Rész,  Fezejet

  1  1,      I|              kinek nyiltsága ismerős volt mindenki előtt, ki vele
  2  1,      I|           rajzokkal illustrálta. Ott volt: a majom mint hős, a majom,
  3  1,      I|           bús tekintetet megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás
  4  1,    III|     szabadságé, hol egy nép zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia
  5  1,     IV|              egész úton derült egünk volt, mindenki sajnál bennünket,
  6  1,     IV|           napokban atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot
  7  1,      V|          utazott, legtöbb az utolsón volt összeszoritva, külön kabinja
  8  1,      V|            rajtam kivül senkinek sem volt. Elindulásunk előtt valami
  9  1,      V|           visszafelé, pedig oly sűrű volt a köd, hogy az ember a hajó
 10  1,      V|        publikumra. Az idő criminalis volt, a ködöt harapni lehetett,
 11  1,      V|              kinek még a bőre száraz volt, azt is keresztüláztatta.~ ~
 12  1,      V|           fejemen gutta-percha sipka volt, lábamon kaucsuk csizma
 13  1,      V|            oldalon egy kulacs, abban volt valami pálinka, melyhez
 14  1,      V|              most már a kapitány sem volt oda fenn, az eső szakadt,
 15  1,      V|                 Egy fiatal menyecske volt az, ki férjestől Amerikába
 16  1,      V|              hogy neki ajándékoztam. Volt egy czifra alföldi bundám.
 17  1,      V|        persze hogy iszonyatos figura volt benne. Lehetetlen volt,
 18  1,      V|        figura volt benne. Lehetetlen volt, hogy igy meg ne mutassa
 19  1,      V|       newfoundlandi, a födözet telve volt jajgató tehetetlen néppel,
 20  1,      V|         karfán bele a tengerbe.~ ~Ez volt aztán az a fürdő, a mit
 21  1,      V|            egy valaki, kiben egyedül volt emberszeretet és becsületérzés
 22  1,      V|             nép között s ez a valaki volt a newfoundlandi kutya. Utánam
 23  1,      V|             a kapitány szállott.~ ~Ő volt az utolsó, a ki elhagyta
 24  1,     VI|        sokaság a kandalló tüze körül volt seregelve, egyik lehúzta
 25  1,     VI|                 Egy óra alatt készen volt a commissióval, a sietség
 26  1,     VI|        negyedik a negyedikben.~ ~Ugy volt, a szobák mind egymás tetejében
 27  1,     VI|             annyi fizetésem nekem is volt főszolgabiró koromban.~ ~
 28  1,     VI|         állnak.~ ~Harmadnap vasárnap volt. A legény délelőtt elvégezte
 29  1,     VI|          Délután csöngetek, valamire volt szükségem, az én inasom
 30  1,     VI|             miatt. -~ ~Az felesleges volt; felelt ő hidegvérrel, miután
 31  1,    VII|               Egy tavaszi ibolyaszál volt az, minő e világrészen alig
 32  1,    VII|         cserébe adott mosoly őszinte volt!~ ~Lelkem vágyódásaiból
 33  1,   VIII|       benéztünk, sehol egy lélek sem volt, az egész város állt három
 34  1,   VIII|              akár ott maradjunk. Nem volt mit tenni mást, mint citoyen
 35  1,   VIII|        pávián, szakálla, haja hosszu volt, fésű zsarnokságát soha
 36  1,   VIII|         egyikében, mely semmivel sem volt piszkosabb mint a másik,
 37  1,   VIII|        földet, hanem az annyira tele volt nőve tüskével, miszerint
 38  1,   VIII|     miszerint e ceremóniát kénytelen volt akkorra, halasztatni, mikor
 39  1,   VIII|             egész társaság képe tele volt improvisalt rúnákkal, miket
 40  1,   VIII|       rajzolt reá, csizmáinkon nehéz volt az agyag s el voltunk csigázva
 41  1,   VIII|          lefestve; no épen ilyen nem volt az a valóságban: hanem két
 42  1,   VIII|         valóságban: hanem két faágas volt leverve a földbe, s azon
 43  1,   VIII|        kukoriczaszárból. Az eleje el volt rekeszelve tövissel, ez
 44  1,   VIII|              rekeszelve tövissel, ez volt az ajtó.~ ~Ez a pavillon
 45  1,   VIII|           meg.~ ~S ez bölcs gondolat volt. Mert itt a milyen forró
 46  1,   VIII|              város.~ ~Még egy örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat
 47  1,   VIII|         teremtésnek, mely oly formán volt alkotva, hogy mozdulatait
 48  1,   VIII|          voltak tetovirozva, bőre ki volt hánytatva kék zöld tulipántok
 49  1,   VIII|      porczogóján egy hosszu halcsont volt keresztül szurva, minőt
 50  1,   VIII|         plajbászszal, a mi az orrába volt dugva. -~ ~Pajtás, mondék,
 51  1,   VIII|      kányabogyó, tej, vaj és fagygyu volt gyönyörü tuttifruttivá összefőzve,
 52  1,   VIII|         telepitvényt, egy egész hold volt affélével szépen beültetve.~ ~
 53  1,   VIII|            szaladni. -~ ~Tekenősbéka volt az miért nem fogtad el?
