Rész,  Fezejet

 1  4,     II|              Maga lőtte meg magát, asszonyom. A pisztolyok mik mellette
 2  4,     II|      önuralkodását a segédtől.~ ~- Asszonyom, a halálhir hamar terjed.~ ~-
 3  4,     II|           Ezt nem szükség elvennem asszonyom.~ ~És Angelika ismét ott
 4  4,    III|  kigyulladt; fölkelt helyéről.~ ~- Asszonyom... Én kegyedet évek óta
 5  4,    III|           intés elmarad, meghalunk asszonyom, a halál legirtózatosabb
 6  4,    III|   hajthatatlan lelke, de meghalunk asszonyom, megosztjuk a halált, ön
 7  4,     IV|     iszonyatos.~ ~- Legyen nyugodt asszonyom, szólt közbe az elnök, e
 8  4,      V|    kezdhesse.~ ~Önnek családi neve asszonyom „Duforet Angelika?”~ ~-
 9  4,      V|          volt eltitkolnia.~ ~- Nos asszonyom, most az egyszer tán nem
10  4,      V|         irtózatosan.~ ~- Sajnálom, asszonyom, de ez egy kivánsága alig
11  4,      V|        kohol ellenem.~ ~- Épen nem asszonyom. Ő esküvel állitá, hogy
12  4,      V|        megvetéssel fogadhassa.~ ~- Asszonyom; kezdé Taillard megállva
13  4,      V|  megvetésnél.~ ~- Emlékezzék ön rá asszonyom, mit mondtam önnek előbbi
14  4,      V| megoszthatni a halált és meghalunk asszonyom, meghalunk a halál legirtózatosabb
15  4,     VI|          örökké hű válasza.~ ~- Jó asszonyom. Meglátandjuk, meddig fogja
16  4,     VI|      nevéről rá fog kegyed ismerni asszonyom, szólt szigorú hangon M.
17  6,    III|        szájából a szót.~ ~- A hogy asszonyom elbocsátott, szólt az félénken
18  6,    III|              Tehát hallják. A mint asszonyom magára maradt, én ott maradtam
19  6,    III|            részébe belátni. A hogy asszonyom egyedül vélte magát, az
20  8,     VI|     kolostorban meghalt.~ ~- Tudom asszonyom. Láthatja hogy cselédeim
21  8,     VI|               Roszul van értesülve asszonyom, sőt nőmnek igen is hiven
22  8,     VI|            Úgy-e hiven van találva asszonyom? Vonásról vonásra, arcz,
23  8,     VI|      elfödé kezeivel.~ ~- Látja ön asszonyom, folytatá Darvai hidegen,
24  8,     VI|     mosolygott.~ ~- Ne féljen tőle asszonyom. Ez a vadállat ön leányának
25  8,     VI|          olyan roszak a vadállatok asszonyom, mint a minőknek őket az
26  8,     VI|           arra feleljen.~ ~- Ha ön asszonyom, leánya hozományaért sürget,