Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|            hazájának nevezi a földet, melyen megtelepült és tudja azt
 2  1,     IV|        elsülyedve látná azt a földet, melyen született, megáldaná a tengert,
 3  1,      V|            szél valami lyukat talált, melyen keresztül bedúdolt hozzám,
 4  1,      V|              és még egy másik csónak, melyen Fricz és Jancsi voltak,
 5  1,     VI|            megmondta a szabott dijat, melyen alul nem szegődik; csekélység
 6  1,   VIII|          közeledni egy fakó szamarat, melyen csak amugy a szőrén ülve
 7  1,   VIII|         akadtunk egy olyan meredekre, melyen a lovainkat csak ugy birtuk
 8  1,   VIII|            nagyvilágnyelven dolgozik, melyen minden nemzet egyaránt megértsen,
 9  1,     XI|      legkényelmesebb alkalmatosság, a melyen utazni lehet.~ ~Szeretett
10  2,      I|           érni. Ez egy hajó árnyképe, melyen ködszerü emberi alakok látszanak
11  2,      I|               viseli, és e tengerről, melyen azt a kósza szellő fel-
12  3,     II|          fejét lehajtá azon vánkosra, melyen a halott feje volt, és szemeit
13  3,    III|          sorstól; - azon nyakkendőre, melyen megfúlt, szép czifrán volt
14  3,     IV|            halottat az ágy lepedővel, melyen feküdt, s annálfogva hátára
15  4,     VI|               dobszó mellett az úton, melyen jött, újra visszament.~ ~
16  4,     VI|            kis ajtó nyilt meg előtte, melyen a mint belépett, az esküttszék
17  5,      V|               be minden darab földet, melyen átvonult.~ ~A leghunyászabb
18  6,    III|               előre egy kis hasadást, melyen keresztűl a szoba minden
19  6,    III|            rézért.... Ugyanazon úton, melyen jött, ismét visszacsúszott,
20  6,    III|         keblén a tapadó éji burkonyt, melyen keresztűl még a sziv sebesebb
21  6,    III|                felszakitá az ablakot, melyen keresztűl a jelenetet nézte
22  6,      V|               az összezúzott zongora, melyen Serena szokott játszani.~ ~
23  7,      I|               e ragyogó világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt,
24  7,    XII|                Rég elfelejté a napot, melyen született; el a népeket,
25  8,     II| sziklapárkányon, valami rést keresve, melyen lefuthasson rajta. Mindenütt