 54  1,   VIII|           nagy fejü állat, négy lába volt és száz fog a torkában,
 55  1,   VIII|         óriás kigyót találok, akkora volt, mint egy gerendely, a mint
 56  1,   VIII|             melynél fogva az a fához volt megkötve, s ott hevert a
 57  1,   VIII|      lóistrángokat szabtam belöle.~ ~Volt vagy hatpár igen szép gyöngytyukom,
 58  1,   VIII|         reggelre minden tyukomnak el volt rágva a feje, a vérüket
 59  1,   VIII|            helyéből.~ ~Már ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom
 60  1,   VIII|              puskámat, mely a falnak volt támasztva, kivettem.~ ~Csak
 61  1,   VIII|      kivettem.~ ~Csak az egyik csöve volt golyóra tőltve, vigyáznom
 62  1,   VIII|            mely oly különös hatással volt rám, hogy valahányszor elaludtam,
 63  1,   VIII|         capellának; szerencsémre jól volt lakva, azért nem bántott.
 64  1,   VIII|                 Egy hét alatt készen volt a házunk.~ ~Otthon a béresek
 65  1,     IX|        eddigelé csak fényűzési czikk volt, egy oly ujabb alkalmazását
 66  1,      X|        családunk minden tagja együtt volt, az aratók a mezőről tértek
 67  1,      X|       kérdezősködő beszéd - magyarul volt mondva.~ ~Világosan hallók,
 68  1,      X|            kellemetlen összeütközése volt.~ ~És mennyi öröm volt e
 69  1,      X| összeütközése volt.~ ~És mennyi öröm volt e találkozásban most! Atyám
 70  1,      X|         barátunknak neveztük, boldog volt, a ki melléje ülhetett közőlünk.
 71  1,      X|              kinek látása is gyülölt volt otthon előttem. Gondolj
 72  1,     XI|       farsang elmultával első dolgom volt vetéseimet megnézni.~ ~A
 73  1,     XI|      vetettem, három ölnyi magasságu volt a viz, s azon a salamandrák
 74  1,     XI|            meg egyebet mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez időben előjöttek
 75  1,     XI|              ki köröskörül szépen ki volt pingálva sáfránynyal és
 76  1,     XI|          vörös agyaggal, az orra fel volt hasitva méltóságosan, s
 77  1,     XI|          lescalpozott, egyik kezében volt egy hosszu harminczfogu
 78  1,     XI|            csakhogy még nagyobb feje volt. A menyasszonyi hozomány
 79  1,     XI|      menyasszonyi hozomány a nyakába volt téve, egy tarka kutya, melynek
 80  1,     XI|           kaczikának, s mig ez azzal volt elfoglalva, belerugtam a
 81  1,     XI|              kutatott.~ ~A gerendára volt felakasztva félfont faggyugyertya,
 82  1,     XI|            napig egészen magán kivül volt az egész család öröm és
 83  1,     XI|        darabját a hazádnak, mely rád volt bizva. Mindennap olvasom
 84  1,     XI|     leggazdagabb urak, kikre legtöbb volt bizva, egész falvakat, egész
 85  1,    XII|              hanem egész mellénye el volt már boritva vérrel.~ ~Én
 86  2,      I|        gályarom, mely hajdan tarkára volt festve, még látszanak néhol
 87  2,     II|            Tamás hetvenkét esztendős volt, midőn megházasodott.~ ~
 88  2,     II|              Tamás legszebb idejében volt, ugy szolván alig 54 éves,
 89  2,     II|       boszankodott. Soha szomoru nem volt, nem panaszkodott felebarátjaira,
 90  2,     II|            is oly szegény talált fiu volt, kinek sem atyja, sem hazája,
 91  2,     II|            légyen, azon isten áldása volt. Vállalatai hirhedtek voltak
 92  2,     II|           szavai. Magánéletében maga volt a jóság és szelidség eszményképe,
 93  2,     II|              melybe kis rézlapra fel volt írva: hogy a gyermek leány
 94  2,     II|           időig nőtelen, családtalan volt. Ifjusága sanyar és nélkülözések
 95  2,     II|              se vegye; ő pedig képes volt makacsul állva maradni azon
 96  2,     II|             Tekintete csak akkor nem volt kellemetlen, ha hideg komolyságot
 97  2,     II|         elfutott ki hozzá szokva nem volt. És ő ezt jól tudá. Szelid,
 98  2,     II|           tudá. Szelid, jámbor lélek volt, de nem bárgyu, elfogadott
 99  2,     II|             Tudta hogy őt nevetik.~ ~Volt tehát mégis végre egy élő
100  2,     II|           Ugy kelle lennie. Ő gazdag volt, s napjai, mint hívé, számlálva
101  2,     II|     születésnapjára; s midőn 16 éves volt, szendeségben és alázatosságban
102  2,     II|         fölül mulá. -~ ~És minő szép volt. Boldogságos isten! Az emberek
103  2,     II|              Tamás ekkor már 70-éves volt, s egyetlen fekete szál
104  2,     II|             egyetlen fekete szál nem volt fehér hajfürtei között.
105  2,     II|              másikban elűl. Adamante volt 17-, Tamás 71-éves.~ ~Tizenhét
106  2,     II|              mert ember ismerete vén volt: hogy itt az idő, melyben
107  2,     II|              n d v i s e l ő j e. Ez volt a legelső botlás mit Rynn
108  2,     II|          szerelmét, mely éltében övé volt. - De jól számitott. A leány
109  2,     II|               mert tudva semmije sem volt; szegényhez nem mehetett,
110  2,     II|          megszokta.~ ~Hetvenkét éves volt Rynn Tamás, midőn megházasodott.~ ~
111  2,     II|            rá, hisz Rynn oly jóember volt, mint senki más s azon felül
112  2,    III|                 Rynn Tamás félév óta volt nős és mint hitte, boldog.
