam is, mind a kettőnkön.”~ ~
466  6,    III|             burnótot orrába, úgy rázva és taszigálva azt a nagy, megtermett
467  6,    III|        felnyitott ajtón titkolózó kéz- és arczmozdulatokkal.~ ~- Nos
468  6,    III|                hanem végrendeletet tőn és meghalt. A végrendeletben
469  6,    III|            Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, hanem usia don
470  6,    III|         hallaná; azzal lefeküdt ágyára és várta, mig éjszaka lesz.~ ~
471  6,    III|           egymásután kiszedett köveket és téglákat reggelre rendesen
472  6,    III|           székét zajosan tevé ágyához, és nagyot ásitott, mintha fekünni
473  6,    III|              szoktak fűtőzni. A kémény és tűzhely most elhagyatva
474  6,    III|                szétfeszitett könyökkel és térdekkel kezde felkapaszkodni
475  6,    III|        kövezete látszék. Egy szédülés, és ő agyonzúzza magát. A hajlékony
476  6,    III|          bástyalépcsőn; ha utána lőnek és találják, jó; ha nem találják,
477  6,    III|             fel a könyvet, beletekinte és e sorokat olvasá benne:~ ~ „
478  6,    III|             rabruhája össze volt tépve és fenve a szökés viszontagságaitól
479  6,    III|            emberiségnek, a becsületnek és nekem.... Ez a csatatér.
480  6,    III|                Elmegyek érte a halálba és elhozom azt, vagy ott maradok,
481  6,    III|                a hol az terem.~ ~Szólt és csókokkal halmozá el a kezet,
482  6,    III|               ki a hasonlatosság közte és az arczkép között.~ ~Serena
483  6,    III|          különféle kifejezésteli arcz- és kézmozdulásokkal kisérve.~ ~-
484  6,     IV|         hallgatás van az üres utczákon és sötétség.~ ~De távolabb,
485  6,     IV|            Tajo partjain, ott fény van és élet. Száz meg száz őrtüz
486  6,     IV|                     Hinni vagy fogadni és nem feleselni; - szólt Jacinto
487  6,     IV|             hogy hátha megfogok halni? és most nem tudom kiverni a
488  6,     IV|          többet szenved, mint azelőtt, és mindazt ismét ő miatta.~ ~ ~ ~
489  6,      V|            vetettek a sötét égre....~ ~És ott, hol legnagyobb volt
490  6,      V|             pillanatban kezet: Jacinto és Diaz. ~ ~Don Diego, mielőtt
491  6,      V|             ostromlókat sűrű lőporfűst és hulló kövek, gerendák darabjaival
492  6,      V|             szépen.~ ~- No hát ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt,
493  6,     VI|            melyet kimondani átok volt, és viselni gyalázat, diadalkiáltás
494  6,     VI|              az utczákra a vén emberek és a kis gyermekek, s „viva”-
495  6,     VI|           lovag szivében szerelem volt és dicsőség.~ ~Délután a láthatáron
496  6,     VI|                sarkantyúba kapta lovát és tovarobogott.~ ~Fél óra
497  6,     VI|              eszébe köpenyét kibontani és magára venni. Egész addig
498  6,     VI|              volna gondolni.~ ~A zápor és mennydörgés elvonulta után
499  6,     VI|              összefolyt a világ, arcza és feje lángolt, mig kezei
500  6,     VI|             kedvesem! szólt a nő, öröm és kétségbeesés hangján.~ ~-
501  6,     VI|            Nevemet visszavivtam, Isten és törvény megbocsátott. Te
502  6,     VI|               hogy ismét boldog lehess és az enyim.~ ~- Az Isten igaz,
503  6,     VI|          boldog vagyok... rebegé az.~ ~És meghalt.~ ~Azon időben nagyon
504  7        |             semmit nem remél, nem hisz és nem szeret; kinek semmi
505  7        |                szép mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az.
506  7        |             Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és osztok.
507  7        |             szép szót és ütleget kapok és osztok. Számtalan emberrel
508  7        |          hordtam azt, most kívűlem van és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk:
509  7        |           madár kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely
510  7        |              tevé: hogy előttem futott és nem utánam. A völgy igen
511  7        |          nagyot nőtt a tővis, a küszöb és ajtó között felmagzott a
512  7        |              rá voltak bűvölve. Féltem és mégis vonzódtam bemenni
513  7        |                feszitve, azt benyomtam és beléptem. Az ajtót készakartva
514  7        |               rakva, fejét félre hajtá és nem mozdult.~ ~Egész tisztelettel
515  7        |                hogy félek, utánam esik és megragad.~ ~Félóráig ültem
516  7        |              gazdám még mindig ott ült és hallgatott. Gondolám: aluszik,
517  7        |        senkisem tudja: hol vette magát és hová lett? -~ ~Hogy ráakadtam
518  7,      I|        arczodat?~ ~Végy egy marok port és gondolj rá: hogy e por,
519  7,     II|                               II.~ ~Úr és szolga. - Az egész világ
520  7,     II|              egész világ egymásnak ura és szolgája. S nincs úr, kinek
521  7,     II|           fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr meghajtja
522  7,     II|                fejét a király előtt, - és minden király meghajtja
523  7,     II|              meglánczolva forog körüle és tűri, hogy ez idomtalan
524  7,     II|               végtelen közepéig kereng és engedelmeskedik egyik hatalom
525  7,    III|            időt, midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem
526  7,     IV|           szerető csókja, a bor lángja és az ellenség vére.~ ~Jut-e
527  7,     IV|              is.~ ~Első szerelem, első és utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb
528  7,      V|                hordozta az apa átkának és az anya könyhullatásinak
529  7,      V|              mind azt, a mi az életben és a halálban keserű.~ ~A férfi,
530  7,      V|                nem mentem vele. Elment és engemet látogatni nem jár.~ ~
531  7,      V|                a szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hivó eskü.~ ~
532  7,     VI|              hajnalt akartam szivemben és szivemen kivül látni, csak
533  7,     VI|               az ő arczát kelle néznem és láttam azt.~ ~Mint elsápadt
534  7,     VI|          mondott e titkos borzadásról; és vállamra hajolt és átölelt:~ ~
535  7,     VI|        borzadásról; és vállamra hajolt és átölelt:~ ~Hű lyánya előtt~
536  7,     VI|           Térdelve borúl a szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta
537  7,     VI|                  S csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~
538  7,    VII|               néhány száradt sirvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem
539  7,    VII|             nem hisz, semmit nem remél és senkitől sem szerettetik....
540  7,   VIII|        Futottam a világból. Szeretőmet és csábitóját megöltem.~ ~Épen
541  7,   VIII|              áll, mint egy világló kép és jövendőt mond fejemre. -
542  7,   VIII|             mint egy örökké élő emlék. És azóta is sokszor mosom kezemet
543  7,   VIII|               is sokszor mosom kezemet és soha le nem megy róla. Ott
544  7,     IX|                mai túdósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának
545  7,      X|         oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és szemeik jártak. Forintokról
546  7,      X|          jártak. Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. Jó sötét
547  7,      X|             ragyogott mindkettőn arany és drágakö, arczaikon vastag
548  7,      X|              nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön
549  7,      X|             rezgeték tollaikat fejükön és hátratekingettek.~ ~Egy
550  7,      X|          hátratekingettek.~ ~Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz.
