Rész,  Fezejet

 1  1        |   egymásnak, hogy itt az idő, melyben a nemzet megoszlattassék,
 2  1,     IV|     dicsekednék azon sorssal, melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~ ~
 3  1,   VIII|   intéztünk citoyen Kurczhoz, melyben felszólitók, hogy kiván-e
 4  1,   VIII| szikráztak. Azon pillanatban, melyben nekem ugrott, szerencsésen
 5  2,     II| fonott kosárkát pillanta meg, melyben gondosan letakarva és bepólálva
 6  2,     II|    vén volt: hogy itt az idő, melyben a halvány szüzcsillag, mely
 7  2,    III|       a szédítő, ragyogásnak, melyben mint oltárkép bálványoztatott.
 8  4,      I|       o n n e r s, azon időt, melyben ismét irni fog neki, még
 9  5,      I|    olyan társaságot gyűjteni, melyben mindenki hasonlóan kellemes
10  5,      I|    attól a fentebb leirattól, melyben jámbor asszonyságok fogadott
11  5,     II|   levelet nem irt volna neki, melyben a legszivesebb hálálkodásokkal
12  6,    III|    volt, egy kandallós terem, melyben télen át az őrök szoktak
13  6,    III|     az ajtót, midőn egy hang, melyben a kapuséra lehetett ismerni,
14  6,      V|     szépen egy bizonyitványt, melyben elismered: hogy az a férfi,
15  6,     VI|       élet kezdődik velünk, a melyben... boldogok leszünk.~ ~Öt
16  6,     VI|      s a vén kastély tetejét, melyben élte kincse rejlik. E tekintet
17  7        |       messze tőle kallómalom, melyben rezet zúztak, s benn az
18  7        | sziklába vájt tágas teremnek, melyben több egyszerű bútoron kivül
19  7        |        Az alak azon perczben, melyben hozzáértem, összeomlott, -
20  7,     IV|       vágyadat azon perczben, melyben megkivántad betölti. Akarsz
21  7,      V|   érte családját, a fénykört, melyben született, s melyet megszokott;
22  7,    XII|  napot és éjszakát, a bölcsőt melyben ringattak, s a temetőárkot
23  7,    XII|      a kerekföldön sirt ásni, melyben már egykor halott ne lett
24  7,   XIII|    egykor laktanak; az ágyat, melyben feküdtek, fölkeresik; az
25  8,     VI| találta többé ott, a kosárka, melyben kihozta, üres volt.~ ~Az