113  2,    III|             szépsége ünnepi tünemény volt a világban, szendesége oltármalaszt
114  2,    III|        oltárkép bálványoztatott. Nem volt ohajtása, mely azon perczben
115  2,    III|             s másnap neje szobájában volt a papagáj. Mondják: hogy
116  2,    III|           homlokán s lélekzete rövid volt és szakgatott, mint lázban
117  2,    III|               Agathodaemon!” L ó r a volt az, a papagáj, mely ezt
118  2,    III|       Reggelfelé elaludt; s késő dél volt mire fölébredett. Legelső,
119  2,    III|        hittem: vért sirok, pedig víz volt; j ó h o g y c s a k á l
120  2,    III|         fejét. Fehér karja feje fölé volt emelve, újjaival szőke fürteibe
121  2,    III|               keblén piros szalaggal volt összekötve a finom patyolat.
122  2,    III|           kis elefántcsont szelencze volt. Odalépett az éji lámpához,
123  2,    III|           benne apróra tört zöld por volt látható, melynek szaga hasonlitott
124  2,    III|      felnyitá szemeit, fényes reggel volt, a nap besütött a zöld ablakfüggönyökön,
125  2,     IV|              szenvedő.~ ~Ez Adamante volt.~ ~Gyakran hallá őt az álmatlan
126  2,     IV|              kifogadtak, a hajó neve volt Circe.~ ~Ez volt őket Indiákra
127  2,     IV|           hajó neve volt Circe.~ ~Ez volt őket Indiákra viendő.~ ~
128  2,      V|              a hajót, tengervirággal volt benőve minden oldala, csodás
129  2,      V|         örökre kialudt.~ ~Ha csöndes volt az idő, ő is hallgatott,
130  2,      V|            maradt meg szivében...... Volt rá eset, hogy egy fiatal
131  3,     II|              csak e rövid epitaphium volt felvágva: „Itt nyugszanak
132  3,     II|             a ragály, csak egy beteg volt a veszteg-intézetben s vele
133  3,     II|              intézetben.~ ~Egy aggnő volt; őszhaja kúszáltan lógott
134  3,     II|       vánkosra, melyen a halott feje volt, és szemeit lehunyta, mint
135  3,     II|            és ijeszt; nagyon szomorú volt.~ ~Egy rögtöni lövés szólalt
136  3,     II|             üldözött ekkor oly közel volt a vesztegházhoz, hogy arczát
137  3,     II|          evező nyomásnyira, bizonyos volt, hogy elfogják.~ ~Vad kárörömmel
138  3,    III|             melyből körülbelől ennyi volt igaz. A m...i királyi sóadó
139  3,    III|          régi lelki és testi barátja volt, s kinek azt a szomszéd
140  3,    III|             Az ember igen jó barátja volt a vén Murányinak, s igy
141  3,    III|       felakasztotta. - Csunya irónia volt a sorstól; - azon nyakkendőre,
142  3,    III|         melyen megfúlt, szép czifrán volt felhimezve a hit, remény
143  3,    III|           lyánya, ki igen szép lyány volt, imádott, ünnepelt királynéja
144  3,    III|             és tánczolni; büszkesége volt minden rokonának, s gyönyörűsége
145  3,    III|          nagykereskedő, elég jószivü volt a ci-devant flam uramnak
146  3,    III|             rajta, mert fiatal férje volt. - A lyányt azután egy nőtelen
147  3,    III|          sírjához. - A temető árkába volt az eltemetve, szegény; fejénél
148  3,    III|            jellemű, oly tiszta lelkű volt volna mint ő; ki megőszült
149  3,    III|            mily boldog vala, mindene volt; testvére, ki büszkesége
150  3,    III|              testvére, ki büszkesége volt, kedvese, ki által üdvözültnek
151  3,    III|            Ráismert. Régi hitelezője volt az neki, kitől az életet
152  3,    III|        esővíz csurgott az árokba, az volt olyan hideg, de homloka
153  3,    III|             romlásaig; ha az, ki oka volt apja halálának, nem fogott
154  3,     IV|           éjszaki szél, korán reggel volt, mikorra lecsillapodott.