551  7,      X|                férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen,
552  7,      X|               leány éktelen, idejemult és gazdag. Kezöket egymás kezébe
553  7,      X|          kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek,
554  7,      X|             mint mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal
555  7,     XI|            Pedig mindnyájan meghalunk, és igy mindnyájan megérdemeltük
556  7,     XI|          felett, mely ellepte a mezőt, és nézett és tátotta száját, -
557  7,     XI|             ellepte a mezőt, és nézett és tátotta száját, - mennyi
558  7,     XI|          tátotta száját, - mennyi fej! és e sok fej közűl egyedűl
559  7,     XI|                 végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten
560  7,     XI|              fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
561  7,     XI|           szemekkel bámúlt a bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt
562  7,     XI|              imádkozának az emberekhez és káromolták az Istent. Hát
563  7,     XI|              hogy fognak ezek jajgatni és orditani akkor! kiknek pedig
564  7,     XI|       csecsemősirás hallatszott, ajtók és ablakok s fenn a gerendázat
565  7,     XI|        megtömte oda benn zsebeit ezüst és arany szerekkel s odább
566  7,     XI|                 gyertyákat osztogattak és halotti czimereket és fátyolt
567  7,     XI|      osztogattak és halotti czimereket és fátyolt minden kisérőnek.
568  7,     XI|           drága ruhában a földre vetni és hivni a halált.~ ~Szegény
569  7,    XII|             Roppant fekete tömeg, alak és idom nélkül láthatártalan
570  7,    XII|         viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak e hegytetőre
571  7,    XII|               átkokat követtek el. - - És elveszének mind. - - Mert
572  7,    XII|             megolvadt ércztüzével urat és szolgákat mélyen eltemetett.~ ~
573  7,    XII|                   Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát,
574  7,    XII|            életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt melyben
575  7,    XII|             ledobnak, mindent, a mi él és mozog, azon kebeltől, mely
576  7,    XII|            fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. - A nemtő
577  7,    XII|              nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa neki leendő lakhelyét,
578  7,    XII|           szemeikkel merőn bámultak rá és nem szóliták meg. Sorra
579  7,    XII|       bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt rá nézve
580  7,    XII|              földön túl nincsenek évek és napok, csak a rettenetes
581  7,    XII|            Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak szavai!.... ...
582  7,    XII|              emberi szivnek, te kezdet és végnélküli iszonyú lény,
583  7,    XII|            népeket, miket egykor szűlt és ismét benyelt, a pyramidokat
584  7,    XII|             már város ne lett volna.~ ~És kietlen, puszta volt a föld
585  7,    XII|                a mi él. Erdők, virágok és az állatok ezer nemei nem
586  7,    XII|          léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
587  7,    XII|                vétek, az erény szégyen és bűnhödés tárgya, jutalmat
588  7,    XII|               magasabbra emelte arczát és tagadta teremtőjét, az Istent.~ ~
589  7,    XII|               együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: „
590  7,    XII|              hittel mondá: „van Isten” és meghalt a hóhér kezében.~ ~
591  7,    XII|            közepéig keresztül fagyott, és minden tűz kialudt rajta,
592  7,    XII|              fehérité meg e hajakat.~ ~És becsületben őszültek meg
593  7,    XII|                   Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a hideg,
594  7,    XII|            vért sirva két szemeiből.~ ~És az ég millio csillagai közűl
595  7,    XII|      sziporkázva szaladt végig az égen és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta
596  7,   XIII|              gond nem ismerő fejűnket. És azt a kéjt, mit érez az
597  7,   XIII|             örökké édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni.
598  7,   XIII|           édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni
599  7,   XIII|            Hogy ragyogott rajtok arany és drágakő és a büszkeség arcza!
