Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|            ki nem törülné belőlük.~ ~Engem a boldogság érzete is bánt.~ ~
 2  1,      V|           tudott róla többet, csupán engem lepett meg a gondolkozás,
 3  1,      V|           hogy nem ettek volna-e meg engem; az bizonyos, hogy ki akartak
 4  1,     VI|            mi vagyok?~ ~Mondám, hogy engem Hurday Lászlónak irnak.~ ~
 5  1,    VII|           teljesitve, elvből szoktat engem mindazokhoz; a műtét sikerül:
 6  1,   VIII|         kezét nyujtva felénk s elébb engem azután Friczit, végre Jancsit
 7  1,   VIII|              rohant volna, mind csak engem nézett, még megérem, hogy
 8  1,   VIII|          volna. -~ ~De majd elfogott engem egy hal, monda ő, csunya
 9  1,     XI|            két kezével fogta. A mint engem meglátott, el kezdett rugódozni,
10  1,     XI|             közt keresztülugrálta, s engem hasztalan biztatott, hogy
11  1,     XI|             birkózzam vele.~ ~De már engem, teringette vadkirálya csak
12  1,     XI|     tapasztalám, ő is örömest látott engem.~ ~Nehány napig egészen
13  1,     XI|           orvosszere sem gyógyit meg engem, s még csak enyhiteni sem
14  1,     XI|           mert betegséged rám ragad. Engem oda vont magához a haldokló.
15  1,    XII|        példabeszéddé odahaza, mindez engem meg nem tántorit akaratomban.
16  3,      I|          vihar között, mindenható! - Engem pedig engedj meghalni, és
17  3,     II|         szegény apám, mint sirna, ha engem sem láthatna többet!” -
18  3,     IV|      átkozott lesz az a nap, mellyen engem vendégednek fogadtál.” - - „
19  3,      V|           kutathassák, s a fürkészők engem találtak elő, s egy közülök,
20  4,     II|              késztették, ne kiméljen engem, mondja: hogy rosz, hűtelen
21  4,    III| megmaradóknak.~ ~- Uram, ön ajánlata engem megtisztel s ezt köszönöm.
22  4,      V|       megkérdhetem tőle: miért üldöz engem ily irtózatosan.~ ~- Sajnálom,
23  4,      V|              tartogatja e szót, mely engem boldoggá tehetne, és én
24  4,     VI|      tekintetet megtartani? Kövessen engem.~ ~Moncené nyugodtan hagyta
25  6,    III|            az asszonyunk férje? mert engem megöl a titok.~ ~- Hijjába