155  3,     IV|         szomorú, rezgő hangon. - Sok volt a halott, a vihar, a kiütött
156  3,     IV|           halálnak. S még mindez nem volt elég. A hideg szél elálltával
157  3,     IV|       mindent a mi zöld, a mi viruló volt; minden levél lefagyott
158  3,     IV|           gyümölcs, minden gabona le volt aratva, le volt szüretelve
159  3,     IV|            gabona le volt aratva, le volt szüretelve tavasz derekán.~ ~
160  3,     IV|        befeszíté. A kis lyány vérben volt, félelem és hideg nem hagyták
161  3,     IV|         kezei közt.~ ~Künn egy gödör volt számára feltúrva, alig két
162  3,     IV|         anyja arczát, percz múlva el volt az egészen takarva, csak
163  3,     IV|  vesztegházba; ott néma és hallgatag volt minden, csak a h a l á l-ó
164  3,     IV|           elő, mely anyja ágyfejénél volt a szalmába elrejtve s azt
165  3,     IV|          udvarra. Minden ajtó nyitva volt és minden kamra üres. Ekkor
166  3,     IV|            rajta senki, szomorúan be volt nőve fűvel. A levegőben
167  3,     IV|             ebek. Ez keresztény falu volt, mintegy a faluvégén felállított
168  3,     IV|     eltakarta arczát, szőke haja fel volt bomolva, futott árkon és
169  3,     IV|              testvérem is ilyen szép volt.” A lyányka föleszmélt s
170  3,     IV|           nem bocsáttatva, kénytelen volt ide künn sátorozni. - A
171  3,     IV|            haja, melly akkor kúszált volt és bozontos, most tömött
172  3,      V|        leánya és egy igen jó barátja volt.~ ~Karámnak hitta ő magát; -
173  3,      V|        embernek nevezte őt.~ ~Gizela volt a szép leány neve, ki akkor
174  3,      V|              tánczolt s gyönyörüsége volt mindenkinek, a ki ismeré. -
175  3,      V|         ember négy év előtt seressan volt a dalmat partokon, próbaköve
176  3,      V|             leányának szeretője. Övé volt a lyánka minden gondolatja,
177  3,      V|              egy nagy pecsétes gyűrű volt, történetesen rátekinte
178  3,      V|         inggallérral s magas frakban volt oda festve remek email munkában.
179  3,      V|              mesét.~ ~Olly valószinü volt. Ő nem tudhatta, hogy a
180  3,      V|      haraggal rohant elő az apa. ,Ki volt az? utána! - orditá veszettül -
181  3,      V|           torkon ragadta. Az erősebb volt nálánál s a megtámadót letiporta.
182  3,      V|             nő élte le napjait, s ez volt az a lyány és ez volt az
183  3,      V|             ez volt az a lyány és ez volt az a barát, kikért a boldogtalan
184  4,      I|            amoda, legbotránkoztatóbb volt Monce ur arcza, ki az érkezett
185  4,      I|              rajtuk. Taillard ügyvéd volt. Ez esetben lehetetlen volt
186  4,      I|          volt. Ez esetben lehetetlen volt egyéb tanácsot várni tőle,
187  4,      I|          lakától egészen más utczába volt elkülönözve, minden segédeit
188  4,     II|             üzér neje ismert szépség volt azon időkben.~ ~Arcza egyike
189  4,     II|              időkben.~ ~Arcza egyike volt azoknak, mik a belül lakó
190  4,     II|            tükre állt, - szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe tekinte,
191  4,     II|         viselt, kerek vörös szakálla volt, szemőldei alig látszottak,
192  4,     II|          hogy ugy van, s igen büszke volt rá, hogy azon ur minden
193  4,     II|            küldeni.~ ~A szekrény nem volt lezárva, csak lepecsételve,
194  4,     II|           úrnőjének. A szekrény tele volt aranynyal. -~ ~Angelika
195  4,     II|         betükkel Monce Angelica neve volt irva. Fölbontá a levelet.
196  4,     II|             Egyéb semmi. Még egy szó volt megkezdve, de ki is törülve,
197  4,     II|               hogy a kitörölt szó ez volt: „föltáma”…. Itt megvolt
198  4,     II|              arcza zavart, nyugtalan volt, kezei reszkettek. Elfeledett
199  4,     II|           czédulát, mely a pénz közé volt téve.~ ~- Ezt nem szükség
200  4,     II|         körűle minden gondolat.~ ~Ki volt az? - Mit akart? - És miért?~ ~ ~ ~
201  4,    III|             jövendők felől. Ez ember volt Arnould, férjének régi hű
202  4,    III|        belépőt megismeré.~ ~Taillard volt.~ ~Angelika némán inte neki,
203  4,    III|         mondani?~ ~Taillard készűlve volt a beszédre s széket téve
204  4,    III|          szobában; szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal,
205  4,     IV|          városban.~ ~Monce urat alig volt Párisban ember, a ki nem
206  4,     IV|           közől mind a kettő halálos volt, ha az elsőt megtette az
207  4,     IV|            mint kit sokáig kénytelen volt becsűlni, arra akármit fognak,
208  4,     IV|             éleseszű captiosus ember volt, ki csodálatos műélvezettel
209  4,     IV|              megadni. Duval ur hires volt arról, hogy az ily játékokat
210  4,     IV|              a szokottnál halványabb volt, de e halványság nem a félelem
211  4,     IV|              vére hagyott sápadtsága volt rajta, hanem valami magas
212  4,     IV|              ügyetlensége miatt kész volt ellene az elővélemény a
213  4,     IV|              kereskedő halála gyanús volt, semmi felvilágosító irást
214  4,     IV|      összerogynia. Az eset borzasztó volt, de legborzasztóbb a vádlott
215  4,     IV|              Moncené asszony érintve volt, fölszólittaték, hogy nincs-e
216  4,     IV|            nem találni, ki jóltevője volt a legutolsónak, ki hozzá
217  4,     IV|            és nyomort hozott reá. De volt ellenkezőleg Monce urnak
218  4,     IV|         midőn magát meggyilkolá, nem volt azon kifogyhatlan hitelü
219  4,     IV|        kitudhatni. Pedig tagadhatlan volt az öngyilkolás. Aztán várhatni-e