600  7,   XIII|                rajtok arany és drágakő és a büszkeség arcza! Mily
601  8,      I|            társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva,
602  8,      I|               magáról kalapot, keztyűt és vadászkürtöt. Medvére mentem
603  8,      I|           vadászkürtöt. Medvére mentem és ördögre akadtam, minden
604  8,      I|        fegyveremet ragadtam, czéloztam és rálőttem. Reszkető kezem
605  8,      I|                akarod látni?~ ~- Látni és legyőzni, mondá Ernő büszkén
606  8,      I|           legyőzni, mondá Ernő büszkén és önhitten.~ ~- Vigyázz magadra,
607  8,      I|            közé tartozik, kik fogaikat és körmeiket használni tudják.~ ~-
608  8,     II|               a folyam a völgyi ködben és az éjszakában elenyészik.~ ~
609  8,     II|             lejebb húzódnak a völgybe, és úgy tetszik, mintha ott
610  8,     II|               mind feketék, éjszinüek, és a tó, mely alakjaikat visszaadja,
611  8,     II|      lombjaikkal tünnek ismét elő, kék és liliomszin a gránitos szikla,
612  8,     II|              hasadékokban sárga, piros és zöld foltokkal terhelve.~ ~
613  8,     II|            királya, legyen ember!~ ~...És ime - mi alak jelenik meg
614  8,     II|           beszéli, a sziv ember szive, és a lélek isten lehellete
615  8,     II|               hőség futotta el arczát, és minden tagjait vad, leopárdi
616  8,     II|         vizesés nem hagyta őt átjönni, és a kitől még sem futott odább,
617  8,     II|             őrjöngött, őt ekként látva és hozzá nem juthatva.~ ~ ~ ~
618  8,    III|                mig ujra megnő rajta fa és bokor.~ ~A fekete égett
619  8,    III|                magzottak föl.~ ~Messze és közel nem látni egyebet,
620  8,    III|               egymásba fonódott mahola és iszalag indáit, a törpe
621  8,    III|          mintha távoli gyermeksikoltás és vadállatok bömbölése hallatnék.~ ~
622  8,    III|         morogva, duzzogva, bömbölve, - és leghátul egy magas délczeg
623  8,    III|           elhangzik sikoltás, bömbölés és fütyölés, a szélzúgás összemossa
624  8,    III|        gyermekhez, azt felkapta ölébe, és kebléhez szoritá.~ ~A medve
625  8,     IV|                éjjel. Elnyugodott szél és madár. Egyedül járt végig
626  8,     IV|              meg füleit, húrok pengése és emberi nyelv danája......
627  8,     IV|               maga előtt, égő arczczal és szemekkel, és ajkain s minden
628  8,     IV|             égő arczczal és szemekkel, és ajkain s minden arczvonásán
629  8,      V|              kinek phantasticus nyuszt és hermelinprémes öltözéke
630  8,      V|              alig rejté el bájait, kar és vállak mintha tajtékból
631  8,      V|            közt kedvesét meglátta, düh és szikrázó harag, a megbántó
632  8,      V|                s a rákövetkező szégyen és kétségbeesés, midőn kedvese
633  8,      V|        tivornyáztak, ittak a vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek
634  8,      V|          mintha soha sem láttam volna, és már most e leánytól is elment
635  8,      V|                egyik inasa belép hozzá és jelenti, hogy egy vén pórasszony
636  8,      V|            válaszszal: hogy vén biz az és rút, mint az éjszaka.~ ~
637  8,      V|                Tudtam! orditá, poharát és pénzét a falhoz vágva a
638  8,      V|               A czimborák tovább ittak és danoltak.~ ~ ~ ~
639  8,     VI|               azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.~ ~
640  8,     VI|                   A gyermek édes anyja és nagyanyja laktak ott egyedül.
641  8,     VI|                Néhány hó alatt értette és beszélte az emberi hangokat,
642  8,     VI|      tántorodott vissza a látvány elől és zavarodottan kérdé: „ki
643  8,     VI|            miatt kérdőre vonhatna.~ ~- És ha én e leányt, miután bebizonyitám,
644  8,     VI|                 elkisérte börtönébe is és őrzi éjjel nappal, mintha
645  8,     VI|            sürget, akkor föllépek vele és nőül veszem; ha békében
646  8,     VI|       neveljenek belőle Isten számára, és halottat a világra nézve.~ ~
647  8,    VII|                vadakat, a szél zúgást, és a hold világot, elmegyünk
648  8,    VII|              ugrott ki a házból, szája és körmei véresek voltak, orditva
649  8,    VII|               üldözék kocsiját, medvék és farkasok; mintha mind összebeszéltek
650  8,    VII|           szilaj fenyegető női alakot, és hallá, vagy csak vélte hallani,
651  8,    VII|              rosz leszesz, eljön érted és elragad.”~ ~ ~ ~