Rész,  Fezejet

 1  1,      I|            azokból.~ ~Egyszer elém áll s elkezdi magasztos arczczal,
 2  1,     IV| népkifejlődésnek semmi akadály nem áll útjában, egy gazdag mellett
 3  1,     IX|         melyek közt legelsö helyen áll egy magyarországi férfi,
 4  1,     XI|           igen rövid sententiákból áll) melynek értelmét citoyen
 5  1,     XI|         hozta őt magával, ide künn áll az ajtóban.~ ~Hát híják
 6  2,      I|      lőlyukaknál. Egyetlen árbocza áll csak, az is a víznek hajlik,
 7  2,      I|          kapitány a hajó fedezeten áll, hallik tompa szélcsapászerü
 8  3,     II|       alatt fegyverére támaszkodva áll a végőr, fejére levont fekete
 9  4,     II|       mindenkit, a ki követeléssel áll elő.~ ~- Madame, kötelességemnek
10  4,    III|      álmodom, szüntelen e gondolat áll előttem, hogy birnom kell
11  4,    III|         oly iszonyú esemény emléke áll, melyet ha eltudnék feledni,
12  4,     IV|      gonosztevőnek, ki birái előtt áll, ily szemeket adott-e az
13  4,      V|        felel, azután megszökik? Ki áll jót arról, hogy ez ember
14  5,      I|       legnagyobb herczegnőknek sem áll hatalmukban, hogy mikor
15  5,      I|           a földes úrnak érdekében áll, hogy őt elválassza feleségétől
16  5,      I|           a földes úrnak érdekében áll, hogy jószágán sem éhen
17  5,     IV|          pohár. Egy gömbölyű pohár áll az asztalon, melyre ez van
18  5,     IV|            fektetik, megint talpra áll s tovább kell inni belőle.~ ~
19  6,     II|         vette észre, hogy karöltve áll, s egyszerre kiemelte karját,
20  6,     IV|        olyan sokba fogadjak, hanem áll száz arany.~ ~- Azt megisszuk
21  7,   VIII|           elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló kép és
22  7,    XII|       támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag közepén,
23  8,      I|     elkezdik sarkalni, a medve nem áll velök csatába, hanem fut
24  8,     II|            fürösztve, s a mint ott áll a hófehér köd közepében,
25  8,      V|   helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e
26  8,     VI|           hazánkban oly rosz lábon áll az igazságszolgáltatás,