220  4,     IV|              mind két helyen ugyanaz volt, nem valószinü-e, hogy ez
221  4,     IV|             ki egész életében tiszta volt, embertársaihoz jó, férjéhez
222  4,     IV|             legnemesebb lélek hálája volt olvasható.~ ~Arnould nem
223  4,      V|         idézett nála elő, lehetetlen volt eltitkolnia.~ ~- Nos asszonyom,
224  4,      V|          hogy Mr. T…. (itt a név nem volt kiirva) felvilágositása
225  4,      V|              az elnök felolvasott ez volt:~ ~„Az ügy ezuttal véghatározat
226  4,     VI|  törvényszéket, mely Angelika fölött volt itélendő.~ ~A határozat,
227  4,     VI|             e törvényszék hozott, ez volt:~ ~Moncené reményben van
228  4,     VI|              nem lehet.~ ~* ~ ~Közel volt már az idő, mely Angelika
229  4,     VI|        életet, ő neki magának halált volt adandó.~ ~Egy napon meglátogatta
230  4,     VI|         itélve.~ ~- Ártatlan vagyok, volt Angelika örökké hű válasza.~ ~-
231  4,     VI|         terem ismét zsúfolásig tömve volt, az átalános hallgatás a
232  4,     VI|         szeművege, szőke kondor haja volt.~ ~A szembesitett férfi
233  5,      I|           fogadott leányai. Rendesen volt neki öt hat. Ezek tán elszegényűlt
234  5,      I|  tudakozódjék.~ ~Voltaképen pedig ez volt a fogadott lányok eredete: -
235  5,      I|        veszhessenek.~ ~Ilyen mugikja volt tizezer darab a többször
236  5,      I|             ő igen gondos asszonyság volt s gyakorta meglátogatta
237  5,      I|             zongorának még akkor nem volt divatja) nyelvtanitókat
238  5,      I|             a szerecsen feketének.~ ~Volt egyszer a többször tisztelt
239  5,     II|             szabója, piperekészitője volt, valamennyi szakács, inas,
240  5,     II|            nappal két rendbeli hintó volt számára befogva, hogy a
241  5,     II|              lovaknak több nevelésük volt; inkább a hintót forditották
242  5,     II| Szentpétervárra, a kitől elszöktette volt.~ ~A leány addig nem is
243  5,     II|              mi nem is az ő szépsége volt, hanem az úrasszonyáé.~ ~
244  5,     II|              magaviseletéről látható volt, hogy hajdan finomabb társasághoz
245  5,     II|      társasághoz és nagy kényelemhez volt szokva. A hó sűrűn omlott,
246  5,    III|           szelid, mivelt és érzékeny volt, az utána következő leány
247  5,    III|         következő leány annál vadabb volt és szilajabb, valóságos
248  5,    III|               Csarekoff annyira bele volt bolondulva, hogy az egész
249  5,    III|            farkashajtásról, olyankor volt szem nem látta, fül nem
250  5,    III|            jobbágyaig s ha zivataros volt az idő, és nem lehetett
251  5,    III|             ez is csak egyűgyű tréfa volt; hanem a legjobb mulatság,
252  5,    III|               Épen semmi gondjuk sem volt nekik mindezekre: a vidám,
253  5,    III|           minden áldás.~ ~A legszebb volt a szép ifju menyasszonyok
254  5,    III|             leány a legjobb leány is volt; ellene senki nem mondhatott
255  5,    III|             az irigység is kénytelen volt őt dicsérni.~ ~De ki is
256  5,     IV|        asztal, két végén csapra ütve volt két nagy hordó, egyikben
257  5,     IV|              a drága kövektől; olyan volt a sok gyémánttól, mintha
258  5,     IV|             fűtve, sem bútorozva nem volt; ott reggelig majd kihűtheti
259  5,     IV|              a kinek egyéb dolga sem volt annál. A forduló pohár sok
260  5,     IV|          menyasszonyaiknak is szabad volt poharaikból keveset csippentgetni,
261  5,     IV|     enyelegni. Csak Malika vőlegénye volt még útban.~ ~- Te Péter,
262  5,     IV|                Fényes öltözete össze volt tépve rajta, haja szétkúszálva,
263  5,     IV|      összetörve tagjain, teste véres volt és összekarczolt.~ ~- Hogy
264  5,     IV|             ülni, midőn vig társaság volt jelen.~ ~A gróf reszketett
265  5,     IV|   leeresztett fekete hajjal.~ ~- Még volt valami a mit magammal hoztam,
266  5,     IV|              a midőn mindenki ő vele volt elfoglalva, akkor a menyasszonyok
267  5,     IV|           oda tekintettek, már kivül volt.~ ~Kozima lassan aláforditá
268  5,      V|         ember egyenesen állt, és nem volt részeg többé.~ ~- Menyasszonyod
269  5,      V|             találj, mert a milyen jó volt eddig nálam laknod, olyan
270  5,      V|         ismerős orditásával. Kezében volt az a szijkorbács, a mit
271  5,      V|           egy veszett fenevad ő maga volt. Ádáz szavai a viziszony
272  5,      V|            két leány, két vészangyal volt az, kik elfelejtkezve leányi
273  5,      V|        kastélyra.~ ~Ott minden ittas volt ebben az órában már. A csatlósok,
274  5,      V|           alatt végig vonult és tele volt nagy hordókkal a mikben
275  5,      V|         hordókkal a mikben égett bor volt eltéve.~ ~Kozima lenyújtá
276  5,      V|          felelt.~ ~Csak egy embernek volt bátorsága megkisérteni a
277  5,      V|         ostromlók közé, az Csarekoff volt.~ ~Estében kitörte lábát,
278  5,      V|       szivében megforgattak, Kozimáé volt.~ ~És ettől az éjszakától
279  5,      V|        Sorsuk most is az, mi régente volt.~ ~Adjatok hálát az Istennek
280  6,      I|             tudná miért? Négy év óta volt már börtönében, s ismeretlen
281  6,      I|             börtönében, s ismeretlen volt előtte minden, a mi azonkivül
282  6,      I|            soraiból. E szó mindig ez volt: „la libertad.” Egy hangot
283  6,      I|         zavart kiáltozásiból, e hang volt: „la libertad.”~ ~A tömlöczével
284  6,      I|              örvendő világot. Csak ő volt rab, csak ő nem érté azon
285  6,      I|            töredékszavaiban hallható volt a megtébolyitó öröm kifejezése.
286  6,      I|           simitá homlokát. Oly forró volt feje, és keze oly hideg.
287  6,      I|           lelke kisérteteit? Csöndes volt minden. A szögletben egy
288  6,      I|              mellett, hol az a falba volt róva, ismét eltűnt szemei
289  6,      I|          dühvel, mi lélekállapotának volt természetes kifolyása, üldözve
290  6,     II|              e R e y n o s tulajdona volt, kinek termeiben ez estve
291  6,     II|              ez estve népes társaság volt összegyülekezve; a vidámabb,
292  6,     II|                Ez egy bájos angol nő volt, kit egy év előtt fiatal
293  6,     II|             Egyszerű fehér creppruha volt rajta, melybe gyöngéd szinezetű
294  6,     II|            oly hangon, melyet szabad volt komolynak is, tréfának is
295  6,     II|       müvészetében, s igy lehetetlen volt azt el nem fogadnia. Leült
296  6,     II|          hölgy körül, minden szem rá volt függesztve.~ ~Mintegy harminczéves
297  6,     II|         fönséges lemondás szenvedése volt megdicsőülve. Mondják: hogy
298  6,     II|              szép lelke; arcza fehér volt, mint a liliomlevél; ajkai
299  6,     II|        ragyogott.~ ~Minden arcz felé volt fordulva, minden lélek lelke
300  6,     II|               hogy őt elérhesse. Nem volt méltó senki arra: hogy őt
301  6,     II|           tőle jött, sokszor édesebb volt minden kéjnél, a mit asszony
302  6,     II|            magától is.~ ~Mindenki el volt ragadtatva, még a két vitatkozó
303  6,     II|           elé egy négyszögű szemüveg volt szegletbe szoritva; sajátságos
304  6,     II|              kűlsejének, mely egyike volt azoknak, a miknek gúnyora
305  6,     II|             hónap előtt az egyetembe volt temetve?~ ~A társaság felkaczagott.~ ~-
306  6,     II|         eddig a többi teremekbe szét volt oszolva, s ekkor tűnt fel
307  6,     II|            sajátságos alkatrészekből volt e társaság rendezve.~ ~Az
308  6,     II|              keze ismét nagy vitában volt, egyik újját annak gomblyukába
309  6,     II|            összegyűltek előtt becses volt: Spanyolországot, don Hernandót,
310  6,     II|   Tulajdonkép ez is Spanyolországnak volt intézve, de az volt benne
311  6,     II| Spanyolországnak volt intézve, de az volt benne a jó kivánság tartalma:
312  6,     II|             jobbnak érzé magát, mint volt az előtt. Mindenki tett
313  6,     II|         fogadást. Mindenki boldogabb volt, mint egy órával elébb.~ ~
314  6,     II|          szép halvány férfi arczképe volt az, oly mosolygó arcz, szemei
315  6,     II|            látszottak, tartása nemes volt és büszke, homloka komoly,
316  6,     II|       feketén szegélyzett emlékkönyv volt kapcsolva, tábláján ugyanazon
317  6,     II|             Pillanatok mulva csendes volt minden.~ ~Az igazak nyugodtan
318  6,    III|          maradt. Az ősi vagyon kevés volt, hanem az öreg szerzeménye
319  6,    III|              igen szabadgondolkozású volt; gouvernanteot, gardedameot,
320  6,    III|          semmi roszat beszélni. Szép volt, ostromlója volt elég, de
321  6,    III|      beszélni. Szép volt, ostromlója volt elég, de senki meg nem hóditotta,
322  6,    III|              a zászló előtt, fejében volt már a tollas barét. Megölelte
323  6,    III|            Igen, igen.... Rosz álmom volt.... Fel is keltem.~ ~- Ne
324  6,    III|             a legnagyobb fáradsággal volt összefonva, s melyhez úgy
325  6,    III|              fonta fel. A kötél alig volt újjnyi vastagságú, hossza
326  6,    III|              hol a kályhacső a falba volt róva, kezdé meg munkáját,
327  6,    III|               nappal semmi nyoma sem volt látható éjjeli munkájának.~ ~
328  6,    III|             helyén egy akkora nyilás volt látható, minőn egy ember
329  6,    III|           elhagyott konyhaféle szoba volt, egy kandallós terem, melyben
330  6,    III|            billentyűt keresve... Nem volt ott, azt börtönében feledte....
