Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|   kényszeriti, fut a tisztelkedők elől. Magam is alig várom, hogy
 2  1,      V|    letakarodott lassankint az eső elől a födözet alá; magam csak
 3  1,     VI|         minden; csak engedd, hogy elől kezdjem, a dolgot.~ ~Megérkezvén
 4  1,     XI|           van megfutni minden baj elől s nagylelküséget csinálni
 5  3,      I|       nyavalyogtak, kik a dögvész elől futva iszonyúan eltorzúlt
 6  3,     IV|          a lyányt elveszté szemei elől, egy gyalog bodza árnyába
 7  4,     IV|      végre egészen eltünt a világ elől, a Poissorier külváros legrejtettebb
 8  4,     IV|           ember azon eszmét, a mi elől a halál karjaiba veti magát,
 9  4,     IV|        nejéhez? mit tán hitelezői elől akart elrejteni, de mit
10  4,     VI|          a hosszú fekete menetet, elől, hátúl fegyveres katonaság,
11  5,     II|          többiekkel együtt szemei elől. Ki tudná, hogy mi lett
12  5,    III|      felültették az úri szánokra, elől ment, a ki fútta a balalajkát,
13  5,      V|        hullámzott a kastély felé, elől a két leány ment: Kozima
14  6,      I|         róva, ismét eltűnt szemei elől.~ ~A fogoly felállt egy
15  6,    III|           az ajtót, s eltűnt szem elől.~ ~ ~ ~
16  6,     IV|          s mégis mindig ő nyargal elől a csatában. Mondtam én,
17  6,      V| szétfutottak Madridból a csatazaj elől, odahagyták házaikat; az
18  7,    VII|         száll alá, elvesznek szem elől a távol remények partjai,
19  8,     II|     között eltűnt a vadász szemei elől, ki őt még mindig nem szűnt
20  8,     II|     minden menekülést az üldözött elől. Reszketni látszott a kéjtől,
21  8,    III|      csalitos, harasztos avarban. Elől egy gyermek, ki a kétségbeesés
22  8,     IV|        benne minapi üldözőjét, ki elől a nyilt halálon futott keresztül,
23  8,     VI|         napot, önnek az üldözései elől menekült a kolostorba.~ ~-
24  8,     VI|      tántorodott vissza a látvány elől és zavarodottan kérdé: „
25  8,    VII| emberarczot, elfutunk az emberszó elől, nem jövünk lakásaik felé