Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|         szegődik; csekélység biz az, annyi fizetésem nekem is volt
 2  1,   VIII|            kül megtámadás ellen. -~ ~Annyi igaz, hogy ide ugyan ágyuval
 3  1,   VIII|          kikötőket képzeljek, ha még annyi szemem lett volna is, mind
 4  1,   VIII|             mi van. Kapsz földet, de annyi az erdő rajta, hogy nem
 5  1,   VIII| összetákoltam valami ólat, s az épen annyi pénzembe került, mintha
 6  1,   VIII|               de még akkor is maradt annyi ideje, hogy egyik lábamat
 7  1,      X|          ellenfeleinek, kivel egykor annyi kellemetlen összeütközése
 8  2,    III|       hangokat oly híven eltanúlja s annyi elmés öntudatos ösztönészszel
 9  3,      I|            nekem nem adtál; adj neki annyi áldást, a mennyi csapást
10  4,     II|             tétovázás nélkül rá mert annyi kincset bizni.~ ~- De hát
11  4,     IV|             a nép.~ ~Csak egy maradt annyi nép között hidegen, elégületlenűl,
12  5        |                         VALAHÁNY HÁZ ANNYI SZOKÁS.~ ~(Az ukrán pórhad.)~ ~ ~ ~
13  5,      I|                    I.~ ~Valahány ház annyi szokás.~ ~Nálunk, itt a
14  5,      I|            azon, hogy „valahány ház, annyi szokás”; ottan ez a szokás;
15  5,      I|          szemekben is ritkaság látni annyi tűzet; termetének egyéb
16  5,     II|          mondhatok rá: Valahány ház, annyi szokás. Bevett tréfa nálunk
17  5,     II|              dühe nem ismert határt. Annyi esztendős boszontás után
18  6,      I|            Tömlöczből szabadult-e ki annyi ezer ember, hogy úgy vigad?
19  6,     II|         egymással.~ ~- Azonban, hogy annyi ismeretlen után egy pár
20  6,    III|           sem maradt hátra?~ ~- Épen annyi ment ki, mint a mennyi bejött.~ ~
21  6,    III|            mellé, megragadta kezét s annyi nőiség, annyi gyöngéd érzelem
22  6,    III|     megragadta kezét s annyi nőiség, annyi gyöngéd érzelem volt szavaiban,
23  7,     XI|      sirboltba vele, le akarta magát annyi nép előtt oly szép drága