331  6,    III|   gondolkozott, hogy mit tegyen? Nem volt egyéb hátra; visszakellett
332  6,    III|          Odáig nem ért. Hanem túlnan volt egy szűk sikátor, mely egy
333  6,    III|         következő lépés után.~ ~Alig volt még a veszélyes útnak felén,
334  6,    III|         veszély után. Börtönén kivül volt már. -~ ~Áthúzta magához
335  6,    III|             emeleti erkélyre.~ ~Alig volt attól egy lábnyomnyira,
336  6,    III|            elszakadt kötél épen elég volt neki arra, hogy annál fogva
337  6,    III|              ajtóra talált, de az be volt zárva. Koczkáztatá, hogy
338  6,    III|       elkülönitve. Belépett. Mindegy volt neki, akárhova fog az vezetni;
339  6,    III|            padlata puha pokróczokkal volt beteritve, lépteinek semmi
340  6,    III|            felét zárta. Az is nyitva volt. Benézett. A szobában nőcselédek
341  6,    III|             körül világot. Senki sem volt ébren. A szobából ismét
342  6,    III|     ellenkező oldalra. Nem sok ideje volt válogatni, melyiket nyissa
343  6,    III|            fel? a melyikhez közelebb volt, benyitott.~ ~Ismét egy
344  6,    III|              leboritott éji lámpától volt homályosan átderengve. A
345  6,    III|          fenekén egy mennyezetes ágy volt, melynek virágos selyem
346  6,    III|             valaki.~ ~E szobából nem volt többé kijárás.~ ~A szökevénynek
347  6,    III|             a rámáról s midőn készen volt vele, a függönyök lehullottak
348  6,    III|            szökevény rabruhája össze volt tépve és fenve a szökés
349  6,    III|             elsápadt ajkaira iszonyú volt tekinteni e csöndes éjféli
350  6,    III|         szólani, egy mozdulatnak nem volt ura. Lábai a földbe gyökereztek.~ ~
351  6,    III|      papucsait keresve.~ ~Olyan szép volt....~ ~Hosszú fekete haja
352  6,    III|       magatartásában valami fönséges volt az a nyugalom, mely a segélytelen
353  6,    III|              most is olyan vad, mint volt akkor, midőn megtudtam,
354  6,    III|        nőiség, annyi gyöngéd érzelem volt szavaiban, midőn ezt suttogá: „
355  6,    III|          Köszönöm. Serena! Óh mi rég volt, midőn e nevet kimondtam.
356  6,    III|           mig azoknak, kiknek lámpás volt kezeikben, egy pár ökölcsapással
357  6,     IV|           találkozánk. Akkor még nem volt katona, hanem egy év sokat
358  6,     IV|              másik selyem kötelékkel volt fedve.~ ~- Adjon Isten!
359  6,     IV|        mögött. Az egy fiatal ezredes volt a fűben elheveredve.~ ~-
360  6,     IV|            fogadótárs arczába. Diego volt az.~ ~- Nekem úgy tetszik,
361  6,     IV|         esztendőben?~ ~- Az csak úgy volt pajtás, hogy az öregapámnak
362  6,      V|               És ott, hol legnagyobb volt a veszély, hol legvadabbúl
363  6,      V|               Egy óra mulva a vár be volt véve.~ ~Don Diego sietve
364  6,      V|            ház előtt állt. Rútul meg volt az rongálva: egy teke keresztűl
365  6,      V|      pofléről, a mit tavaly ilyenkor volt szerencsém kapni nagyságától”.~ ~-
366  6,     VI|               büntetést, s a mi több volt mindezeknél: a te távollétedet.
367  6,     VI|            is, melyet kimondani átok volt, és viselni gyalázat, diadalkiáltás
368  6,     VI|         ezentúl.~ ~. ~ ~Az ég derült volt, a mezőkön nyilt a virág,
369  6,     VI|              lovag szivében szerelem volt és dicsőség.~ ~Délután a
370  6,     VI|             lovaglás után egészen át volt izzadva, s a mint a levegő
371  6,     VI|           cseppig kiitta, a mi benne volt. A távolból már lehete hallani
372  6,     VI|              derültebb gondolatokkal volt lelke belől elfoglalva,
373  6,     VI|         nyakára, lélekzete oly forró volt, a paripa minden mozdulatánál
374  6,     VI|            lépése a lónak egy század volt reá nézve, minden lépésével
375  6,     VI|              esik le róla. -~ ~ ~Ott volt már, a hova vágyott. Midőn
376  7        |             elveszteni való reményem volt még akkor! A reménység szép
377  7        |       birtokkal áldott meg az isten, volt a hegyek közt csinos majorsága,
378  7        |            laktam ott, s e két hónap volt legszebb része életemnek.~ ~
379  7        |            életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, magammal hordtam
380  7        |              a völgyben már alkonyat volt, távol harangszó hitta estimára
381  7        |             bércztetőről még látható volt a leáldozó nap sülyedő fényképe,
382  7        |             másnak. Opticai csalódás volt az egész. Gyakran ott talált
383  7        |            szerencsémre, e műtét nem volt rám bizva. Legalább is lábbal
384  7        |            Emberi hajléknak hire sem volt sem távol sem közel, s megázni
385  7        | természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra
386  7        |            utánam. A völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá
387  7        |          lakhatik itt? Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak;
388  7        |           oly titkos, bántó hatással volt reám, hogy szinte remegtem
389  7        |              egy fonott karosszék is volt látható, a szék előtt a
390  7        |           fellábadoztam, első gondom volt a rejtett erdei tanyát felkeresni.
391  7        |        kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték belőle, csupán
392  7        |       sajnálom. Sok ábrándos bohóság volt benne. A mennyire emlékemben
393  7,      I|              most olyan sötét, ember volt egykor, olyan mint te vagy,
394  7,      V|                                 V.~ ~Volt egykor egy férfi, ki egy
395  7,      V|        fájdalom, egy élet, egy halál volt eskünk jelszava. Minden
396  7,     VI|       faragnak.~ ~Pedig milyen vidám volt különben. Ha hajnalt akartam
397  7,     VI|           borzadozol?....~ ~Alkonyat volt. Hallám; a lyány mint nevetett
398  7,      X|      Templomban voltam egykor. Régen volt, igen régen. De nem tudtam
399  7,      X|              ültek. Piszkos öltönyük volt, igy nem jelenhettek meg
400  7,      X|            drágakö, arczaikon vastag volt a kevélység. A koldus fillért
401  7,      X|            az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány
402  7,     XI|           állt lábain, eszmélete nem volt többé, végig tekintett a
403  7,     XI|            összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja....~ ~
404  7,     XI|            égre, mily nagyszerű szép volt.~ ~Emeletes házban csecsemősirás
405  7,     XI|             hogy az ember halála nem volt természetes s a holtat ismét
406  7,    XII|        elveszének mind. - - Mert élő volt a hegy. Gyomrában élő lángok
407  7,    XII|             végtelen világban? Hideg volt, merre ment; ismeretlen
408  7,    XII|             ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása, kik holt szemeikkel
409  7,    XII|         járta a csillagokat, egy sem volt hazája - minden élethagyott
410  7,    XII|              sem fogadta be, egy sem volt az övé. Kereste a mennyet,
411  7,    XII|        talált rájok. Örök bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És vándorolt.
412  7,    XII|   elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt rá nézve többé idő: a földön
413  7,    XII|          volna.~ ~És kietlen, puszta volt a föld minden határa. Az
414  7,    XII|             fiát átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal az ég, tele volt
415  7,    XII|          volt csillaggal az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz
416  7,    XII|             meg azok.~ ~Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben
417  7,   XIII|             fekünni. Milyen mosolygó volt rajt a halál képe. A halál
418  8,      I|           soha sem láttam. Szőre nem volt oly molyette, gubanczos,
419  8,      I|           már e sikoltás emberi hang volt, s az ijedség egészen emberi
420  8,     II|         haját, mely borostyánindával volt csomóba felkötve, lebontja,
421  8,     II|             sűrű berek, mi annyiszor volt menhelye, lőn ez egyszer
422  8,     II|          szikla legalább hat ölnyire volt egymástól. Közöttök ötven
423  8,     II|             rajta. Mindenütt meredek volt az, mint a fal, a fehér
424  8,     II|         arcza egy percz előtt lángba volt borulva, hirtelen elhalaványult,
425  8,     II|      kiáltással kapott utána; - késő volt. Megdermetten állt meg a
426  8,     II|              esését. E pillanat elég volt arra, hogy eszméletét visszanyerje.
427  8,    III|                A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles
428  8,    III|               s bár mennyire ijesztő volt is előtte annak szokatlan
429  8,    III|             erdei leánynyal, ha rosz volt. Most az eszébe jutott,
430  8,    III|         ügyelt rá, csak a gyermekkel volt elfoglalva, azt takargatta,
431  8,    III|             észre, midőn egy ugrásra volt hozzá, akkor elkezdett szaladni,
432  8,     IV|            gyakorolni, még mikor túl volt rajta, akkor is oktalan
433  8,     IV|              sem látott. -~ ~Csöndes volt körül az éjjel. Elnyugodott
434  8,      V|             szobába, melynek tetején volt egyetlen gömbölyű ablaka,
435  8,      V|         sötét virágú sárga selyemmel volt behúzva, a szoba mélyén
436  8,      V|                 Egy gyönyörű nő alak volt előttük, kinek phantasticus
437  8,      V|             mi mindennél megragadóbb volt, az a szenvedélyteljes arcz,
438  8,      V|          többet, a mióta tudom, hogy volt nőmhöz hasonlit.~ ~- Még
439  8,      V|         mindegyik azt állitá, hogy ő volt.~ ~- Kérem, protestált a
440  8,      V|             mint az előtt. Legvigabb volt Darvai, de látni lehete
441  8,     VI|              elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva
442  8,     VI|         melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak
443  8,     VI|   tulajdonosa, ki szenvedélyes festő volt, alakittatta igy festőműhellyé,
444  8,     VI|          ablakához szinte lehetetlen volt a hozzájuthatás.~ ~A leány
445  8,     VI|         leány naphosszant nyugton el volt rejtekében, legkisebb neszét
446  8,     VI|             rendesen azon kis házikó volt, hol a kis pórfiú lakott,
447  8,     VI|          fenntöltött vele; s ha hála volt az érzet benne, mivel unokája
448  8,     VI|       kosárka, melyben kihozta, üres volt.~ ~Az úrhölgy arcza kékült.~ ~-
449  8,     VI|          belső szemrehányás küzdelme volt az, az ébredező dacz ellen,
450  8,     VI|          vadállat ön leányának anyja volt. Midőn kegyed elveté őt
451  8,     VI|         kegyed elveté őt magától, ez volt ki felfogadta, felnevelte,
452  8,    VII|              mely pástétomdarabokkal volt tetézve s azzal a nyugágy
453  8,    VII|          visszahökkent, oly elevenen volt azokban kifejezve a gyűlölet,