Rész,  Fezejet

 1  1        |           az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arczokat,
 2  1,      I|      önkénytelen rájár a szája az édes anyai nyelvre.~ ~Ő nevet
 3  1,      I| duczrendszere meggyengült!~ ~- De édes testvérem, itt nem a szemekben,
 4  1,    VII|  fölébredek, gyakran ugy képzelem édes csalódásomban, mintha most
 5  1,    XII|       veled! A viszontlátásig. Az édes, kedves, annyiszor megálmodott
 6  2,     II|          s kit szeretni fog, mint édes gyermekét.~ ~Tamás mind
 7  2,    III|          olthatlan égetését kezdi édes kínnal élvezni, keresse
 8  3,    III|         az életet kapta költsön - édes apja. Nyakába borult az
 9  3,     IV|        nem figyelt rá - „Istenem! édes anyám!” rebegé a gyermek
10  6,     II|         kisded szépidomú kezét, s édes csengésű hangon, és a legtisztább
11  6,     II|         nevetve szólt:~ ~- Ugy-e, édes gróf, nem jó az ördögöt
12  6,     II|     Lehetetlen ezeket amalgamázni édes madame Rolandom.~ ~A grófnő
13  6,     II|     ünnepélyes arczczal, s bájos, édes rokonhangon Camoensnek egyik
14  6,     VI|    szenvedését.~ ~- Jövök, jövök, édes angyal. Rebegé megtörő hangon.
15  6,     VI|           én lelkem, kérdezé tőle édes, idvezitő hangon.~ ~- Szeretlek...
16  7,     IV|       sirba tesznek. Ki fog akkor édes hizelgéssel reggelenkint
17  7,   XIII|        csillagokat, s jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond
18  8,    III|         rebegé: „a mi házunk”! - „édes anyám”!~ ~A leány megérté
19  8,     IV|      Meglepetve tekinte alá, s az édes bámulat kiáltása tört ki
20  8,     VI|         megszabadita.~ ~A gyermek édes anyja és nagyanyja laktak
21  8,     VI|     gerliczeturbékolás helyett az édes szót: „szeretlek”.~ ~S tudott
22  8,     VI|         őrzi éjjel nappal, mintha édes anyja volna... nem olyan
23  8,    VII|           nevelő anyja lőn, midőn édes anyja elveté magától, átölelte