Rész,  Fezejet

 1  1,      V|     falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~ ~Oda kinn orditott
 2  1,   VIII|     Többek között kérdezém, hogy jutott a státus ehez a gunyhóhoz?~ ~
 3  1,     XI|       volna énekelni.~ ~Végre az jutott eszébe, hogy felhivjon bennünket
 4  2,    III|           tehát másnak is eszébe jutott már: hogy ő oly soká él!~ ~„
 5  2,      V|          felejtette azt soha; az jutott eszébe, mikor imádkozni
 6  3,    III|   ellenségednek, ki koldús botra jutott miattad; erdők fenevadai
 7  3,    III|     Murányi Ádám pedig vénségére jutott azon szép tapasztaláshoz,
 8  3,    III|  emlékezni, mihez boldog korában jutott.~ ~Egyébiránt a lyány atyja
 9  3,    III|          országába; midőn eszébe jutott, hogy tán illendő volna
10  3,    III|         az akasztófa alá. Eszébe jutott, hogy egy év előtt mily
11  3,      V|     tudta volna, hogy ezek miatt jutott oda!~ ~- ~ ~
12  5,     II|       boszontás után végre hozzá jutott a keserűségeit okozó tárgyhoz,
13  5,     II|        úrhölgynek itt is csak az jutott eszébe, hogy ime egy gonosz
14  5,    III|          a kiknek csak a roszból jutott untig való; hanem mi csak
15  5,    III|         úri társaságnak pedig az jutott eszébe, hogy milyen jeles
16  5,     IV| alárohanó leány oly szerencsésen jutott a földre, hogy legkisebb
17  6,    III|        összefonva, s melyhez úgy jutott a rab, hogy czérnát kért
18  6,    III|             Néhány ölnyi magasra jutott már fáradságos küzdelemmel,
19  6,    III|      kétségbeesés e pillanatában jutott eszébe: hogy hisz a kötél,
20  6,    III|      keresztűl egy sötét szobába jutott.~ ~Tapogatózva körülment,
21  6,     IV|    veszteni a fogadást. Soha sem jutott csata előtt eszembe az a
22  6,     VI|        messze erdőig. Csak itten jutott eszébe köpenyét kibontani
23  7,     XI|          Később valakinek eszébe jutott azt mondani, hogy az ember
24  8,    III|        rosz volt. Most az eszébe jutott, összetette kezeit s szepegve
25  8,      V|     társaságot elhagyni ürügyhöz jutott, biztatva társait, hogy
26  8,    VII|         a kétségbeesés.~ ~Eszébe jutott a mit valaha állati ösztönről