Rész,  Fezejet

 1  1,   VIII|         mintegy vasaló. Öltözete egyetlen darabból állott a szeretetreméltó
 2  1,     XI|      titkolta előlünk baját s az egyetlen orvosságot, a v i g a s
 3  2,      I| párkányok alatt s a lőlyukaknál. Egyetlen árbocza áll csak, az is
 4  2,      I|           egy kajdacs (papagáj), egyetlen élő lény, mely lakosaiból
 5  2,     II|        ekkor már 70-éves volt, s egyetlen fekete szál nem volt fehér
 6  2,     II|        vele együtt elviszik azon egyetlen lény szerelmét, mely éltében
 7  3,      I|       lánczszem bekeríthet! Csak egyetlen napsugár járna le hozzám
 8  3,      I|         hozzám keskeny nyiláson, egyetlen atomja annak a köz áldásnak,
 9  3,    III|         himezte a kendőt számára egyetlen lyánya, ki igen szép lyány
10  3,     IV|         jól roszszul kormányozva egyetlen férfi által a tulsó part
11  3,      V|          pedig halálos ellensége egyetlen leányának szeretője. Övé
12  4,      V|          a szerelem miatt. Önnek egyetlen szava visszaadhatná nyugalmát,
13  4,      V|           boldogságomat nekem, s egyetlen szó fölmenthetné önt mind
14  6,      I|          szűk ablakai közűl csak egyetlen egyben van két szál gyertya
15  6,     II|   kellett neki virúlnia, mint az egyetlen virágnak, melyből nincs
16  6,     IV|           Madrid utczái sötétek. Egyetlen lámpa sincs meggyújtva,
17  7        |     elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón
18  7,    VII|       magamtól mindent.~ ~Szivem egyetlen seb, de legfájósabb ott,
19  7,     XI|         hajót temetett gyomrába, egyetlen férfi úszott a villámfénynél
20  7,    XII|          kerek föld népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében
21  7,    XII| becsületben őszültek meg azok.~ ~Egyetlen fia volt az ősz apának,
22  7,    XII|    kézzel kiálta gyilkos átkokat egyetlen fiára. Szava túldörgé a
23  8,      V|    szobába, melynek tetején volt egyetlen gömbölyű ablaka, az egész
24  8,     VI|   rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején,